"Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város."
(Máté 5: 14)
Légy világossághordozó
Nagyon
nem szeretem a szocreált. A blokképítészetet, ha lehet, még kevésbé.
Mégis, amikor Miskolc felé közelít a vonat, néhány perccel az érkezés
előtt kinyílik a panoráma, elénk ragyog valami egészen különleges
látvány. Az Avas tetején és oldalán feltűnik a hegyen épült város: a
világosszürke 11 emeletes házak hosszú sora messze ragyog a napfényben.
Megindító a monumentalitás, a sűrűn teleépített hegytető és hegyoldal...
Aztán persze rögtön vége is az igézetnek, néhány pillanat múlva a
távlatot épületek takarják el, és a vonat megérkezik a realitásba. Nagy
vonatszusszanás, fékrándulás, lehet leszállni - aluljáró, Miskolc-retro.
Lehet szeretni, vagy nem szeretni, egy biztos: látszik. Nehéz
örökség (nagy)apáinktól, hiszen évtizedekre, generációkra előre
befolyásolja emberek sorsát, vágyait és valóságát. Nem ad teret, nem
enged felszabadulni, nem köt a természetes valósághoz - ám való igaz,
kényelmesebbnek tűnik, mint a tornácos, ami földes is meg sáros.
Jézus példája jól érthető: Értékrendet vállalva, azért hangosan és
szótlanul is kiállva, és a következményeket is viselve - nem
megrettenve, de valós reménységgel telve kimagaslik, kiviláglik a
keresztény ember arca is sok lehajtott fejű társa között. Jól tudjuk,
milyen nehéz a megélhetési harcosok sorában napba nézőnek, napot
kutatónak maradni! De már messziről látszik - mint a lakótelep a
szőlőhegy helyén -, meghatároz, viszonyítási, tájékozódási ponttá válik.
Kérdéseinkkel és kudarcainkkal, megérlelt válaszainkkal és örömmel
nyugtázott, beteljesített, megvalósított vágyainkkal együtt a
világosságot hordozók csapatához tartozónak valljuk magunkat. Akik
hiszik, hogy Isten valóság, jelenléte és ereje megtapasztalható.
Megismerhető a mélységes kiszolgáltatottságot is felvállaló Jézusban. A
hétköznapoknak is ereje, a türelem, az alázat forrása, az újrakezdés
vágya és lehetősége, a szeretet maga.
Szerző: Buday Barnabás
Forrás
Lelki útravaló a mai napra
