"Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják,
hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek,
hanem azt, hogy mindenki megtérjen."
(2.Péter 3,9)
Türelem
A kis-ázsiai gyülekezetek tagjai olyan tévtanítással találták szembe magukat, amelynek lényege az volt, hogy a tévtanítók a keresztyén szabadság hangoztatásával szabados életet éltek, és a Krisztus második eljöveteléről szóló apostoli tanítást semmibe vették. Szerintük ha Krisztus eddig nem jött vissza, akkor az ítélet is elmarad. Ne feledjük, az első keresztyének közül sokan még az elsõ generáció idejére várták Krisztus második eljövetelét. Azokat, akik józanságra próbálták inteni a tévtanítókat, csúfolódva igyekeztek elhallgattatni azzal, hogy a világ kezdete óta semmi sem változott, és semmi jele annak, hogy valaha is változni fog.
Péter először is a buzgó, hithű életre hívja követőit, majd a tévtanítókkal szemben a Szentírásra alapozva állítja: a világ már elpusztult korábban, de a jelen világ Isten szavára megmaradt, és áll hűségesen, hogy megvédje az oly méltatlan emberiséget a második, tűz általi pusztulásig.
Az apostol állítja továbbá, hogy Isten türelme sokkal tovább tart, mint amit elménk fel képes fogni: "Türelme hosszú, szeretete nagy." (Zsolt 145,8) Különösen azért, mert drága árat fizetett értünk. Éppen ezért türelmes az Úr, mert minél többeket szeretne megnyerni magának.
A világ stabilnak tűnik, de egyre gyakrabban vagyunk kénytelenek szembenézni törékenységével. Vajon a globális felmelegedés, a légkör és az ivóvízkészletek szennyeződése nem figyelmeztetés-e arra, hogy előbb-utóbb el kell számolnunk a ránk bízott földdel?
Összeszorul a szívünk, ha erre gondolunk. Pedig a keresztyén ember számára az ítélet napja nem a teljes pusztulás ideje, hanem valami újnak a kezdete, az üdvösségé, az örök életé. Isten ugyanis elpusztítja a jelenlegi világot, de csak azért, hogy valami jobbat, tartósabbat, neki tetszőbbet hozzon létre, és abban nekünk is helyet készített.
Forrás
Lelki útravaló a mai napra
A kis-ázsiai gyülekezetek tagjai olyan tévtanítással találták szembe magukat, amelynek lényege az volt, hogy a tévtanítók a keresztyén szabadság hangoztatásával szabados életet éltek, és a Krisztus második eljöveteléről szóló apostoli tanítást semmibe vették. Szerintük ha Krisztus eddig nem jött vissza, akkor az ítélet is elmarad. Ne feledjük, az első keresztyének közül sokan még az elsõ generáció idejére várták Krisztus második eljövetelét. Azokat, akik józanságra próbálták inteni a tévtanítókat, csúfolódva igyekeztek elhallgattatni azzal, hogy a világ kezdete óta semmi sem változott, és semmi jele annak, hogy valaha is változni fog.
Péter először is a buzgó, hithű életre hívja követőit, majd a tévtanítókkal szemben a Szentírásra alapozva állítja: a világ már elpusztult korábban, de a jelen világ Isten szavára megmaradt, és áll hűségesen, hogy megvédje az oly méltatlan emberiséget a második, tűz általi pusztulásig.
Az apostol állítja továbbá, hogy Isten türelme sokkal tovább tart, mint amit elménk fel képes fogni: "Türelme hosszú, szeretete nagy." (Zsolt 145,8) Különösen azért, mert drága árat fizetett értünk. Éppen ezért türelmes az Úr, mert minél többeket szeretne megnyerni magának.
A világ stabilnak tűnik, de egyre gyakrabban vagyunk kénytelenek szembenézni törékenységével. Vajon a globális felmelegedés, a légkör és az ivóvízkészletek szennyeződése nem figyelmeztetés-e arra, hogy előbb-utóbb el kell számolnunk a ránk bízott földdel?
Összeszorul a szívünk, ha erre gondolunk. Pedig a keresztyén ember számára az ítélet napja nem a teljes pusztulás ideje, hanem valami újnak a kezdete, az üdvösségé, az örök életé. Isten ugyanis elpusztítja a jelenlegi világot, de csak azért, hogy valami jobbat, tartósabbat, neki tetszőbbet hozzon létre, és abban nekünk is helyet készített.
Forrás
Lelki útravaló a mai napra
