"...völgyében..."

"...völgyében..."

 (Zsoltár 23:4)

A völgybe először mindig lefelé visz az ösvény és csak azután következik a felfelé ívelő szakasz, ami mindig sokkal nehezebb. A völgybe kicsit vagy egyáltalán nem süt be a nap: az aljnövényzet sűrű, és betakarja az ösvényt. Legtöbbször nem lehet messzire ellátni.

Az élet ösvénye sem sík területen fut. Ha szép hegyeket akarsz megmászni, akkor számítanod kell völgyekre is. A felemelkedés pillanatait gyakran a leereszkedés vagy levertség időszaka követi.

Amennyiben tovább akarsz haladni, a völgyeken is át kell menni. A völgyek az általunk ellenőrizhetetlen helyzetekről és körülményekről szólnak. De Isten az ígérte az ő gyermekeinek, hogy mindenkor velük lesz. Erről szól a 23.Zsoltár. A Jó Pásztor, aki veled van a "füves legelőkön", azt ígéri, hogy veled lesz akkor is, amikor völgyben kell járnod.

Forrás:

Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról

ITM Kiadó.

"Még ha megszomorít is, irgalmaz."

"Még ha megszomorít is, irgalmaz."

 (Jeremiás Siralmai 3:32)

Gyakran épp a szomorú idõk visznek közelebb bennünket az Úrhoz. Bukott világunk szerves része az ilyen idõszak, néha pedig épp saját tetteink következménye.

Júda népe szenvedésének az oka Isten! elleni lázadásuk volt. Jeremiás nem kezeli könnyedén ezt, de elismeri az Úr "kifogyhatatlan szeretetét" és az õ "nagy irgalmát". Noha a szomorúság nagyon is világos, bizonyos a reménység is a szabadulásra. "Még ha megszomorít is, irgalmaz...."

A mi küzdelmeink és nehézségeink valóságosak, de az Úr szeretetének és irgalmának a megtapasztalása még inkább realitás. Bármilyen hosszan is tartson a szomorúság, ígéretünk van arra nézve, hogy egyszer véget és és mi meglátjuk az ÚR szabadítását.

Ha igaz volt ez Júdára, igaz a mi számunkra is.

Forrás:

Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról

ITM Kiadó.