"Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre,
azután vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre,
megáldotta és megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a
tanítványok pedig a sokaságnak. Miután valamennyien ettek és jóllaktak,
összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral."
(Máté 14,19-20)
Jézus felülmúlja számításainkat
Hajlamosak vagyunk arra, hogy életünkben a hiányokra figyeljünk, arra, ami nincs. Hiszen gyakran szembesülünk hiánnyal, testi-lelki értelemben egyaránt. Amikor kevésnek érezzük erőnket, időnket, tehetségünket, anyagi hátterünket, kevésnek érezzük azt, ami rendelkezésünkre áll feladatunk elvégzéséhez. A tanítványok is így érezhettek, súlyos hiánnyal küzdöttek, hiszen mindössze öt kenyér és két hal volt náluk ötezer ember számára. A helyzet kilátástalannak tűnt, Jézus azonban kezébe vette a rendelkezésre álló keveset, megáldotta, és mindenki jóllakott.
A tanítványokhoz hasonlóan gyakran mi is kétségbeesve állapítjuk meg, hogy alig van valamink. Sokszor kilátástalan a helyzet. Csak a számokra tudunk gondolni, és nem számolunk Jézussal. Pedig minden Jézushoz vitt, kezébe letett csekélység, mint egy vallomás a hiányról, a csodák lehetőségét nyitja meg. Gyakran azt érezzük, hogy kevés, amit tehetünk, kevés, amit adhatunk, kevesek vagyunk. Azonban ha azt a keveset, amit tudunk adni, hajlandók vagyunk az Úr rendelkezésére bocsátani, azt ő bőséggel megáldja. Bár lehetőségeink nem nagyok a szükséghez képest, de ha az Úrnak adjuk, amink van, akkor megáldja, és bőségesen elég lesz. Ő megáldja a keveset, és másoknak is jut belőle. Ez jusson eszünkbe, amikor reménytelen helyzetek, szituációk vannak életünkben, amikor úgy érezzük, hogy kár is gondolkodni a megoldáson. Hiszen nincs semmink, amit ne tőle kaptunk volna. Legyünk hálásak a kevésért, ne feledkezzünk meg Isten jótéteményeiről, becsüljük meg az ő áldását. Ne csak a hiányainkat, nyomorúságainkat lássuk meg, hanem Jézust és az ő hatalmát is!
Forrás
Lelki útravaló a mai napra
Hajlamosak vagyunk arra, hogy életünkben a hiányokra figyeljünk, arra, ami nincs. Hiszen gyakran szembesülünk hiánnyal, testi-lelki értelemben egyaránt. Amikor kevésnek érezzük erőnket, időnket, tehetségünket, anyagi hátterünket, kevésnek érezzük azt, ami rendelkezésünkre áll feladatunk elvégzéséhez. A tanítványok is így érezhettek, súlyos hiánnyal küzdöttek, hiszen mindössze öt kenyér és két hal volt náluk ötezer ember számára. A helyzet kilátástalannak tűnt, Jézus azonban kezébe vette a rendelkezésre álló keveset, megáldotta, és mindenki jóllakott.
A tanítványokhoz hasonlóan gyakran mi is kétségbeesve állapítjuk meg, hogy alig van valamink. Sokszor kilátástalan a helyzet. Csak a számokra tudunk gondolni, és nem számolunk Jézussal. Pedig minden Jézushoz vitt, kezébe letett csekélység, mint egy vallomás a hiányról, a csodák lehetőségét nyitja meg. Gyakran azt érezzük, hogy kevés, amit tehetünk, kevés, amit adhatunk, kevesek vagyunk. Azonban ha azt a keveset, amit tudunk adni, hajlandók vagyunk az Úr rendelkezésére bocsátani, azt ő bőséggel megáldja. Bár lehetőségeink nem nagyok a szükséghez képest, de ha az Úrnak adjuk, amink van, akkor megáldja, és bőségesen elég lesz. Ő megáldja a keveset, és másoknak is jut belőle. Ez jusson eszünkbe, amikor reménytelen helyzetek, szituációk vannak életünkben, amikor úgy érezzük, hogy kár is gondolkodni a megoldáson. Hiszen nincs semmink, amit ne tőle kaptunk volna. Legyünk hálásak a kevésért, ne feledkezzünk meg Isten jótéteményeiről, becsüljük meg az ő áldását. Ne csak a hiányainkat, nyomorúságainkat lássuk meg, hanem Jézust és az ő hatalmát is!
Forrás
Lelki útravaló a mai napra
