"Hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust;
a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne."
( Róm. 13,14)
A legtávolabbi célt is úgy érhetjük el, hogy mindig teszünk egy lépést felé, egyiket a másik után, előre. Amíg a sok kicsiből összeáll az út, s elérkezünk a végéhez. Így van ez Krisztus követésével is, ahol az üdvösség a cél. Úgy haladunk, mint a hosszútávfutók. Összpontosítva a távra, rajtunk a jelzés, hogy mindenki lássa és mi is bizonyosak legyünk abban, hogy versenyben vagyunk, a legnagyobb díjért, az élet hervadhatatlan koszorújáért küzdve.
A hitvalló keresztségben Krisztust öltöttük fel, s ez bátorít, hogy szakítottunk a múlttal. Nem azok vagyunk, mint a többi járókelő, aki cél és jutalom nélkül bolyong az élet útvesztőiben. Ezért ránk más szabályok vonatkoznak, s a fehér ruhánk emlékeztet bennünket, hogy fussunk végig hűségesen a hit szabályai szerint.
A jelek a szívünkben emlékeztetők. Jézus vére eltörölte bűneinket, Lelke erőt ad, és igazságra biztat, átszegzett keze felemel a mélyből. Ezért hát küzdj, tarts ki mindvégig igazságban és szentségben! Aztán egyszer csak előtted lesz a cél, s ott vár Mestered, kezében a te győzelmi koszorúddal. Ma reggel nézz tükörbe, lásd meg a Krisztus jelét magadon, fehér ruhádat, s lendülj neki újra teljes erőből, hozzá méltóan, s vele győzni fogsz.
( Újvári Ferenc )
