“Dicsérjétek az Urat! …
Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!”
( Zsolt. 150: 1 és 6 )
A Zsoltárok könyvének utolsó darabja a 150. zsoltár. Lehetne tovább húzni, halasztani, énekelni még, s kell is, de nem ott akkor, mert egyszer minden véget ér… egy jó könyv, egy szép történet, még a földi élet is, telik minden, közelít a VÉG felé, mint a 2013-as év, csak napok, órák vannak, percek vannak hátra.
A zsoltárírók befejezik a munkát tehát, de ránk hagyják, hogy énekeljük, imádkozzuk a leírt soraikat, s az utolsó zsoltárban elmondják azt, amit tudni kell neked is: MINDEN LÉLEK DICSÉRJE AZ URAT! Dicsérje, Dicsőítse, Áldja, Magasztalja, Imádja a Teremtő Istent, a Mindenható Urat, az Örökkévalót. Te és én Mindenki…
Sajna az ember, a lélek gyakorta mást tesz: dicséri a másik borát, lovát, dicsőíti saját magát, áldja a szerencséjét, magasztalja a királyt, imádja a gyermekét, unokáját, más feleségét s még sorolhatnám.
Kívánom, veletek ez ne így legyen, hisz karácsony közelít… Ti Isten gyermekeiként dicsérjétek az Atyát, aki Fiában emberré lett értetek, halljátok meg s énekeljétek az angyalok dalát: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek,” (Luk. 2,14) hogy lehessen e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! Ámen!
( Jobb Domokos - Ombod )
Forrás
refszatmar.eu