"...aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít..."

"...aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. 

Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít..."

  (2. Kor. 1,10)

"Ezután is megszabadít"

Az apostol a rászakadt nagy veszedelemben már-már lemondott életéről. Amikor a levélírás közben visszatekint, rájön arra, hogy azért volt szükség erre az erőn felüli megterhelésre, hogy megtanulja: nem önmagában kell bíznia.
Isten időről időre minket is kihív jól megépített erődítményeinkből: stabilnak hitt emberi kapcsolatainkból, anyagi biztonságunkból, hogy találkozhasson velünk. Hogy megtapasztaljuk, milyen az, amikor teljes szívvel ráhagyatkozunk, mert a mi erőnk véges, és valójában nem is tehetünk mást. Szétporlad körülöttünk minden, amit addig stabilnak hittünk, hogy tisztán lássuk, mi az, ami sziklaszilárdan képes megtartani minket: Isten kegyelme és szabadítása.
Ez az újra és újra megtapasztalt szabadulás segíti az Isten iránti bizalom és kötődés kialakulását életünkben mint a legelső és legfontosabb kötődést.
Ez a tapasztalat már az Ószövetség népében is erősen élt. Évezredes viszontagságok, veszélyek és vándorlások közepette időről időre átélték Isten szabadítását. Ilyenkor emlékoszlopokat állítottak, bizonyságul és kapaszkodóul önmaguknak és utódaiknak: Eben-Háézer, ahogy Sámuel nevezte, azaz "mindeddig megsegített az Úr".
A Krisztusban hívő mai embernek is bőven vannak ilyen emlékoszlopai. Annak jut legtöbb Krisztus szenvedéseiből, aki Krisztushoz hasonló körülmények között vállalja küzdelmeit. Tekintsünk vissza és keressük meg személyes életünk emlékköveit! Rá fogunk döbbenni, hogy Isten valóban számtalanszor megszabadított, és kételkedés nélkül bízzunk benne: ezután is meg fog tartani. Hiszen a legstabilabb emlékoszlop Jézus Krisztus keresztje. Tökéletes áldozata a halálból is megment. Építsünk bátran rá, ne csak a földi, hanem a mennyei élet távlatában is, hiszen mindeddig megszabadított és ezután is megszabadít.

Forrás
Lelki útravaló a mai napra

"Siess hozzám, Istenem!"

"Siess hozzám, Istenem!"

( Zsoltárok 70: 6 )

Mint halandók, akik legjobb esetben csupán néha-néha késnek, azt gondoljuk, hogy Isten késik. Ez azért van, mert nem tudjuk, hogy ő mit tervez nekünk vagy milyen elgondolása van.

Minden egyebet látunk, de az élet mozaikjának legfontosabb darabja hiányzik: nem kaptunk másolatot Isten menetrendjéről, ezért "sietségért" kiáltunk.

Szaladnunk kell, hogy utolérjünk valamit, de ő sohasem marad le!

Bármit kérünk tőle, bizonyosak lehetünk az irántunk való szeretete felől, és arról, hogy ő csakis jó dolgokat ad nekünk. És ami úgy tűnik, hogy meg lett tagadva tőlünk ma, csupán utat készít annak, ami jobb lesz holnap.

Ő megbocsátja a te türelmetlenségedet és azt a kérésed is, hogy siessen.

Forrás

Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban

ITM Kiadó

"Mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte."

"Mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte."

(2. Péter 2:19)

Nem szükséges láncokat hordanod ahhoz, hogy rab legyél. A szomorú az, hogy sokan közülünk rabok, és észre sem veszik. Egyes "urak" könnyebben azonosíthatók mint mások, de bármi, amivel azért küzdünk, hogy meglegyünk nélküle, eséllyel rendelkezik arra nézve, hogy a rabjává tegyen. Miközben fel kell ismernünk, hogy valaminek az élvezése nem ugyanaz annak rabjává válásával, a valóság az, hogy az egyik a másikhoz vezet, hacsak nem vagyunk résen.

Egészséges lehet időnként "böjtölni" bizonyos dolgokról, egyszerűen azért, hogy bizonyosak legyünk afeleől, hogy felettünk gyakorolt hatásuk nem megtörhetetlen. De hála Istennek, ha valami tényleg a rabjává tett, Krisztus megbocsáthat, és szabaddá tehet. Ha engedjük őt Úrrá lenni életünk fölött, és őt szolgáljuk, akkor azt találjuk, hogy egyéb dolgok a helyükre kerülnek.

Forrás

Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban

ITM Kiadó

"Tekintsetek...a kút üregére, melyből kiásattatok!"

"Tekintsetek...a kút üregére, melyből kiásattatok!"

(Ézsaiás 51: 1)

Az evangélium valójában egy mentési akció. Az ördög verne nagyon mély, de Isten kegyelmének hatalmas keze leér az aljára. Az evangélium felszabadító ereje elszakíthatja a legerősebb láncot, és szabadon engedheti annak foglyait. Jézus a leglecsúszottabbat mennyei magasságba emeli fel.

A mai igevers arra hív, hogy nézzük vissza arra az útra, amelyen jöttünk. Nem azért, hogy visszatérjünk, hanem azért, hogy meglássuk, mennyire jó volt hozzánk Isten, és milyen messzire jöttünk.

Magasztald Isten azért a mennyei Szabadítóért, aki megmenti azokat, akik a bűn mocsarába már-már belefulladnak. Kiálts az Úrhoz teljes megváltásért, engedd Jézus életed minden sarkába. Kövesd az Urat, és hosszú utat fogsz megtenni. És akkor visszapillanthatsz, és megláthatod mindazt, amit az Úr kegyelme cselekedett.

Forrás

Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban

ITM Kiadó

"Vegye az élet vizét ingyen!"

"Vegye az élet vizét ingyen!"

(Jelenések könyve 22: 17)

A víz ott van: az élet forrása meg lett nyitva. A mi szükségünk venni és inni. Jézus azt mondta az asszonynak, akivel Samária kútjánál találkozott, hogy tőle kell kérnie az élő vizet.

Neked és nekem van szükségünk élő vízre, és nekünk is hasonlóan kell cselekednünk. Az igazságra való szomjúság Jézushoz kellene fordítson minket. Tedd a gondjaidat hozzá vezető lépcsőfokká! Engedd, hogy az élet viharai ahhoz a menedékhez vezessen, amelyet Isten készített! Ő menedék a viharos időben.

Ha nem lennének nehézségeid, talán nem is imádkoznál, ha minden egyértelmű lenne, nem kérnél vezetést. Az élő víz és az evangélium csodája ingyen van.

Ne futkoss körbe, hanem hajolj le, igyál, és élj!

Forrás

Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban

ITM Kiadó

"Nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Csak rád tekintünk!"

"Nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Csak rád tekintünk!"

(2. Krónika 20: 12)

Milyen csodálatos beismerés, és milyen fontos "csak"! Jósáfát király és Izráel népe "nagy sokasággal"  találták szembe magukat. Esélyeik halmozottan csökkentek voltak, és a csata kimenetele az ellenségnek kedvezett. Az említett beismerést egy másik előzi meg: "tehetetlenek vagyunk ezzel a nagy tömeggel szemben". De a pánik és feladás helyet ők az Úrra tekintettek segítségért. Vannak időszakok az életünkben, amikor "nem tudjuk, mit tegyünk". Bármilyen idősek vagy fiatalok vagyunk, bármennyi élettapasztalattal rendelkezünk, vannak időszakok, amikor szembenézünk olyasmivel, amiből látszólag nincs kiút. Nos, kövesd Jósáfát példáját! Légy csendben az Úrral, állj meg előtte, ismerd el gyengeségedet, és szögezd tekinteted Rá!

Forrás

Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban

ITM Kiadó

"Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő."

"Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő."

(Zsid. 11: 31)

Mi tartotta életben ezt a nőt, miközben mindenki más odaveszett? Nem a munkája, hisz az szégyen volt; nem tetteinek átláthatósága; az sem, hogy kívánnivalót hagyott, ahogyan az igazságot kezelte. Nemzetisége és neveltetése kevéssel járult hozzá ehhez. Az hite volt az.

Tudta, hogy városa pusztulásra van ítélve, és elhitte, amit Józsué győztes hadseregéről hallott. A szabadulás ígéretét kapta és a darab vörös fonalat, hogy jelként használja. Ő hitt, és kiakasztotta a fonalát az ablakába.

Ráháb a rossz környezetben levő jó asszonyt jelenti, aki az első lehetőséggel élve, otthagyja azt.

Ő az Istenbe vetett hit példája, ami ma is ugyanolyan fontos jellemvonás.

Forrás

Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban

ITM Kiadó

"És (Jézus) rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent."

"És (Jézus) rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent."

 (Lukács 13,13)

Fölfelé élünk

Gyönyörű szavunk az "emberség": azt üzeni, hogy ember és ég összetartoznak - eredendően, valóságosan. Jézus embersége az Atyjától kapott küldetés: azért jött, hogy összekapcsolja az embert az éggel, s hogy földre görnyedő, földközeli életünket fölemelje és kiegyenesítse a Kegyelem. Jézus embersége a mi hivatásunk is. Isten bennünk is emberré akar válni.
A matematika nyelvén a földfelszín egy tetszőleges pontjára állított merőlegest úgy nevezik, hogy normális. Milyen jó, hogy a matematika és a teológia nyelve összecseng! Mert éljek bár a földfelszín bármely "tetszőleges pontján", tudom, hogy az emberségemben megtartó, függőleges kegyelem tehet normálissá.
Az evangéliumok közül Lukács írja le a hajlott hátú asszony gyógyulásának történetét. Tizennyolc év kínlódása után a görnyedt test végre fölegyenesedik. Elképzelem, milyen lehetett az érzés, amikor táguló tüdejével az asszony először vett egy nagy levegőt. Micsoda öröm, hogy rendesen lélegezhet, hogy végre láthatja a fák koronáját, a körülötte nyüzsgő világot, s hogy megint belenézhet a másik ember tekintetébe. Minden megváltozott! Elkezdhet "fölfelé létezni", normális életet élni! Szívét hála tölti el.
Jézus szombaton tette rá kezét a betegre, jelezve, hogy az Emberfia ura a szombatnak is. Amikor a zsinagógai elöljáró látta a fölegyenesedett asszonyt, kioktató hangon fordult Jézushoz, számon kérve rajta gyógyító cselekedetét. Ám ő kiállt az asszony mellett. Mert ő mindig az élet pártján áll: a gyógyulás, a "normalitás" oldalán. A Názáreti számára az igaz istentisztelet nem a szombati törvények aprólékos megtartása, hanem az emberség megélése: ajándékozó szeretet és Istent dicsérő hálás szív.
Az asszony nem csupán egészségét kapta vissza. Jézus teljes rehabilitációban részesítette: egyenes gerincével együtt emberi méltóságát is visszaadta neki, amikor a zsidó vezető előtt Ábrahám leányának nevezte. Ezért emberségében, méltóságában örömmel magasztalta az élet Istenét.
Mert az Emberfia azért jött, hogy fölfelé éljünk mindnyájan.

Szerző:
Varga Gyöngyi

Forrás
 Lelki útravaló mai napra

"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan fentről, a világosság Atyjától száll alá..."

"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan fentről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása."

 (Jakab 1,17)

Akiben nincs változás

Egyszer egy gyermeket megkérdeztek, mi szeretne lenni, ha felnő. Ő azt válaszolta: bohóc, mert ez a legnehezebb szakma, hiszen neki mindig vidámnak kell lenni és örömet okozni az embereknek. Változó világunkban állandóságot, változatlant keresni és rátalálni az egyedüli változatlanra csak Krisztusban lehet. Számomra ő Isten bohóca, akinek nem kell újrafestenie a mosolyt az arcára és könnycseppet a szemére, mert õ természetesen és szüntelenül magán hordozza a mosolyt és az értünk hullatott könnyeket. Nem kell megjátszania magát, mert õ megéli mennyei Atyja ajándékait az emberek között a mindennapi életben. A szeretet ajándékát, ahogyan észrevesz bennünket, és mellénk lép. A kegyelem ajándékát, ahogyan életét adja a Golgota keresztjén értünk, hogy mi bűnbocsánatból tudjunk élni. A békesség ajándékát, ahogyan gyõz az élet a halál felett a feltámadásában, és mi fények és árnyékok váltakozása közben is az örök cél felé, az üdvösségre nézhetünk, amelyet õ készített nekünk.
"Áldunk téged, Istenünk, / És csodáljuk égi erõd. / Ég, föld rólad szól nekünk, / Térdre hullunk színed elõtt. / Mert te mindig szent és nagy, / Változatlan egy Úr vagy."
(EÉ 42,1)

Forrás
Lelki útravaló a mai napra

"Semmiért se aggódjatok..."

 

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt."

(Filippi 4: 6)

Köszönöm 

Az aggodalmaskodás a mai ember egyik legáltalánosabb élethelyzete. Állandóan határidők és elvégzendő feladatok szorításában, vagy éppen az egészségünkért, megélhetésünkért, szeretteinkért való izgalmak közepette peregnek le napjaink. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, rájövünk, hogy a mi saját - egyébiránt Istenre tekintő - életünket is át- meg átszövik különféle aggodalmak hálói. Talán túlságosan utópisztikus lenne tehát, amire Jézushoz hasonlóan Pál apostol buzdít bennünket: "semmiért se aggódjatok"?
Az igében azonban konkrét kulcsot is találunk a megoldáshoz. Nem kell aggodalmaink rabságában élnünk, legyünk éppen bármilyen élethelyzetben vagy kihívások kereszttüzében. A lényeg, hogy mindig a hálaadás lelkülete járjon át bennünket. A nagy teológus, Eckhart mester szerint ha az egyetlen imádság, amit életünk során mondanánk, annyi lenne, hogy "köszönöm", az is elég volna. Az Isten iránti hála érzésének felkeltése, fenntartása és állandó "gyakorlása" olyan érzelmi és lelki védettséget adhat a keresztény embernek, amit a világ fiai sokszor bevallottan sóváran irigyelnek. A léleknek ez a nyugalma Jézusnak ama békessége, amelyet a világ nem adhat meg nekünk, csak Ő maga. Az élet viszontagságai persze továbbra is hatnak ránk, ám ahogyan szintén Eckhart mester írja: a külső emberünk olyan, mint a lengőajtó, míg a belső emberünk, mint a mozdulatlan sarokvas.
Istenhez intézett mindennapi fohászaink, kéréseink akkor kerülnek a helyükre, ha azokat szintén a hálaadás lelkületével tárjuk az Úr elé. Persze létezik olyan is, amikor "mélységes mélyből" kiáltunk az irgalom forrásához. A mindennapos, "szürke hétköznapi" imaéletünk azonban csak akkor nem válik kiüresedett rutinná, megszokássá, önös kéréseink lajstromává, ha azt a hála éltető és megelevenítő levegője járja át. Hála legyen Istennek a hála ajándékáért!

Forrás
Lelki útravaló a mai napra