"De én...."

"De én...." 

(Mikeás 7:7)

Mikeás veszélyes időkben élt. Az őt körülvevő társadalom összeomlóban volt. A hatalmon lévők között gyakori volt a megvesztegetés, az erkölcsi romlás. Nem lehetett megbízni sem szomszédban, sem barátban, de még a családtagok is egymás ellen fordultak. Nem ismerős ez a kép? Mikeás azonban határozottan nemet mond minden rossznak. Nekünk is meg kell hoznunk a saját döntésünket.

Nem muszáj a lefelé haladó tömeggel tartanunk. "De én..." - Mikeás ismert egy másik utat. Ahol az emberekben való bizalom tönkrement, megmaradhat az Istenben való bizalom. Mikeás várta a szabadítást, amit Isten megígért az ő népének, és az az ígéret beteljesedett. Ő mai is teljesíti ígéretét. Csak várj az Úrra, a szabadító Istenben reménykedj: Ő meg fog hallgatni téged is.

Forrás:

Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról

ITM Kiadó.

"Azután meglátogatta az Úr Sárát."

"Azután meglátogatta az Úr Sárát." 

(1.Mózes 21.1)

Ugyanez elmondható velünk kapcsolatban is. nem azt kapjuk, amit megérdemlünk, hanem Isten kegyelmét, amire nagy szükségünk van. Sára lázadó, türelmetlen és hitetlen volt abban a tekintetben, hogy neki még gyereke születhet. És az, hogy már jól túlhaladta a gyerekvállalási életkort, még csodálatosabbá tette Istenhozzávaló irgalmasságát.

Isten irgalmassága jóval felülmúlja a mi természetes elvárásainkat. Ő csodálatosan gondoskodik rólunk és utat nyit nekünk, például a szolgálat egy újabb területe felé, eltávolítva azt a hiányosságot, ami éveken át hordoztunk. Az , hogy egy fiúgyermeket, nem jelentette a nehézségek megszűnését, de megmutatta azt, hogy az Úr egy csodákat művelő Isten.

Forrás:

Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról

ITM Kiadó.