"Nagy volt az örömöm az Úrban ..."

"Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok." 

(Filippi 4:10) 

Egyre jellemzőbb magatartásforma manapság a rezignáltság. Látunk fájdalmas, szomorú eseményeket, segítségre váró embereket, ám ahelyett, hogy a tettek mezejére lépnénk, vonunk egyet a vállunkon és belül azt kérdezzük: ugyan, mit tehetnék (és egyáltalán, miért pont én)? Sokszor hiányzik a ma emberéből a felbuzdulás és a tettekben megnyilvánuló segítségnyújtás. 

Bárki szorulhat segítségre közülünk, és jól esik, ha vannak emberek, akik felbuzdulnak a jó megtételére, akik észreveszik rászorultságunkat és mellénk állnak. Az apostol is így volt ezzel. Szorult helyzetében örömmel töltötte el, amikor azt tapasztalta, hogy a filippibeli gyülekezet tagjai felbuzdulnak az ő terheinek enyhítéséért.

Az ilyen élethelyzetekre nézve írja János apostol, hogy testvéreim, ne szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valóságosan. 

Mai igénk buzdítson bennünket arra, hogy ne csak észrevegyük a rászorulókat a környezetünkben, hanem tevékenyen vállaljunk részt életükből. 

(Katona Béla)

"Semmiért se aggódjatok..."

"Semmiért se aggódjatok..."

 (Filippi 4:6) 

Könnyű azt mondani! Mikor tele van az életünk megoldásra váró gondokkal, megvannak a magunk feladatai, hordozzuk keresztünket és akkor így szól az ige: semmiért se aggódjatok! Nem túlzás ez egy kicsit? Hiszen vannak aggasztó dolgok mind életünkben, mind a világban! Legalább egy kicsi aggódást engedhetne az ige... 

Semmi nem ér annyit, hogy aggódjunk érte? Nem ebből az irányból kell nézni a dolgainkat. Hanem Isten felől. Ha csak önmagunkra tekintünk, akkor bizony elfog az aggódás, a nyugtalankodás akár a feladataink, akár a szenvedések, akár a jövőnk kapcsán. De pontosan ezért kell önmagunk helyett Istenünkre nézni! Mert aggódásával senki sem tudja meghosszabbítani életét még egy arasznyival sem! Az aggódás, idegeskedés nem más, mint megfeledkezés az Úr hatalmáról! Arról, hogy Ő erős Isten, hogy tudta és akarata nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről! 

Vizsgáld meg: mennyire vagy aggódós, nyugtalan, ideges típus? Aggódásunk és Istenbe vetett bizalmunk fordítottan arányos. Minél nagyobb az aggódás bennünk, annál kevésbé bízunk Urunkban, és minél inkább bízunk Istenünk jóságában, kegyelmében, annál kevésbé jellemez az aggódás! Isten bizalmat kér önmaga iránt, hogy megszüntesse aggodalmainkat! Bízzatok az Úrban örökké! 

(Katona Béla)

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem."

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." 

(Filippi 4:13) 

Amikor életünk terveinknek megfelelően, sőt olykor még attól is jobban alakul, akkor könnyű azt mondani, hogy mindenre van erőm! Aztán előbb-utóbb úgy is rájövünk, hogy azért ez nem egészen így van. Az a nagy tanulsága többek között igénknek, hogy Pál apostol nem az élet napos oldaláról fogalmazta meg. Éppen az árnyékos, hűvös börtöncellában fogan meg benne a megállapítás. Nem tagadja, hogy ereje - mind a szűkölködés, mind a bővölködés idején - nem önmagától, hanem Krisztustól van. 

Lényeges gondolat, hogy mindenre lehet erőnk Krisztusban. Erőt kaphatsz a zsörtölődő főnök, a munkát szabotáló munkatárs, az állandóan panaszkodó ismerős, a dirigáló házastárs, a feleselő gyermeked elviselésére is! Ha mégsem sikerül az előbb felsoroltakat, vagy a fel sem soroltakat elviselned, akkor talán az a baj, hogy egyedül küszködsz, és nem kéred Jézus segítségét! Ő ugyanis csak olyan embereket és élethelyzeteket rendel mellénk, melyekhez elég erőt is kapunk Tőle! 
Csak csendesen teszem a gondolataink tárgyává, hogy vajon bennünket elviselni másoknak (házastársnak, testvérnek, szülőnek, gyermeknek, főnöknek, munkatársnak, szomszédnak, gyülekezeti tagnak...) mekkora erőkifejtést jelent? 

Kívánom, hogy legyen sok erőd ma is mások szeretetben való elhordozására és ügyelj arra, hogy Te ne sok erőt vegyél el mások lelki energiáiból!

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban .."

 

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban  

és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. " 

(Filippi 4:6) 

Fel kell ismernünk, hogy mindennapi tevékenységeinkhez, küzdelmeinkhez erőre van szükség. A mi erőnk azonban véges, éppen ezért kell abból a forrásból meríteni, mely kiapadhatatlan! „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul” – ismerjük jól ezt az igét, de gyakran megfeledkezünk róla! Életünkben sokkal több aggódás, nyugtalanság van jelen, mint kellene! Mit teszünk ezekkel? Pál apostol azt javasolja, hogy semmiért se aggódjunk, egyszerűen csak vigyük Isten elé imáinkban életünket, és ha mindezt hálás szívvel és rendszeresen tesszük, akkor Isten rendíthetetlen békéjét kapjuk meg! Van egy olyan fegyver a kezünkben, amellyel életünket és mások életét is meg tudjuk változtatni! Ez a fegyver szó szerint a kezünkben, az összekulcsolt kezünkben van! Az imádság által ugyanis Isten erejét hozzuk életünkbe! Isten ereje körülményeket és kapcsolatokat tud megváltoztatni. Segít megbirkózni az élet napi problémáival. Meg tud gyógyítani testi és lelki bajokat. Segít házassági problémák és anyagi nehézségek legyőzésében. Tulajdonképpen mindenfajta nehézséget, válságot vagy csüggedést megold! Valaki azt mondta, hogy amikor dolgozunk, akkor mi tesszük a dolgunkat, amikor pedig imádkozunk, akkor Isten végzi a munkát! Természetfölötti ereje az imádkozók rendelkezésére áll, akiket az a meggyőződés hat át, hogy Isten mindent mássá tehet! A kételkedők érvelhetnek azzal, hogy a meghallgatott imádságok csak a véletlen művei, de amint egy angol érsek egyszer megjegyezte: „Csodálatos, mennyi a véletlen egybeesés, amikor valaki elkezd imádkozni.”

 

Forrás:  

Napi Ige és Gondolat - 2012.

 

"Semmiért se aggódjatok."

"Semmiért se aggódjatok." 

(Filippi 4:6)

Pál itt egy nagyon nehéz feladat elé állítja olvasóit. Vajon elkerülhetjük az aggodalmaskodás érzését? 

Abból, amit itt Pál apostol leveléből olvasunk, úgy tűnik, hogy neki sikerült. Őt biztosan érdekelte mások jóléte, törődött és komolyan imádkozott a különböző helyzetekben, amelyekbe belekerült.

Mindemellett békessége volt, mert bizodalmát az Úrba vetette. Olyan békessége, ami minden értelemet felülmúlt. Amikor azt mondta a Filippiben élő hívőknek, hogy semmiért ne aggódjanak, bizonyosak lehetünk, hogy az ő szívében békesség volt.

Minél jobban az Úrra hagyatkozunk és benne bízunk, annál kevésbé aggodalmaskodunk. Félelmünk elvész az ő irántunk való gondoskodásában.

Forrás:

Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról

ITM Kiadó.

"Örüljetek az Úrban mindenkor..."

"Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! 

A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. 

Az Úr közel! "

(Filippi 4:4-5.)

Ma sokat beszélnek arról, hogy a Földdel szelíden kellene bánnunk. Hosszú távú emberséges és megfontolt gazdaságra lenne szükség. Jézus a Boldogmondásokban ezt szinte meg is prófétálta: a földet csak a szelídek örökölhetik. Ha nem vagyunk szelídek, kizsákmányoljuk, megszüntetjük saját éléskamránkat. Ezeket a jelszavakat mindenfelé halljuk, csak az a baj, hogy mivel nem látják az emberek, hogy az Úr közel, nem képesek arra, hogy szelídek legyenek. Mivel földi létünk töredékessége nincs ott gondolataink homlokterében, ezért eszünk iszunk, amennyit csak lehet. Kiesszük a vagyonukból utódainkat. Erőszakosak és önzőek vagyunk - közösségileg, és észre sem vesszük ezt. Mindenki úgy gondolja, ő persze jól él. Legyetek szelídlelkűek. Azaz, engedjetek, igazán teret a lelketekben a másik ember számára. Igazán, igazán figyeljetek rá. Ha ezt megtettük, akkor ki van zárva, hogy ne jelenjen meg a mosoly az arcunkon. Megjelenik az az öröm, amit a másiknak adott önzetlen jó fölött érzünk. Amit akkor érzünk, amikor sikerül valami jót adni. Kiengedjük a kezünkből magunkat, kiengedjük dolgainkat, és átadjuk egy sokkal biztosabb kéznek. Örülök, mert nem az enyém a világ. Örülök, mert kicsi vagyok, de Isten nagy. Örülök, mint a gyerek, a pici gyerek, ha szülei mellett lehet, mert tudja, hogy nagy baj nem történhet. 

(Fekete Ágnes)

Mindenre van erőm a Krisztusban...

 

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem."  (Filippi 4:13) 

Amikor életünk terveinknek megfelelően, sőt olykor még attól is jobban alakul, akkor könnyű azt mondani, hogy mindenre van erőm! Aztán előbb-utóbb úgy is rájövünk, hogy azért ez nem egészen így van. Az a nagy tanulsága többek között igénknek, hogy Pál apostol nem az élet napos oldaláról fogalmazta meg. Éppen az árnyékos, hűvös börtöncellában fogan meg benne a megállapítás. Nem tagadja, hogy ereje - mind a szűkölködés, mind a bővölködés idején - nem önmagától, hanem Krisztustól van.
Lényeges gondolat, hogy mindenre lehet erőnk Krisztusban. Erőt kaphatsz a zsörtölődő főnök, a munkát szabotáló munkatárs, az állandóan panaszkodó ismerős, a dirigáló házastárs, a feleselő gyermeked elviselésére is! Ha mégsem sikerül az előbb felsoroltakat, vagy a fel sem soroltakat elviselned, akkor talán az a baj, hogy egyedül küszködsz, és nem kéred Jézus segítségét! Ő ugyanis csak olyan embereket és élethelyzeteket rendel mellénk, melyekhez elég erőt is kapunk Tőle! 

Csak csendesen teszem a gondolataink tárgyává, hogy vajon bennünket elviselni másoknak (házastársnak, testvérnek, szülőnek, gyermeknek, főnöknek, munkatársnak, szomszédnak, gyülekezeti tagnak...) mekkora erőkifejtést jelent?
Kívánom, hogy legyen sok erőd ma is mások szeretetben való elhordozására és ügyelj arra, hogy Te ne sok erőt vegyél el mások lelki energiáiból!

(Katona Béla)

 

"Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban."

"Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban."

 (Filippi 4:14) 

A mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít mondata után következik mai igénk. Ez azért lényeges, mert Urunk sokszor úgy ad erőt számunkra, hogy küld valakit, valakiket hozzánk. Pál úgy gondolkodott, hogy egyedül is el kell hordozza az igaztalan sérelmeket, szenvednie kell Krisztusért, merítve az Ő erejéből, de örömmel nyugtázta, hogy voltak, akik közösséget vállaltak vele. 

Ha szenvedésben van részünk, akkor gondolkodjunk úgy, mint az apostol: van erőnk Krisztusban elviselni. Ha nem néz rám senki, ha nem jönnek a régi jó lelki társak, barátok, szomszédok, akkor is kapunk erőt felülről. Ha pedig időnként mégis jönnek, meglátogatnak, akkor köszönjük meg az Úrnak is, és nekik is panaszmentesen! 

Milyen sok ember várja, hogy meglátogassuk! Szükséget szenved, műtötték, ágyhoz kötött, vagy másmilyen terheket hordoz: rohanó mindennapjainkban szakítsunk időt arra ezen a héten, hogy egy rég betervezett látogatást elvégezzünk, vagy valakinek örömöt szerzünk személyes megjelenésünkkel! Ez ugyanis azt jelenti, hogy közösséget vállalunk valakivel, annak ellenére, hogy milyen helyzetben van. Pál is örült, hogy nem a bilincseire tekintettek, hanem Jézus szolgáját látták benne azok, akik közösséget vállaltak vele. Lásd meg Isten gyermekét mindenkiben és szerezz örömet, akinek csak tudsz! 

(Katona Béla)

"Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!"

"Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!" 

(Filippi 4:9) 

Tanulj és taníts! Keress jó példákat és légy jó példa! Röviden talán az előbbi gondolatok foglalják össze mai igénk üzenetét. Pál apostol maga is tanult szüntelenül Jézus élet-iskolájában, és a tanultakat igyekezett átadni másoknak. 

Keresztyén embernek lenni azt jelenti, hogy nemcsak szüntelen imádkozunk, de ugyanilyen rendszeresen tanulgatjuk is a szent életfolytatást. Lényeges kérdés, hogy bűneink ellenére igyekszünk-e előre haladni a hit útján és van-e szándékunkban átadni másoknak mindazt, ami nekünk fontos? Hiszen az Istenben gyökerező hitünk emberi életünk legfontosabb része, ezért nem lényegtelen, hogy legalább a családtagjaink látnak-e belőle valamit? Úgy veszem észre, hogy jó néhány keresztyén ember még a gyermekeinek sem meri átadni belső értékeit! De akkor kinek? Nem lehet békessége annak a magát hívőnek valló embernek, aki megtartja magának hitét, mert azt nem arra kaptuk! 

Legyen követendő példa az életed! A szavaid éppen úgy, mint a tetteid! Családban, munkahelyen, barátok közt: adj példát a Jézushoz tartozásodról! 

(Katona Béla)

"Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért"

"Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért." 

(Filippi 4:3a)

Nem véletlen, hogy Ádám nem érezte magát jól egyedül még a paradicsomi állapotok közepette sem. Szüksége volt társra. S akkor lett teljessé az élete, amikor Isten hozzáillő segítőtársat adott mellé Éva személyében. 
Azóta is így van ezzel az ember. Társra van szükségünk az életben, a munkában, de még a hitben is. Ezért adta Isten a gyülekezetet, hogy ott éneklő, imádkozó, velünk együtt igét hallgató és igét megtartó társakra leljünk. 
S azért nem érzi jól magát sok-sok ember a földön, mert nincs társa! Társtalan a magánéletében, a munkahelyén, sokan még a családjukban is. Ebből a magányos állapotból hív ki minket hit által az Isten. Aki Atyjára lel a Mindenhatóban, annak embertársa is lesz a földön az Istene mellett. Mindig a szívembe hasít a 38 éve beteg története, aki így vallott Jézusnak: "Nincs emberem.". Ezért nem tudott időben belépni a Betesda tavába, mert nem volt, aki segítsen neki. S Jézus meglátta, rátalált, így lett Istene és lett embere! 
Akinek van Istene, van társa. Az Úr ad mellénk hűséges segítőtársat, munkatársat. Kérjük el Tőle, s adjuk hálát is értük Pál apostollal együtt! 

(Katona Béla)

"Semmiért se aggódjatok..."

 

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt."

(Filippi 4: 6)

Köszönöm 

Az aggodalmaskodás a mai ember egyik legáltalánosabb élethelyzete. Állandóan határidők és elvégzendő feladatok szorításában, vagy éppen az egészségünkért, megélhetésünkért, szeretteinkért való izgalmak közepette peregnek le napjaink. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, rájövünk, hogy a mi saját - egyébiránt Istenre tekintő - életünket is át- meg átszövik különféle aggodalmak hálói. Talán túlságosan utópisztikus lenne tehát, amire Jézushoz hasonlóan Pál apostol buzdít bennünket: "semmiért se aggódjatok"?
Az igében azonban konkrét kulcsot is találunk a megoldáshoz. Nem kell aggodalmaink rabságában élnünk, legyünk éppen bármilyen élethelyzetben vagy kihívások kereszttüzében. A lényeg, hogy mindig a hálaadás lelkülete járjon át bennünket. A nagy teológus, Eckhart mester szerint ha az egyetlen imádság, amit életünk során mondanánk, annyi lenne, hogy "köszönöm", az is elég volna. Az Isten iránti hála érzésének felkeltése, fenntartása és állandó "gyakorlása" olyan érzelmi és lelki védettséget adhat a keresztény embernek, amit a világ fiai sokszor bevallottan sóváran irigyelnek. A léleknek ez a nyugalma Jézusnak ama békessége, amelyet a világ nem adhat meg nekünk, csak Ő maga. Az élet viszontagságai persze továbbra is hatnak ránk, ám ahogyan szintén Eckhart mester írja: a külső emberünk olyan, mint a lengőajtó, míg a belső emberünk, mint a mozdulatlan sarokvas.
Istenhez intézett mindennapi fohászaink, kéréseink akkor kerülnek a helyükre, ha azokat szintén a hálaadás lelkületével tárjuk az Úr elé. Persze létezik olyan is, amikor "mélységes mélyből" kiáltunk az irgalom forrásához. A mindennapos, "szürke hétköznapi" imaéletünk azonban csak akkor nem válik kiüresedett rutinná, megszokássá, önös kéréseink lajstromává, ha azt a hála éltető és megelevenítő levegője járja át. Hála legyen Istennek a hála ajándékáért!

Forrás
Lelki útravaló a mai napra

"Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe ..."

"Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt." 

(Filippi 4:12) 

Pál apostol végig gondolja élete maga mögött hagyott szakaszát és megállapítja, hogy sok mindenben volt része. Bővölködés éppen úgy volt az életében, mint szűkölködés, jóllakás éppen úgy, mint a nélkülözés. Biztos vagyok benne, hogy legtöbben magunk is megjártuk e magasságokat és mélységeket. Ami igazán lényeges az az, hogy melyiket milyen lélekkel fogadtuk? Ha ránk lenne bízva - természetesen - a bővölködést választanánk életünk minden idejében. Mert ugyan ki szeret szűkölködni abban, ami jó? De el tudjuk-e fogadni, ha életünkben a bő esztendőket szűk esztendők váltják? Ilyenkor is kitartunk-e Gondviselő Urunk mellett, vagy háborgásba csap át a korábbi hálaadásunk? 

Személyes válaszainkat igénylik az előbbi kérdések. Ami megfontolásra érdemes az a következő: ha bővölködsz, akkor ne felejts el hálát adni! Ha szűkölködsz, akkor se felejtsd el, hogy Istenünk veled van, és ebből is tud jót kihozni! Akik Őt szeretik, minden javukra van! (Rm 8:28) 

(Katona Béla)

"Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek."

"Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek."

 (Filippi 4:11)

Elégedettség. A te életérzésed? Akkor boldog vagy! Általánosan megfogalmazható, hogy elégedetlenek vagyunk az életünkkel. Magasabb jövedelemre, életszínvonalra vágyunk! Több pihenés, lelki béke, jobb egészségi állapot, meghittebb kapcsolatok - hogy csak néhányat soroljunk az óhajainkból. 

Pál apostol tud valamit. Börtönben ül, mégis elégedett. Ritka állapot. A titok nyitja nem a körülményekben rejlik, hanem belül, a lelkünkben. Az apostol az Úrban tudott örülni és megelégedett lenni. Rossz helyen keressük, ha nem itt próbálkozunk vele. Ugyanis elég csak körülnéznünk: látsz egészséges, de mégis elégedetlen embert? Ismersz olyat, akinek sok pénze van, mégsem elégedett? Én ismerek ilyeneket! Mert az elégedettség belülről fakad! 

Ezt azonban tanulni kell! Pál azt írja magáról, hogy ő megtanulta. És Te? Megtanultad vagy még tanulgatod? Hitben megélt, elégedett életet kívánok neked! 

(Katona Béla)

"Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó ..."

"Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!" 

(Filippi 4:8) 

Ez egy csodálatos ige! Ugyanis roppant finoman mutat rá durva bűneinkre. Mire gondolok? Például arra, hogy szálljunk magunkba: mi mit szoktunk figyelembe venni? Az azt hallottam kezdetű pletykákat általában szívesen és örömmel figyelembe vesszük! Arra természetesen nincs időnk, hogy utánajárjunk az elhangzottak valóságtartalmának, de miért is tennénk, mikor oly' jól "elcsámcsogunk" bizonyos témákon. 

Tisztesség, igazságosság, tisztaság Ady Endre gondolataival élve lekacagott szavak. Nekünk, hívő embereknek mégis csak ezeket ajánlja az ige. 

Szeretetreméltó, jóhírű, nemes és dicséretes dolgok: mit szólunk mi ehhez? A televízió, az újságok többnyire nem erről harsognak, mert ez nem eladható. Mindig a zaftos témák és események kellenek, mert azt sokan nézik és olvassák! Az ige azonban azt mondja, hogy Isten más mércével mér, így nekünk is változtatni kell! Bár tudnánk eleget tenni mai igénk kérésének és a felsorolt dolgokat vennénk figyelembe! A lelkünk ápolása miatt is, és az egymással való kapcsolataink miatt is jobb lenne! Próbáld ki: nem fogsz csalódni!

(Katona Béla)

"Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra."

"Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra."

 (Filippi 4:17) 

Hogy tud egy ajándék kamatozni annak javára, aki az ajándékot adta? Nos, nem úgy, hogy ezzel a megajándékozott elkötelezettje lett annak, akitől kapta az ajándékot - bár ez is egyfajta kamatozás. Az ilyet azonban Isten gyermekei nem ismerik. Az ajándékozásnak ezt a fajtáját egyszerűen ki kell zárni életünkből. 

Az ajándék úgy tud kamatozni az ajándékozó életében, ha az adakozás szívből és önzetlenül történik. Erre mondja az ige: Aki mást felüdít, maga is felüdül. (Péld. 11:25) Tehát, aki nem azért ad, hogy azt számon tartsa, vagy ha esetleg úgy jön ki a helyzet, akkor a másik orra alá dörgölje, felhánytorgassa, hogy mikor és mit adott, akkor tud kamatozni jótéteménye. Valaki azt mondta egyszer, hogy ha úgy adsz, hogy azt számon tartod, az Istennél nem lesz számon tartva, de ha úgy adsz, hogy nem kerül a személyes listádra, akkor Isten felírja azt neked! 

Isten segítsen bennünket őszintén és önzetlenül adni mások megsegítésére! 

(Katona Béla)

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem."

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." 

(Filippi 4:13) 

Mikor leültem a számítógép elé nagyon fáradtnak és erőtlennek éreztem magam. Tudom bár, hogy sokan örülnek az emailben eljuttatott napi igéknek és a magyarázatoknak, de egy különösen fárasztó nap végéhez közeledve kicsit nehezemre esett másnapra igemagyarázatot fogalmazni a Szentlélek segítségével. Erre tessék, melyik igekövetkezik? Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. 

Bizonyára nem kell leírnom, hogy erőre kaptam! Különös dolog ez, a hívők kiváltsága, hogy tudhatják: mindenre elégséges az az erő, mely Krisztusban elnyerhető. Van, honnan meríteni, nem fogy el, nem apad ki soha! Mi, akik tanítványok vagyunk, örvendezhetünk ennek. Csak olykor elfelejtjük és oda az örömünk, a lelki békénk. 

Ha nehéz napod lesz, ha átcsap fölötted a tennivalók hulláma, ha balul sülnek el dolgaid, ha felbosszantanak emberek, akkor arra gondolj, hogy meg kell állnod és meríteni! Krisztus kész arra, hogy adja a mai napra szükséges energiát, Te pedig légy készen ezt elkérni és elfogadni is! Sok erőt kívánok a mai napodhoz! 

(Katona Béla)