"Aki dicsekedni akar"

"Aki dicsekedni akar"

(Jeremiás 9:23)

Általában nem helyeseljük a dicsekvést, de itt az Úr azt mondja, hogy aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjen, hogy ismeri és megérti Őt.

A bölcs emberek bölcsességükkel dicsekednek, az erős emberek erejükkel, a gazdag emberek pedig vagyonukkal. Ismerni az Urat azt jelenti, hogy felismerjük az Ő nagy szeretetét és irgalmát és megértjük, hogy ő csupán azt teszi, ami helyes és igaz. Ő meghalt a mi bűneinkért; ő biztosítja az üdvösséget.

Pál apostol azt mondta, hogy Krisztus keresztjével dicsekszik. Nekünk lehetséges és kell dicsekednünk azzal, amit Isten cselekedni tud.

Ő segítségünkre siet, amikor mi képtelenek vagyunk magunkat megmenteni. Megőriz az élet veszélyekkel teli útján. Megtisztít és megszentel minket, bemutat minket Atyjának, és nekünk adja az örök élet ajándékát. Mi vele dicsekszünk.

Forrás

Igazgyöngyök - A megújuló kegyelemből - A menny gazdagságából

ITM Kiadó

"És (Jézus) rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent."

"És (Jézus) rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent."

 (Lukács 13,13)

Fölfelé élünk

Gyönyörű szavunk az "emberség": azt üzeni, hogy ember és ég összetartoznak - eredendően, valóságosan. Jézus embersége az Atyjától kapott küldetés: azért jött, hogy összekapcsolja az embert az éggel, s hogy földre görnyedő, földközeli életünket fölemelje és kiegyenesítse a Kegyelem. Jézus embersége a mi hivatásunk is. Isten bennünk is emberré akar válni.
A matematika nyelvén a földfelszín egy tetszőleges pontjára állított merőlegest úgy nevezik, hogy normális. Milyen jó, hogy a matematika és a teológia nyelve összecseng! Mert éljek bár a földfelszín bármely "tetszőleges pontján", tudom, hogy az emberségemben megtartó, függőleges kegyelem tehet normálissá.
Az evangéliumok közül Lukács írja le a hajlott hátú asszony gyógyulásának történetét. Tizennyolc év kínlódása után a görnyedt test végre fölegyenesedik. Elképzelem, milyen lehetett az érzés, amikor táguló tüdejével az asszony először vett egy nagy levegőt. Micsoda öröm, hogy rendesen lélegezhet, hogy végre láthatja a fák koronáját, a körülötte nyüzsgő világot, s hogy megint belenézhet a másik ember tekintetébe. Minden megváltozott! Elkezdhet "fölfelé létezni", normális életet élni! Szívét hála tölti el.
Jézus szombaton tette rá kezét a betegre, jelezve, hogy az Emberfia ura a szombatnak is. Amikor a zsinagógai elöljáró látta a fölegyenesedett asszonyt, kioktató hangon fordult Jézushoz, számon kérve rajta gyógyító cselekedetét. Ám ő kiállt az asszony mellett. Mert ő mindig az élet pártján áll: a gyógyulás, a "normalitás" oldalán. A Názáreti számára az igaz istentisztelet nem a szombati törvények aprólékos megtartása, hanem az emberség megélése: ajándékozó szeretet és Istent dicsérő hálás szív.
Az asszony nem csupán egészségét kapta vissza. Jézus teljes rehabilitációban részesítette: egyenes gerincével együtt emberi méltóságát is visszaadta neki, amikor a zsidó vezető előtt Ábrahám leányának nevezte. Ezért emberségében, méltóságában örömmel magasztalta az élet Istenét.
Mert az Emberfia azért jött, hogy fölfelé éljünk mindnyájan.

Szerző:
Varga Gyöngyi

Forrás
 Lelki útravaló mai napra

"... valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi ..."

 

"Ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőitessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen."  

(1.Péter4,11) 

Istent dicsőítse szolgálatunk!

Ez az ige a szolgálatról szól. A szavakkal végzett és a kézzel fogható, látható szolgálatról. Könnyű lenne azt mondani, hogy ez az ige csak és kizárólag a lelkészi munkát akarja leírni, keretek közé zárni, vagy meghatározni. Minden jószándékú emberi cselekedet lehet isteni indíttatású! A legegyszerűbb, a kimondott szó és a legnagyobb fáradozással járó törekvés is. Vagyis minden emberi megnyilvánulásunk.
De valóban, a prédikáció leginkább a lelkészi feladatok közé tartozik, s mint ilyen sokak által elérhető, látható. De egy-egy igéből kiindulva minden ember adhat igei tanácsot, segítséget, mintegy "prédikálhat" bárki. Péter azt mondja, hogy az az ember, aki megszólaltatja Isten beszédét, annak azt felelősséggel és végtelen alázattal kell megtennie. Gyakran nem is tudjuk mekkora felelősség ez.
Sokszor halljuk ezt: "A szó elszáll...". Hogy mennyire nem így van ezt, az is bizonyítja, hogy a legtöbb, évekig, évtizedekig fájó sebek egy-egy meggondolatlan szótól származnak. S igen, egy rosszul megfogalmazott igeinek tűnő üzenet is hozhat lelki sebeket, amikor az igét valaki félre érti, s ezek után önkéntelenül, vagy akarva félre is magyarázza. Helytelen, ha valaki a saját meggyőződését akarja a Szentírással igazoltatni. "Ha valaki prédikál..." mondja az ige. Igen, ha valaki ezt a felelősséget elvállalja, vagy magától az Úrtól ezt megkapja, csak úgy és akkor lesz hiteles szavaiban, ha az élete lesz pecsét a szavain.
"Úgy szolgáljon". Sokszor a szavak nélküli szolgálat még nehezebb, mint a verbális. Mert gyakorta nem sikerül eléggé türelmesnek lennünk, nem vagyunk elég toleránsak, s sajnos nem tűnünk sokszor Krisztus arcúnak sem! Amikor bírálat, vagy negatív kritika ér bennünket a világ felől, akkor az esik rosszul, az fáj legjobban, amikor azt halljuk: "Tőled, mint keresztyén embertől nem ezt vártam volna!" Mert igen, a világ valóba várja-lesi a keresztyének megnyilvánulásait. S ki a világ? A hitetlen szomszédod, főnököd, családtagod.
Isten őrizzen attól, hogy miattad, vagy éppen miattam fordítson hátat valaki az Istennek, egyháznak! Mert nem tudtál, mert nem tudtam jól, jót mondani, tenni! Hiszem, hogy ha kérjük, akkor Isten Szentlelke valóban alkalmassá teheti és teszi a szavainkat és tetteinket, hogy méltók legyenek Jézus Krisztus nevéhez!

Forrás

 Lelki útravaló a mai napra

“Dicsérjétek az Urat! …"

“Dicsérjétek az Urat! … 

Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!” 

( Zsolt. 150: 1 és 6 )

A Zsoltárok könyvének utolsó darabja a 150. zsoltár. Lehetne tovább húzni, halasztani, énekelni még, s kell is, de nem ott akkor, mert egyszer minden véget ér… egy jó könyv, egy szép történet, még a földi élet is, telik minden, közelít a VÉG felé, mint a 2013-as év, csak napok, órák vannak, percek vannak hátra.

A zsoltárírók befejezik a munkát tehát, de ránk hagyják, hogy énekeljük, imádkozzuk a leírt soraikat, s az utolsó zsoltárban elmondják azt, amit tudni kell neked is: MINDEN LÉLEK DICSÉRJE AZ URAT! Dicsérje, Dicsőítse, Áldja, Magasztalja, Imádja a Teremtő Istent, a Mindenható Urat, az Örökkévalót. Te és én Mindenki…

Sajna az ember, a lélek gyakorta mást tesz: dicséri a másik borát, lovát, dicsőíti saját magát, áldja a szerencséjét, magasztalja a királyt, imádja a gyermekét, unokáját, más feleségét s még sorolhatnám.

Kívánom, veletek ez ne így legyen, hisz karácsony közelít… Ti Isten gyermekeiként dicsérjétek az Atyát, aki Fiában emberré lett értetek, halljátok meg s énekeljétek az angyalok dalát: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek,” (Luk. 2,14) hogy lehessen e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! Ámen!

( Jobb Domokos - Ombod )

Forrás

refszatmar.eu

"Áldjad, lelkem az Urat !"

"Áldjad, lelkem az Urat !"

 (Zsoltárok 103 :22)

A zsoltáríró dicséretre szólítja az Isten parancsát teljesítő angyalokat, a mennyei seregeket, uralma  alatt álló teremtményeit, végül az emberi lelkeket mind ! Azok, akik segítségül  hívják az Urat, átélték a megváltást, így istendicsőítésük is egyedi.

A menny angyalai soha nem vétkeztek, ezért nem is tapasztalhattak meg semmit a megváltásból. Csak az embernek van lelke, az istentudat központja, amely átélheti Isten megváltó és megtartó erejét, amelyet Krisztus hozott el.

Mindannyian képesek vagyunk a választásra. Azok dicsérete, akik Jézus követését választották, magasabb hangfekvésű. Szóljon a megváltottak dicsérete az Úrnak : "Áldjad, lelkem az Urat !"

Forrás

Igazgyöngyök - A keskeny úton

ITM Kiadó