"Boldogok, akiknek szívűk tiszta, mert ők az Istent meglátják."
(Máté 5:8)
Egy református lelkész fogalmazta meg a következőt. Mielőtt lelkész lett volna nagyon jómódú családban élt. Mindene megvolt, amit óhajtott, majd iskolai tanulmányai elvégzése után munkába állt. Mégis azt érezte, hogy nem lehet csak ennyi az élet értelme, hogy bemegyek a munkahelyre, elvégzem a munkát, majd hó végén felveszem a fizetésemet. Családot alapítok és elvagyok. Több kell legyen ettől az élet értelme! Később rájöttem – megtérésem után –, hogy több az élet, mert a boldogság forrása maga az élő Isten!
Testvéreim! Pál apostol ezt írja egyik levelében: a boldog Isten evangéliumát hirdetem. Ha az Isten boldog, akkor ez azt jelenti, hogy bennünket is szeretne boldognak látni. A boldog Isten nem boldogtalan követőket akar magának. Azt akarja Isten, hogy mindnyájan boldogok legyünk. Már itt, a földön! Bevallom nektek őszintén, hogy hibának érzem, hogy mi, lelkészek erről nagyon keveset beszélünk! Talán mi, keresztyén emberek keveset is láttatunk abból, hogy mennyi boldogság van az életünkben. Lehet, hogy kevés is van! Nem elég vonzó a mi hívő életünk azok számára, akik még nem ismerik az Istent! Pedig nagyon sok múlik rajtunk, Krisztus-követőkön, hogy vonzóvá tudjuk-e tenni mások számára is ezt az életformát minden nehézség ellenére! Hiszen keresztje mindenkinek van, de látják-e azt a belső boldogságot, amely a miénk lehet? Ki kell mondani azt a lényeges mondatot, hogy Jézus Krisztus nélkül nincs igazi boldogság!
(Katona Béla)
