"Semmiért se aggódjatok..."

"Semmiért se aggódjatok..."

 (Filippi 4:6) 

Könnyű azt mondani! Mikor tele van az életünk megoldásra váró gondokkal, megvannak a magunk feladatai, hordozzuk keresztünket és akkor így szól az ige: semmiért se aggódjatok! Nem túlzás ez egy kicsit? Hiszen vannak aggasztó dolgok mind életünkben, mind a világban! Legalább egy kicsi aggódást engedhetne az ige... 

Semmi nem ér annyit, hogy aggódjunk érte? Nem ebből az irányból kell nézni a dolgainkat. Hanem Isten felől. Ha csak önmagunkra tekintünk, akkor bizony elfog az aggódás, a nyugtalankodás akár a feladataink, akár a szenvedések, akár a jövőnk kapcsán. De pontosan ezért kell önmagunk helyett Istenünkre nézni! Mert aggódásával senki sem tudja meghosszabbítani életét még egy arasznyival sem! Az aggódás, idegeskedés nem más, mint megfeledkezés az Úr hatalmáról! Arról, hogy Ő erős Isten, hogy tudta és akarata nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről! 

Vizsgáld meg: mennyire vagy aggódós, nyugtalan, ideges típus? Aggódásunk és Istenbe vetett bizalmunk fordítottan arányos. Minél nagyobb az aggódás bennünk, annál kevésbé bízunk Urunkban, és minél inkább bízunk Istenünk jóságában, kegyelmében, annál kevésbé jellemez az aggódás! Isten bizalmat kér önmaga iránt, hogy megszüntesse aggodalmainkat! Bízzatok az Úrban örökké! 

(Katona Béla)

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban .."

 

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban  

és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. " 

(Filippi 4:6) 

Fel kell ismernünk, hogy mindennapi tevékenységeinkhez, küzdelmeinkhez erőre van szükség. A mi erőnk azonban véges, éppen ezért kell abból a forrásból meríteni, mely kiapadhatatlan! „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul” – ismerjük jól ezt az igét, de gyakran megfeledkezünk róla! Életünkben sokkal több aggódás, nyugtalanság van jelen, mint kellene! Mit teszünk ezekkel? Pál apostol azt javasolja, hogy semmiért se aggódjunk, egyszerűen csak vigyük Isten elé imáinkban életünket, és ha mindezt hálás szívvel és rendszeresen tesszük, akkor Isten rendíthetetlen békéjét kapjuk meg! Van egy olyan fegyver a kezünkben, amellyel életünket és mások életét is meg tudjuk változtatni! Ez a fegyver szó szerint a kezünkben, az összekulcsolt kezünkben van! Az imádság által ugyanis Isten erejét hozzuk életünkbe! Isten ereje körülményeket és kapcsolatokat tud megváltoztatni. Segít megbirkózni az élet napi problémáival. Meg tud gyógyítani testi és lelki bajokat. Segít házassági problémák és anyagi nehézségek legyőzésében. Tulajdonképpen mindenfajta nehézséget, válságot vagy csüggedést megold! Valaki azt mondta, hogy amikor dolgozunk, akkor mi tesszük a dolgunkat, amikor pedig imádkozunk, akkor Isten végzi a munkát! Természetfölötti ereje az imádkozók rendelkezésére áll, akiket az a meggyőződés hat át, hogy Isten mindent mássá tehet! A kételkedők érvelhetnek azzal, hogy a meghallgatott imádságok csak a véletlen művei, de amint egy angol érsek egyszer megjegyezte: „Csodálatos, mennyi a véletlen egybeesés, amikor valaki elkezd imádkozni.”

 

Forrás:  

Napi Ige és Gondolat - 2012.

 

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben..."

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: 
higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem." 

( János 14,1)

Sok embert nyugtalanság vesz körül a jövőt illetőleg. Mi lesz velem holnap? Miből fogok megélni? Meggyógyulok a betegségemből? Le tudok majd vizsgázni? Házasság előtt: milyen párt válasszak magamnak? Vagy maradjak szingli? Mi lesz gyermekeimmel és/vagy unokáimmal, ha én beteg leszek vagy meghalok? Miből tudnak majd megélni? Mi lesz a halál után? Fogok üdvözülni, vagy nincs is élet a halál után? Ki mondja meg ezekre a választ?Jézus válasza: "Ne nyugtalankodjatok!" Ha Jézusra bízzuk életünk minden kérdését, ő megóv a stresszes életviteltől. Hallunk arról, hogy a nyugtalanság ellen jó a relaxáció, a gyógynövények, keleti gyógymódok stb. Ezek csak ideiglenes megoldások. Az igazi megoldást Jézus adja, ha rábízzuk életünket és benne jövőnket. Bátorítson most erre Urunk! "Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja." (Mt 6,34) Ezért lehet most imádkozni, hogy ezt mindig el tudjuk hinni. Szívünk nyugtalan állapotára nem igaz a következő mondat: Probléma esetén kérdezze meg gyógyszerészét vagy kezelőorvosát! Jézus Krisztus a mi gyógyítónk lelkünk békétlenségére. Bízzuk rá minden gondunkat! 

(Majnár Zsolt)

"Semmiért se aggódjatok."

"Semmiért se aggódjatok." 

(Filippi 4:6)

Pál itt egy nagyon nehéz feladat elé állítja olvasóit. Vajon elkerülhetjük az aggodalmaskodás érzését? 

Abból, amit itt Pál apostol leveléből olvasunk, úgy tűnik, hogy neki sikerült. Őt biztosan érdekelte mások jóléte, törődött és komolyan imádkozott a különböző helyzetekben, amelyekbe belekerült.

Mindemellett békessége volt, mert bizodalmát az Úrba vetette. Olyan békessége, ami minden értelemet felülmúlt. Amikor azt mondta a Filippiben élő hívőknek, hogy semmiért ne aggódjanak, bizonyosak lehetünk, hogy az ő szívében békesség volt.

Minél jobban az Úrra hagyatkozunk és benne bízunk, annál kevésbé aggodalmaskodunk. Félelmünk elvész az ő irántunk való gondoskodásában.

Forrás:

Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról

ITM Kiadó.

"Semmiért se aggódjatok..."

 

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt."

(Filippi 4: 6)

Köszönöm 

Az aggodalmaskodás a mai ember egyik legáltalánosabb élethelyzete. Állandóan határidők és elvégzendő feladatok szorításában, vagy éppen az egészségünkért, megélhetésünkért, szeretteinkért való izgalmak közepette peregnek le napjaink. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, rájövünk, hogy a mi saját - egyébiránt Istenre tekintő - életünket is át- meg átszövik különféle aggodalmak hálói. Talán túlságosan utópisztikus lenne tehát, amire Jézushoz hasonlóan Pál apostol buzdít bennünket: "semmiért se aggódjatok"?
Az igében azonban konkrét kulcsot is találunk a megoldáshoz. Nem kell aggodalmaink rabságában élnünk, legyünk éppen bármilyen élethelyzetben vagy kihívások kereszttüzében. A lényeg, hogy mindig a hálaadás lelkülete járjon át bennünket. A nagy teológus, Eckhart mester szerint ha az egyetlen imádság, amit életünk során mondanánk, annyi lenne, hogy "köszönöm", az is elég volna. Az Isten iránti hála érzésének felkeltése, fenntartása és állandó "gyakorlása" olyan érzelmi és lelki védettséget adhat a keresztény embernek, amit a világ fiai sokszor bevallottan sóváran irigyelnek. A léleknek ez a nyugalma Jézusnak ama békessége, amelyet a világ nem adhat meg nekünk, csak Ő maga. Az élet viszontagságai persze továbbra is hatnak ránk, ám ahogyan szintén Eckhart mester írja: a külső emberünk olyan, mint a lengőajtó, míg a belső emberünk, mint a mozdulatlan sarokvas.
Istenhez intézett mindennapi fohászaink, kéréseink akkor kerülnek a helyükre, ha azokat szintén a hálaadás lelkületével tárjuk az Úr elé. Persze létezik olyan is, amikor "mélységes mélyből" kiáltunk az irgalom forrásához. A mindennapos, "szürke hétköznapi" imaéletünk azonban csak akkor nem válik kiüresedett rutinná, megszokássá, önös kéréseink lajstromává, ha azt a hála éltető és megelevenítő levegője járja át. Hála legyen Istennek a hála ajándékáért!

Forrás
Lelki útravaló a mai napra

"Hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Ő teljesíti"

"Hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Ő teljesíti" 
(Zsoltárok 37,5)

A borús napokkal se számolj előre. Mi baj érhet egy borús napon, ha Jézus Krisztusban bízol? Az Úr Jézus mondja: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek" (Ján. 14,1). (Szó szerint: "Ne engedd nyugtalankodni...".)
 Isten nem őrzi meg szívedet a nyugtalanság lehetőségétől. A parancs így szól: "Ne engedd..." Dobd ki magadból az aggodalmaskodást naponta akár százegyszer is, míg meg nem szokod, hogy Istennel számolj, Őrá nézve készítsd terveidet.

Forrás
Oswald Chambers
 "Krisztus mindenekfelett"

„De keressétek először az ő országát és igazságát ..."

„De keressétek először az ő országát és igazságát, 
és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.”
(Máté evangéliuma 6 : 33)

Mai igénk önmagában is megállná a helyét, mert egy rendkívül fontos dologra világít rá. Mégsem szabad elfeledni, hogy Jézus az aggodalmaskodásról beszél, mikor Isten országára és igazságára irányítja figyelmünket. Nem is az a kérdés, hogy aggódunk-e vagy sem, hanem az, hogy miért?

Először is, az élet kemény. Rossz dolgok történnek jó emberekkel, rossz emberekkel és mindenkivel aki valahol a két csoport között van. Nem kivétel sem az egészséges sem a mélyen depressziós.
Másodsorban, az élet bizonytalan. Ez is egy nyilvánvaló dolog, de gondoljuk végig. Szeretünk felkészülni az előttünk álló eseményekre amennyire csak lehetséges. De mit érünk vele?
- Odafigyelhetünk az étkezésünkre és rendszeresen tornázhatunk, hogy megelőzzük a szív-infarktust. Felhalmozhatunk élelmiszert és vizet, hogy felkészüljünk esetleges katasztrófákra. De a lényeg mégis az, hogy a jövőt nem ismerjük. Mennyire vágyunk a megnyugvásra ebben a bizonytalan világban?
Aggódásunk, harmadik fő oka, hogy nem nálunk van az irányítás. Legalábbis amennyire mi tudjuk irányítani a dolgokat, az egyáltalán nem megnyugtató.
Az orvosok is megbetegszenek. Pénzügyi szakértő is elveszíti pénzét a tőzsdén. A rendőrt is kirabolják. Az ügyvédet is megvádolhatják. Rendes, szerető, felelősségteljes szülőket is elutasíthatják a tini vagy felnőtt gyermekei. Dolgozunk és dolgozunk, de semmi sem védi meg igazán a pénzünket és életünket.
Étkezetünk tisztán, élhetünk jó környezetben, a legjobb iskolába küldhetjük gyermekünket, megtehetünk mindent… de úgy tűnik ez sem elég. Minden erőfeszítésünk ellenére kerülhetünk bajba, lehetünk nyomasztó állapotban.

Mi lehet a megoldás?
1. Ismerjük fel, hogy az aggodalom nem old meg semmit. (27.v.)
 Az aggodalom nemhogy nem segít, de gyakran ront a helyzeten.
 „Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.”
(Péld. 12:25).

2. Értsük meg, hogy Isten gondoskodik rólunk. (26, 28-30.v.)
Isten velünk van, értünk van. Nemcsak megteremtett és hátradőlt – mint ahogy egyesek gondolják, hanem köztünk él, és aktívan cselekszik. 
3. Tegyük helyére az értékrendünket. Túl sokat aggódunk, mert rossz dolgok miatt aggódunk. Például amíg egy tinédzser a pattanásaival van elfoglalva, addig a szüleit egész más dolgok aggasztják. 

Hogyan ad megoldást Isten országa és igazsága aggasztó problémáinkra?

Miről van itt szó? Ha Istent keressük, ő majd hitünkért, hűségünkért cserébe biztosítja megélhetésünket? Miközben olvassuk a Bibliát, valaki tele pakolja a hűtőszekrényt? Imádkozunk és ki lesz fizetve a  villanyszámlánk? Erről beszélne Jézus? Vagy arról, hogy mi az életünk súlypontja? Merre vesszük az irányt? Mire koncentrálunk?

Sokat időztem már gondolatban Isten országáról. Főleg a jövőbeni dicsőségesről (Jelenések 21-22. fejezet). Ezekre gondolva minden itteni átértékelődik. Minden hiábavalóság. Bármilyen tartalmas az életünk, ha nem leszünk Isten országában – múló pára az egész. Ezért kell vágyódni Isten országára. Isten országa, királysága – Isten uralma. A világban és életünk felett. Nagy Istenünk van. Hatalmas és mindenható. Isten országra gondolva – semmi aggodalomra nincs okunk.