„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj ..."

„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! 

Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.”

(Ésa. 41:10)

Mai igénk olvasása bizonyára sokaknak melegséggel tölti el a szívét. Szinte látom, ahogyan a keresztségkor tapasztalt mennyei béke kiül az arcokra, ahogyan Isten hatalma átjárja a megtérőt.

Nekem nem ez a keresztségi igém, de pontosan ismerem ezt az érzést.
Azonban hiszem, nemcsak az ünnepekkor van ereje a szavak mögött megbúvó szertő Istenünknek. Ma reggelre az Úr pontosan tudja, vannak néhányan, - vagy inkább sokan?! – akik félelemmel, csüggedéssel néznek a nap elé. Az egyre sűrűsödő, pusztító viharoktól, a már-már kifizethetetlen számláktól, családik feszültségektől, vagy „egyszerűen” a jövőtől félnek.

Egy különleges élményre emlékszem tavalyról. Amikor az ember építkezik, soha nem jön jókor az eső, de az alapozás fázisában legkevésbé. Velem ez történt. Sokat, odaadóan imádkoztam. Az eső mégis megérkezett és esett szakadatlan. Én nem adtam fel, mert hittem, Istennek nem lehet ez az akarata. De csak zuhogott tovább. Én pedig összeroskadtam. Isten nem akar meghallgatni? Szörnyű érzés volt.

Aztán valami leírhatatlan belső béke lett úrrá rajtam. Hiszem, hogy a Lélek szólt és még ma is emlékszem a szavakra, amit hallottam belülről az ő hangján: „Csak bízd rám magad!”

Már nem érdekelt, mi történik körülöttem. Mintha minden átértékelődött volna. Ő és a vele való kapcsolatom lett a legfontosabb.

Talán megértettem valamit a feni szavakból...

"Ne félj, mert megváltottalak."

"Ne félj, mert megváltottalak."

( Ézsaiás 43 : 1 )

Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodjál, mert nem ér gyalázat ! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára nem emlékszel többé. Mert aki alkotott, az férjed, akinek Seregek Ura a neve, és aki megváltott, az Izrael Szentje. - Eltörlöm hűtlenségedet, mint felleget, vétkeidet mint felhőt. Térj hozzám mert megváltottalak. - Drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.
Az ő Megváltójuk erős, Seregek Ura az Ő neve; győzelemre viszi ügyüket. - Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az én Atyám kezéből.
Kegyelem nektek és békesség Istentől a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek a mi Atyánknak akarata szerint. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

Ézs. 54,4-5; Ézs. 44,22; 1Pét. 1,19; Jer. 50,34; Ján. 10,29; Gal. 1,3-5.

(Isteni fénysugarak mindennapra)

"Örüljetek az Úrban mindenkor..."

"Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! 

A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. 

Az Úr közel! "

(Filippi 4:4-5.)

Ma sokat beszélnek arról, hogy a Földdel szelíden kellene bánnunk. Hosszú távú emberséges és megfontolt gazdaságra lenne szükség. Jézus a Boldogmondásokban ezt szinte meg is prófétálta: a földet csak a szelídek örökölhetik. Ha nem vagyunk szelídek, kizsákmányoljuk, megszüntetjük saját éléskamránkat. Ezeket a jelszavakat mindenfelé halljuk, csak az a baj, hogy mivel nem látják az emberek, hogy az Úr közel, nem képesek arra, hogy szelídek legyenek. Mivel földi létünk töredékessége nincs ott gondolataink homlokterében, ezért eszünk iszunk, amennyit csak lehet. Kiesszük a vagyonukból utódainkat. Erőszakosak és önzőek vagyunk - közösségileg, és észre sem vesszük ezt. Mindenki úgy gondolja, ő persze jól él. Legyetek szelídlelkűek. Azaz, engedjetek, igazán teret a lelketekben a másik ember számára. Igazán, igazán figyeljetek rá. Ha ezt megtettük, akkor ki van zárva, hogy ne jelenjen meg a mosoly az arcunkon. Megjelenik az az öröm, amit a másiknak adott önzetlen jó fölött érzünk. Amit akkor érzünk, amikor sikerül valami jót adni. Kiengedjük a kezünkből magunkat, kiengedjük dolgainkat, és átadjuk egy sokkal biztosabb kéznek. Örülök, mert nem az enyém a világ. Örülök, mert kicsi vagyok, de Isten nagy. Örülök, mint a gyerek, a pici gyerek, ha szülei mellett lehet, mert tudja, hogy nagy baj nem történhet. 

(Fekete Ágnes)