"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Filippi 4:13)
Amikor
életünk terveinknek megfelelően, sőt olykor még attól is jobban alakul,
akkor könnyű azt mondani, hogy mindenre van erőm! Aztán előbb-utóbb úgy
is rájövünk, hogy azért ez nem egészen így van. Az a nagy tanulsága
többek között igénknek, hogy Pál apostol nem az élet napos oldaláról
fogalmazta meg. Éppen az árnyékos, hűvös börtöncellában fogan meg benne a
megállapítás. Nem tagadja, hogy ereje - mind a szűkölködés, mind a
bővölködés idején - nem önmagától, hanem Krisztustól van.
Lényeges
gondolat, hogy mindenre lehet erőnk Krisztusban. Erőt kaphatsz a
zsörtölődő főnök, a munkát szabotáló munkatárs, az állandóan panaszkodó
ismerős, a dirigáló házastárs, a feleselő gyermeked elviselésére is! Ha
mégsem sikerül az előbb felsoroltakat, vagy a fel sem soroltakat
elviselned, akkor talán az a baj, hogy egyedül küszködsz, és nem kéred
Jézus segítségét! Ő ugyanis csak olyan embereket és élethelyzeteket
rendel mellénk, melyekhez elég erőt is kapunk Tőle!
Csak
csendesen teszem a gondolataink tárgyává, hogy vajon bennünket
elviselni másoknak (házastársnak, testvérnek, szülőnek, gyermeknek,
főnöknek, munkatársnak, szomszédnak, gyülekezeti tagnak...) mekkora
erőkifejtést jelent?
Kívánom,
hogy legyen sok erőd ma is mások szeretetben való elhordozására és
ügyelj arra, hogy Te ne sok erőt vegyél el mások lelki energiáiból!
(Katona Béla)