"Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek."

"Péter és az apostolok így válaszoltak: 

"Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek."

( Apostolok Cselekedetek 5,29 )

Dönts okosan

Az ember élete során sokszor kerül döntéshelyzetbe. Olyan pillanatok ezek, amikor két vagy több lehetséges út közül ki kell választani a megfelelőt. Legtöbbször ezeknek nincs hosszú távú következménye, hiszen nem befolyásolja érdemben az életünket, ha kék pulóvert veszünk a piros helyett, vagy éppen a buszra szállunk ahelyett, hogy a metrót választottuk volna. Persze vannak ennél lényegesebb döntési helyzetek is. Amikor arról döntünk, hogy ki legyen egy életre szóló társunk, melyik iskolába írassuk a gyermekünket, vagy elmenjünk-e külföldre munkát vállalni egy magasabb bér reményében, tudva azt, hogy idegenben mindig csak átutazók lehetünk. Ezek a döntéseink egyszeriek és csak nagy nehézségek árán korrigálhatóak, ezért gondosan kell mérlegelnünk addig, amíg megtehetjük azt.
Nem kétséges, hogy Jézus tanítványai számára is elérkezett a döntés ideje. Miután Jézus eltávozott tőlük, elhatározásra kellett jutniuk, mert senki nem kényszerítette őket maradásra. Meg volt a lehetőségük elfogadni Jézus felkérését, hogy legyenek apostolok, küldöttek, hírvivők, de ugyanúgy ki is hátrálhattak volna ebből, mögül mondván van jobb elfoglaltságuk annál, minthogy veszélynek tegyék ki az életüket.
Végül mégis a Mester mellett döntöttek, hiszen megtapasztalták a Lélek erejét személyes életükben és már nem volt kérdés, hogy mit tegyenek. Tudták, hogy az Isten támogatja, erősíti, hordozza őket bármilyen viharos is az előttük lévő út.
Mi magunk sem kerülhetjük ki a személyes döntést. Az Úr bennünket is szolgálatra, tanúságtételre hív. Nem mindegy, hogy mit válaszolunk. Nem közömbös, hogy engedelmeskedünk-e neki, aki minden segítséget megad ehhez a tanúságtételhez. Hiszen Ő az, aki a feladattal megbíz, és szeretné, ha minél sikeresebben képviselnénk őt a világban.

Szerző: Zsugyel Kornél

Forrás
Lelki útravaló a mai napra

"... valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi ..."

 

"Ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőitessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen."  

(1.Péter4,11) 

Istent dicsőítse szolgálatunk!

Ez az ige a szolgálatról szól. A szavakkal végzett és a kézzel fogható, látható szolgálatról. Könnyű lenne azt mondani, hogy ez az ige csak és kizárólag a lelkészi munkát akarja leírni, keretek közé zárni, vagy meghatározni. Minden jószándékú emberi cselekedet lehet isteni indíttatású! A legegyszerűbb, a kimondott szó és a legnagyobb fáradozással járó törekvés is. Vagyis minden emberi megnyilvánulásunk.
De valóban, a prédikáció leginkább a lelkészi feladatok közé tartozik, s mint ilyen sokak által elérhető, látható. De egy-egy igéből kiindulva minden ember adhat igei tanácsot, segítséget, mintegy "prédikálhat" bárki. Péter azt mondja, hogy az az ember, aki megszólaltatja Isten beszédét, annak azt felelősséggel és végtelen alázattal kell megtennie. Gyakran nem is tudjuk mekkora felelősség ez.
Sokszor halljuk ezt: "A szó elszáll...". Hogy mennyire nem így van ezt, az is bizonyítja, hogy a legtöbb, évekig, évtizedekig fájó sebek egy-egy meggondolatlan szótól származnak. S igen, egy rosszul megfogalmazott igeinek tűnő üzenet is hozhat lelki sebeket, amikor az igét valaki félre érti, s ezek után önkéntelenül, vagy akarva félre is magyarázza. Helytelen, ha valaki a saját meggyőződését akarja a Szentírással igazoltatni. "Ha valaki prédikál..." mondja az ige. Igen, ha valaki ezt a felelősséget elvállalja, vagy magától az Úrtól ezt megkapja, csak úgy és akkor lesz hiteles szavaiban, ha az élete lesz pecsét a szavain.
"Úgy szolgáljon". Sokszor a szavak nélküli szolgálat még nehezebb, mint a verbális. Mert gyakorta nem sikerül eléggé türelmesnek lennünk, nem vagyunk elég toleránsak, s sajnos nem tűnünk sokszor Krisztus arcúnak sem! Amikor bírálat, vagy negatív kritika ér bennünket a világ felől, akkor az esik rosszul, az fáj legjobban, amikor azt halljuk: "Tőled, mint keresztyén embertől nem ezt vártam volna!" Mert igen, a világ valóba várja-lesi a keresztyének megnyilvánulásait. S ki a világ? A hitetlen szomszédod, főnököd, családtagod.
Isten őrizzen attól, hogy miattad, vagy éppen miattam fordítson hátat valaki az Istennek, egyháznak! Mert nem tudtál, mert nem tudtam jól, jót mondani, tenni! Hiszem, hogy ha kérjük, akkor Isten Szentlelke valóban alkalmassá teheti és teszi a szavainkat és tetteinket, hogy méltók legyenek Jézus Krisztus nevéhez!

Forrás

 Lelki útravaló a mai napra