"... állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát."

"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát..."

(Zsid.12 : 1)

"Mi a cél?

A Biblia arra tanít minket, hogy ez a bizonyos cél egy élő személy, maga Jézus Krisztus. A keresztyén ember Krisztust akarja egyre jobban megismerni, mert tudja, hogy a vele való közösségben kapja vissza mindazt, amit elveszítettünk, amikor Isten ellen fellázadtunk. A Krisztussal való közösség adja vissza azt, amit Baranyi Ferenc így fogalmazott: "Mi életté tenné a létet."

Mert Jézus nélkül maradt nekünk a puszta lét. Sokszor mi magunk is keserű legyintés kíséretében azt mondjuk: nem élet ez. Nem vesszük komolyan, hogy milyen igazat mondunk. Ugyan így nem veszik komolyan sokan azt, hogy amit Jézus mond, az is igaz: "Én vagyok az élet..." Aki vele kapcsolatba kerül, az kap vissza mindent, ami nélkül szűkölködünk. Azt a biztonságot, azt a bőséget, azt a békességet, azt a boldogságot, amire Isten az embert teremtette. Értelmes élete annak lesz, aki Jézussal közösségre jut. Az értelmes ember pedig értelmes életet szeretne élni."

(Cseri Kálmán:  KITARTÁSSAL FUSSUK MEG... )

„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére!”

„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére!”

 (Zsid.12 : 2)

Amikor a tanítványok a megdicsőülés hegyén voltak, csodálatos látomásban volt részük, azután az eltűnt előlük, és nem láttak mást, csak Jézust egyedül... (Máté 17,1-8)

Az Úr „futópályája” az engedelmesség, a szenvedések és a győzelmek útja volt. Elindult a mennyből Betlehemig, onnan a Gecsemáné kertig, onnan a Golgotára, és feltámadása után a dicsőségbe. Most ott van az Atyánál, hogy közbenjárjon értünk, az övéiért, akiknek elkészítette a helyet, és akikért el fog jönni.

Most még itt vagyunk, hogy fussuk a pályánkat, az évet, az éveket… A kérdés az, hogyan futunk ezen a versenypályán.

Látjuk a célt? És a győzelem? Az is lehetséges, de csak egyedül Ővele, Őbenne, Őáltala, mert…: „Meg van írva!”

Forrás

Vetés és Aratás

„…szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”

„…szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”

 (Róm. 12,1)

A pályán futni és győzni nem könnyű. Ez együtt jár sok gyakorlással, önuralommal, egy önmegtartóztató élettel. Ezt csak teljes odaadással lehet: 

„…szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”

 (Róm 12,1).

Mindenkinek a saját pályáját kell futnia, és nem mindegy, hogy hogyan teszi. Egyszer egy versenyző kijelentette az edzőjének, hogyha eszik, iszik, szórakozik, attól még tud küzdeni a pályán.

Az edző erre így válaszolt: „Igen, de győzni nem fogsz!”

„… Úgy fussatok, hogy elnyerjétek (a koszorút)!” 

(1 Kor 9,24)

Forrás

Vetés és Aratás

"Aki hiszi, hogy Jézus Krisztus, Istentől született…" 4.

"Aki hiszi, hogy Jézus Krisztus, Istentől született…
legyőzi a világot, és az a győzelem, 
ami legyőzte a világot, az a mi hitünk! "
(1. János  5.1.4)

Mit olvasunk itt János levelében? Így ír János: „Az a győzelem, ami legyőzte a világot, az a mi hitünk!” Bátor és merész mondat! - mondhatnánk most. A mi hitünk – mondja János. 

 Ezzel megkülönböztet bennünket mindazoktól, akik másban hisznek. A mi hitünk arra a Jézusra irányul, aki győzött a Golgotai kereszten. Abban a Jézusban hiszünk, akiben már győztesnek mond bennünket az Atya. Múlt időben mondja, hogy legyőzte a hitünk a világot, mert Jézusban már mienk a teljes győzelem. 

Minden reggel úgy kelhetünk fel, hogy nem vesztesek, lúzerek vagyunk, hanem már győztesek. Ilyen a mi hitünk. Nem egy légvárat építünk, hanem kősziklára alapozunk. Jézus tanította így tanítványait, amikor intette őket, hogy ne fövenyre építsék életüket, ne hiábavaló dolgokra, hanem arra a bizonyos és erőteljes üzenetre, amit Isten hirdet és ajánl ebben a világban, az evangélium által. Jogos kérdése a Szentírásnak az az Ige hogy „Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?” (Lukács 18:8).  

 Mármint Krisztusba vetett, benne gyökerező hitet. Ezért soha se bizonytalan dolgokra adjuk oda hitünket, hanem vessük továbbra is abba az Istenbe, akiben soha nem lehet csalódnunk! Bízzuk rá magunkat egészen.  

(Berencsi Balázs)

2011.

"Aki hiszi, hogy Jézus Krisztus, Istentől született…" 3.

"Aki hiszi, hogy Jézus Krisztus, Istentől született…

legyőzi a világot, és az a győzelem, 

ami legyőzte a világot, az a mi hitünk!"

(1. János  5.1.4)

Hit nélkül nem lehet élni! – valljuk mi emberek. Mert hinni kell abban, amibe belefogunk, hinni, hogy megvalósulhat mindaz, amit elterveztünk. Hinni, hogy valami jobb vár ránk, még ha a tegnap és a ma egyelőre nem ezt mutatja. Egyfelől hiszünk, másfelől viszont nagyon sokrétűen tudunk hozzáállni a hit kérdéséhez. Már gyermekkorban így szól egyik gyermek a másikhoz: „Hiszi a piszi!” – mert nem fogadunk el ám bármit csak úgy. Később ilyeneket is mond az ember: „Hiszem, ha látom!” Azaz, adják elém a bizonyítékokat, akkor beszélhetünk a dologról! Később nagy bölcsen taglaljuk egy-egy beszélgetésben, hogy „mindenki hisz valamiben” vagy „valamiben hinni kell”.

A győztes hit azonban nem más, mint a Krisztusba vetett hit. Minden más vereséghez vezet. Ne csapd be önmagad, Jézusban higgy, mert csak akkor leszel a győztes oldalán!  

(Berencsi Balázs)

2011.