"Hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust ..."

"Hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; 

a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne."

( Róm. 13,14) 

A legtávolabbi célt is úgy érhetjük el, hogy mindig teszünk egy lépést felé, egyiket a másik után, előre. Amíg a sok kicsiből összeáll az út, s elérkezünk a végéhez. Így van ez Krisztus követésével is, ahol az üdvösség a cél. Úgy haladunk, mint a hosszútávfutók. Összpontosítva a távra, rajtunk a jelzés, hogy mindenki lássa és mi is bizonyosak legyünk abban, hogy versenyben vagyunk, a legnagyobb díjért, az élet hervadhatatlan koszorújáért küzdve.

A hitvalló keresztségben Krisztust öltöttük fel, s ez bátorít, hogy szakítottunk a múlttal. Nem azok vagyunk, mint a többi járókelő, aki cél és jutalom nélkül bolyong az élet útvesztőiben. Ezért ránk más szabályok vonatkoznak, s a fehér ruhánk emlékeztet bennünket, hogy fussunk végig hűségesen a hit szabályai szerint.

A jelek a szívünkben emlékeztetők. Jézus vére eltörölte bűneinket, Lelke erőt ad, és igazságra biztat, átszegzett keze felemel a mélyből. Ezért hát küzdj, tarts ki mindvégig igazságban és szentségben! Aztán egyszer csak előtted lesz a cél, s ott vár Mestered, kezében a te győzelmi koszorúddal. Ma reggel nézz tükörbe, lásd meg a Krisztus jelét magadon, fehér ruhádat, s lendülj neki újra teljes erőből, hozzá méltóan, s vele győzni fogsz.

( Újvári Ferenc )

"Munkatársaim ... ők vigasztaltak engem."

"Munkatársaim ... ők vigasztaltak engem." 

(Kolossé 4:11)

Nyilvánvaló, hogy Pál apostolnak jó kis szolgálócsoportja volt Kolosséban. Munkatársai többek voltak egyszerű kollégáknál, vigasztalást és támaszt nyújtottak egymásnak.

Így kellene ennek lennie minden otthonban, közösségben és gyülekezetben.  A vigasztalásra szükség van, és hol lehetne erre rátalálni máshol, ha nem melletted? Vagy, mint Pál esetében, vigaszt és támaszt lehet nyújtani a sokmérföldnyi távolság ellenére is.

Krisztus tanítványai nem alkalmazottak, bár az Úr kétségkívül a gazdájuk. Ők munkatársak, ezért akik közülük vitát szítanak és nehézséget okoznak, mindnyájukra szégyent hoznak. Krisztus munkatársait olyan szeretet köti össze, amely felülmúl bármit, ami megakadályozná az egymás felé áradó vigasztalást.

Forrás

Igazgyöngyök - A keskeny úton

ITM Kiadó

"Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért"

"Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért." 

(Filippi 4:3a)

Nem véletlen, hogy Ádám nem érezte magát jól egyedül még a paradicsomi állapotok közepette sem. Szüksége volt társra. S akkor lett teljessé az élete, amikor Isten hozzáillő segítőtársat adott mellé Éva személyében. 
Azóta is így van ezzel az ember. Társra van szükségünk az életben, a munkában, de még a hitben is. Ezért adta Isten a gyülekezetet, hogy ott éneklő, imádkozó, velünk együtt igét hallgató és igét megtartó társakra leljünk. 
S azért nem érzi jól magát sok-sok ember a földön, mert nincs társa! Társtalan a magánéletében, a munkahelyén, sokan még a családjukban is. Ebből a magányos állapotból hív ki minket hit által az Isten. Aki Atyjára lel a Mindenhatóban, annak embertársa is lesz a földön az Istene mellett. Mindig a szívembe hasít a 38 éve beteg története, aki így vallott Jézusnak: "Nincs emberem.". Ezért nem tudott időben belépni a Betesda tavába, mert nem volt, aki segítsen neki. S Jézus meglátta, rátalált, így lett Istene és lett embere! 
Akinek van Istene, van társa. Az Úr ad mellénk hűséges segítőtársat, munkatársat. Kérjük el Tőle, s adjuk hálát is értük Pál apostollal együtt! 

(Katona Béla)

"Arról majd én is vallást teszek"

"Arról majd én is vallást teszek"

(Máté 10: 32)

Nem egyszerű biccentés lesz ez, hanem néven nevezés, szándékos és személyes. Amiképpen mi beszélünk Jézusról, mint Megváltónkról és Urunkról, úgy fog Jézus nyíltan vallást tenni mennyei Atyja előtt arról, hogy gyermekei vagyunk. Micsoda drága ígéret ez, amit nem szabad elmulasztani! Amikor nevünket említi, az mindig különleges esemény. Amikor azonban Jézus szólít minket a nevünkön, az üdvösséget jelent. A Pásztor ismeri a juhait, és nevükön szólítja őket. Több vagyunk egy névtelen juhnál a nyájból, egyének vagyunk, és Jézus  egyénenként, név szerint beszél rólunk Atyjának. Ha Jézus megemlíti a nevedet a mennyben, akkor beszélj te is másoknak arról, hogy Jézus a te Megváltód. Egy figyelmeztetés is elhangzik, hogy ha megtagadjuk Krisztust, ő sem fog ismerni minket. Krisztus követése nem passzív, hanem aktív ma abban, hogy Krisztusról beszélsz!

Forrás

Igazgyöngyök - A megújuló kegyelemből - A menny gazdagságából

ITM Kiadó

"Íme eljövök hamar!"

"Íme eljövök hamar!"

(Jelenések könyve 22:12)

Minden felvirradó nap eggyel közelebb van ahhoz a naphoz, amelyen Jézus újra eljön. Ez volt a reménysége a hívőknek minden nemzedékben, amióta Jézus ezt az ígéretet tette tanítványainak.

Ez egy élő reménység, az értéke nem csökkent, sőt izgalmasabb mint valaha. Ez egy ígéret, amely felelősséget jelent. Jézus jön: hogyan befolyásolja ez az ígéret a mindennapi életed? Isten munkája az odaszánt szolgái erőfeszítése nyomán halad előre.

Ők neki munkatársai.

Ő hamar eljön, addig neked, mit kell tenned? az Írások azért mondják "íme", mert a Lélek szeretné tudatosítani velünk a dolog sürgős voltát, az osztatlan és teljes mértékű felelősségünket és hogy örömteljes várakozással tekintsünk erre a megígért eseményre.

Forrás
Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban
ITM Kiadó

"Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, de nem teljes szívvel."

"Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, de nem teljes szívvel."

(2. Krónika Könyve 25:2)

 A rutinszerű vallásos megnyilvánulás nem elég. Miközben Amacjá cselekedetei jók voltak, szíve nem volt teljesen odaszánva arra, hogy kövesse az Urat. Ez sebezhetővé tette arra nézve, hogy szíve más dolgokra hajoljon - és valóban, megtetszettek neki az idegen istenek. Ez lecke mindannyiunk számára. Nem "a jó tevése" a kulcskérdés. Ami számít az, hogy hol van a szívünk, ahogyan Jézus világossá tette, amikor a kincsek és a szív kapcsolatáról beszélt.

Ha Krisztust Úrnak és Megváltónknak akarjuk, akkor szívünknek teljesen rá kell figyelnie. Ha nem, akkor mi is kiszolgáltatottak vagyunk a körülöttünk levő világ látványosságai előtt. Bizonyos dolgok nagyon könnyen fontosabbá válnak számunkra, mint lenniük kellene, és Krisztus-követésünk veszélybe sodródik.

Forrás
Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban
ITM Kiadó

"...aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít..."

"...aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. 

Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít..."

  (2. Kor. 1,10)

"Ezután is megszabadít"

Az apostol a rászakadt nagy veszedelemben már-már lemondott életéről. Amikor a levélírás közben visszatekint, rájön arra, hogy azért volt szükség erre az erőn felüli megterhelésre, hogy megtanulja: nem önmagában kell bíznia.
Isten időről időre minket is kihív jól megépített erődítményeinkből: stabilnak hitt emberi kapcsolatainkból, anyagi biztonságunkból, hogy találkozhasson velünk. Hogy megtapasztaljuk, milyen az, amikor teljes szívvel ráhagyatkozunk, mert a mi erőnk véges, és valójában nem is tehetünk mást. Szétporlad körülöttünk minden, amit addig stabilnak hittünk, hogy tisztán lássuk, mi az, ami sziklaszilárdan képes megtartani minket: Isten kegyelme és szabadítása.
Ez az újra és újra megtapasztalt szabadulás segíti az Isten iránti bizalom és kötődés kialakulását életünkben mint a legelső és legfontosabb kötődést.
Ez a tapasztalat már az Ószövetség népében is erősen élt. Évezredes viszontagságok, veszélyek és vándorlások közepette időről időre átélték Isten szabadítását. Ilyenkor emlékoszlopokat állítottak, bizonyságul és kapaszkodóul önmaguknak és utódaiknak: Eben-Háézer, ahogy Sámuel nevezte, azaz "mindeddig megsegített az Úr".
A Krisztusban hívő mai embernek is bőven vannak ilyen emlékoszlopai. Annak jut legtöbb Krisztus szenvedéseiből, aki Krisztushoz hasonló körülmények között vállalja küzdelmeit. Tekintsünk vissza és keressük meg személyes életünk emlékköveit! Rá fogunk döbbenni, hogy Isten valóban számtalanszor megszabadított, és kételkedés nélkül bízzunk benne: ezután is meg fog tartani. Hiszen a legstabilabb emlékoszlop Jézus Krisztus keresztje. Tökéletes áldozata a halálból is megment. Építsünk bátran rá, ne csak a földi, hanem a mennyei élet távlatában is, hiszen mindeddig megszabadított és ezután is megszabadít.

Forrás
Lelki útravaló a mai napra

"Őrködtek."

"Őrködtek."

 (Lukács 2: 8) 

Ez volt a pásztorok dolga. Nem annyira izgalmas feladat, de azzá vált, amikor az angyalkórus előadása megtörte az őket körülvevő csendet.

Talán a mi munkánk is az, hogy őrködünk és gondozzuk azt a területet, amelyet Isten ránk bízott, követve a tervet: kitöltve a munkaidőt, végigdolgozva a műszakot.

Valamivel mindannyian kitöltjük napjainkat. Bizonyosodjunk meg arról, hogy értékes tevékenységet folytatunk! Legyünk tudatában annak, hogy miközben munkánkat végezzük, Isten dicsősége bármikor hirtelen megmutatkozhat. Isten legnagyobb áldásai nem fokozatosan érkeznek, hanem váratlanul és rendkívül felemelőek.

Ne légy elégedetlen a munkád egyhangúsága miatt. Az őrködés sok szempontból fáradságos, de tudd meg, hogy az Úr mai napon különleges módon érkezhet hozzád.

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó

"Jézus miután rátekintett, megkedvelte."

"Jézus miután rátekintett, megkedvelte."

(Márk 10: 21) 

 

Jézus szerető szívét megmozgatta , amit látott. Egyik legszívszaggatóbb pillanat a Bibliában, amikor a tömeg Jézus válaszára várakozik. Jézus jól tudja, hogy a fitalember döntése micsoda jelentőséggel bír. Ennek az ifjúnak az élete irányadó, lelkesedése félreérthetetlen, gazdagsága tekintélyes volt.

A tanítványság nem a sikerekről vagy a teljesítményről szól, hanem a Krisztus uralma alatti életről. Amennyiben igazán szeretjük az Urat, azt jelenti, hogy minden mást el tudunk engedni. Ez a fitalember túl nagynak tartotta a tanítvárát. Jézus csak nézte, amint somorúan eltávozik. A szavakat könnyen ki lehet mondani, de a tanítványságot tettek bizonyítják, és ezek hangosabban beszélnek, mint a szavak. Amennyiben a bennünk levő világosság látszik, ez azt jelenti, hogy életünk Jézusról tanúskodik. Bárcsak tudnánk ma is hangosan "beszélni" Krisztusról.

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó

 

"Krisztus Jézus jó katonája."

"Krisztus Jézus jó katonája."

 ( 2. Timóteus 2: 3 )

 A frontvonalban álló katona jól jelképezi az aktív keresztényt. Pál apostol bevezeti a hit harcának fogalmát, s azok, akik ez nem ismerik fel, nem értik, miről is szól valójában a kereszténység.

A magasságban folyó szellemi-lelki küzdelemben hadat viselni csak Krisztus katonái tudnak.  Golgota az a hely, ahol a besorozás történik, és ott lehet elsajátítani az alapfokú felkészítést.

A keresztény fegyverzet feltételéhez szükség van a Jézussal való találkozásra, bármilyen formában is történik ez. Nem elég felvenni a "keresztény" nevet, a vér által megtisztított és megújított természet teszi a katonát.

Krisztus jó katonái nem fújnak visszavonulót az első harci zajtól, és nem ájulnak el az első vércsepp láttán. Képesek elviselni a nehézséget és a végsőkig kitartanak. Indulj el és tarts lépést az Úr hadseregével!

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó