„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj ..."

„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! 

Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.”

(Ésa. 41:10)

Mai igénk olvasása bizonyára sokaknak melegséggel tölti el a szívét. Szinte látom, ahogyan a keresztségkor tapasztalt mennyei béke kiül az arcokra, ahogyan Isten hatalma átjárja a megtérőt.

Nekem nem ez a keresztségi igém, de pontosan ismerem ezt az érzést.
Azonban hiszem, nemcsak az ünnepekkor van ereje a szavak mögött megbúvó szertő Istenünknek. Ma reggelre az Úr pontosan tudja, vannak néhányan, - vagy inkább sokan?! – akik félelemmel, csüggedéssel néznek a nap elé. Az egyre sűrűsödő, pusztító viharoktól, a már-már kifizethetetlen számláktól, családik feszültségektől, vagy „egyszerűen” a jövőtől félnek.

Egy különleges élményre emlékszem tavalyról. Amikor az ember építkezik, soha nem jön jókor az eső, de az alapozás fázisában legkevésbé. Velem ez történt. Sokat, odaadóan imádkoztam. Az eső mégis megérkezett és esett szakadatlan. Én nem adtam fel, mert hittem, Istennek nem lehet ez az akarata. De csak zuhogott tovább. Én pedig összeroskadtam. Isten nem akar meghallgatni? Szörnyű érzés volt.

Aztán valami leírhatatlan belső béke lett úrrá rajtam. Hiszem, hogy a Lélek szólt és még ma is emlékszem a szavakra, amit hallottam belülről az ő hangján: „Csak bízd rám magad!”

Már nem érdekelt, mi történik körülöttem. Mintha minden átértékelődött volna. Ő és a vele való kapcsolatom lett a legfontosabb.

Talán megértettem valamit a feni szavakból...

"Mit féltek, ó kicsinyhitűek?"

 "Mit féltek, ó kicsinyhitűek?" 

(Máté 8: 26)

Amikor elfog a félelem, nem tehetünk mást, minthogy imádkozunk Istenhez; de Urunknak joga van elvárni, hogy akik az Ő nevét segítségül hívják, bizakodva higgyenek benne. Isten elvárja gyermekeitől, hogy úgy bízzanak benne, hogy minden nehézség közepette egyedül őreá hagyatkoznak. Mi csak bizonyos határig bízunk Istenben, aztán visszatérünk azoknak az embereknek a kezdetleges, ijedtségimádságaihoz, akik nem ismerik Őt. Most már nem látunk kiutat és ezzel azt mutatjuk, hogy a legcsekélyebb bizalmunk sincs benne és az Ő világkormányzásában. Úgy látszik, hogy Ő alszik, mi pedig nem látunk mást, mint hatalmas hullámokat.

"Ó, ti kicsinyhitűek!" Micsoda fájdalom járhatta át a tanítványokat! "Már megint elbuktunk!" És mennyire fog fájni a mi szívünknek is, amikor hirtelen ráébredünk, hogy micsoda örömet okozhattunk volna Jézusnak, ha megmaradtunk volna az iránta való bizalomban- nem nézve arra, mi lesz azután.

Vannak olyan időszakok is az életünkben, amikor nincs vihar, sem válság, amikor emberileg megtesszük, ami tőlünk telik. De csak a nehézségek idején derül ki, hogy kiben bízunk. Ha megtanultuk volna imádni Istent és bízni benne, a nehézségek azt tették volna nyilvánvalóvá, hogy elmehetünk a legvégsőkig is anélkül, hogy bizalmunk meginogna benne. Eddig itt sokat beszéltünk a megszentelődésről. Hová vezet hát mindez? Az Istenben való megpihenésre, ami azt jelenti: egyek leszünk Istennel annyira, hogy nemcsak feddhetetlenné leszünk a szemében, hanem mély örömet is jelentünk neki.

( Oswald Chambers )

"Keljetek fel, és ne féljetek!"

"Keljetek fel, és ne féljetek!" 

(Máté 17:7)

A három kiválasztott tanítvány elfogta a félelem, amikor meglátta Krisztus dicsõségét az átváltozás helyén. Gyakran félelem fogja el bennünket, amikor az Úr kijelenti magát nekünk.

A félelem természetes reakció, de ha hagyjuk eluralkodni, teljesen lebéníthat. Ezért mondta Jézus a tanítványainak, hogy keljenek fel és ne féljenek.

Krisztus dicsőségének megtapasztalása döbbenetes volt, de Jézus utasításokat és erõt ! adott tanítványainak ahhoz, hogy magukhoz térjenek és visszaereszkedjenek a völgybe.

Bármilyen területen is tapasztalod jelenleg a félelmet, Jézus hívása ma az hozzád, hogy kelj fel és lépj tovább ! Egyesek talán elkápráztat a csodálkozás, téged viszont Krisztus csodálata küldjön ki, hogy megújult odaszánással szeress és szolgálj!

Forrás

Igazgyöngyök - Amerre az Úr jár

ITM Kiadó

"Hallgasd meg szavamat reggel, Uram!"

"Hallgasd meg szavamat reggel, Uram!" 

(Zsoltárok 5:4)

Minden reggel várakozással tekintünk az előttünk álló napra, nem tudva, hogy vajon mit tartogat számunkra. Bizonyára  vannak kéréseink, amelyekkel kezdenénk a napot: vannak, akiknek napját az üresség és monotónia fenyegeti, ők kérjék Istent, hogy töltse azt be. Mások nehézségnek ígérkező problémákra számíthatnak, helyzetekre, amelyekkel félnek szembenézni, ezért kérjük bölcsességet és erőt.

Egyesek szívében talán ott lapul a félelem, s az ő kérésük békességért és vigasztalásért száll Isten felé, aztán vannak, akik türelemre és megértésre van szükségük.

Isten napokra osztotta fel az életet, és minden napnak a kezdetét jellemeznie kellene az imádságnak, a dicséretnek és hálaadásnak. Olyan kezdés ez, amit nem fogsz megbánni !

Forrás

Igazgyöngyök - Amerre az Úr jár

ITM Kiadó

"Isten a menedékünk… Ő mindig biztos segítség a bajban! "

"Isten a menedékünk… Ő mindig biztos segítség a bajban!" 

 ( Zsolt.46:1 )

A félelem, rettegés és pusztítás közepette mindig keresd a Szabadítót.

Képzeld el a következő jelenetet: óriás hullámok által korbácsolt lélekvesztő csónakban, halálra rémült reszkető tanítványok várják, hogy bármelyik pillanatban elsüllyedhetnek. Úgy néz ki, hogy elfelejtették Isten ígéretét: „Isten a menedékünk… Ő mindig biztos segítség a bajban..” Zsolt.46:1-2

Nem gondolták, sőt nem is várták, hogy Jézus megszabadítja őket. Mégis az éjszaka folyamán, mikor már minden reménységük elfogyott, akkor „..Jézus a vízen járva a tanítványokhoz ment..” Mt.14:25   Az ember azt gondolná, hogy boldogan és hálás örömmel üdvözölték Őt, de nem így történt.

Egyáltalán nem, sőt  félelmük inkább erősödött, mert azt hitték, hogy „.. kísértet tart feléjük..” Mt.14:26

Vigyázz, mert a félelem annyira eltorzíthatja szellemi érzékenységedet, észrevételeidet, hogy Isten válaszai megoldásai egy újabb problémának tűnhetnek. Előfordulhat, hogy az áldás néha fenyegetésnek, veszélynek tűnik a szemünkben. Például, elveszted az állásod, mert Isten éppen egy jobbat akar adni, de te a félelmed miatt el sem mész az állásinterjúra. Ha elővesz a félelem, mindig Jézusra nézz, benne bízzál, ha Ő elvesz valamit, mindig jobbat ad helyette. Fontos dolog: a félelem sohasem az Úrtól jön!

Isten legjobb ajándékainak elnyerésekor sokszor szembe kell, nézzünk saját félelmeinkkel.

Jézus a viharban megnyugtatja őket, de még mindig ott van a kétség bennük. Péter megerősítést kér Jézustól: „..ha te vagy Uram, akkor parancsolj..” mire az Úr magához hívja Pétert. Péter még mindig hezitál, bizonytalankodik, majd elindul. És láss csodát: Péter a vízen jár! Kétségtelen, hogy biztosabb volt Jézussal a viharos tengerben, mint a biztosnak tűnő csónakban Őnélküle. Tehát Péter elindul az Úr felé. Mikor hitben kilépsz, azt követően mindig van egy pillanat, mikor átvillan rajtad: „és mi van, ha mégse tenném meg?”

Péterben ugyanez a gondolat fordult meg, amikor a hullámok elkezdték elborítani őt. Rémülten kiáltott Jézushoz, aki azonnal kimentette. Péter tehát nem fulladt bele a vízbe. Ellenkezőleg, hanem a tapasztalata növekedett.

Ha hitben, azaz Istenben való feltétlen bizalomban jársz, a hibáid, tévedéseid ellenére Ő sikerre, győzelemre vezet. Nos lépj ki Jézushoz a kis biztonságos lélekvesztődből, nem fogja hagyni, hogy megfulladj! Apropó, neked mi a biztonságot jelentő csónakod? A kiváló biztosításaid, bankbetéted, kötvényeid, státuszod, pozíciód, vállalkozásod, munkahelyed, családod, havonta biztosnak tűnő fizetésed, nyugdíjad, vagy egyéb rendszeres jövedelmed? Mi, vagy ki az az életedben, aki számodra a biztonságot jelenti?

Érdemes rajta elgondolkoznod, mert  ez a „milliós kérdés”, amelyre egyetlen egy jó válasz létezik: Jézus Krisztus!

Forrás

FGBMFI
 -keresztények a hivatásukban…

"A követ a sírbolt elől elhengerítve találták."

"A követ a sírbolt elől elhengerítve találták."

 (Lukács 24: 2)

Milyen gyakran történik ilyesmi! Amitől féltél, nem következik be. Egy probléma, amire számítottál, már eltűnt, mire odaértél. A legrosszabb félelmeid soha nem valósulnak meg.

Ez történt az asszonyokkal is a feltámadás reggelén, amikor mentek, hogy megkenjék Jézus testét fűszerekkel. Aggódtak a kő miatt, amelytől tudták, hogy elzárja a sírbolt bejáratát. Mire azonban megérkeztek, a kő el volt hengerítve, és Jézus teste sem volt a sírban. A balzsamolajra már nem volt szükség.

Ezek asszonyok azt tanítják nekünk, hogy haladjunk tovább azon az úton, amire elhívattunk, és meglátjuk, hogy az Úr előttünk jár, és elhárítja az akadályokat.

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó

"A szeretetben nincs félelem ..."

"A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; 

mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, 

nem lett tökéletessé a szeretetben."

 (1.János 4:18)

A teljes szeretet kiűzi a félelmet? Nekem az jutott eszembe, hogy vajon a gyermekek mit szoktak csinálni olyankor, amikor félnek? A néhány esztendős gyermek mit szokott olyankor tenni? Odaszalad a szülőhöz és megöleli. Szeretne egy biztonságos pontot az életében, és ez a szülő. Tulajdonképpen nekünk is megvan ez a biztonság, mondom felnőtt emberként, hiszen Isten gyermekei vagyunk, és ha van bennünk félelem, kétség, ha gondok gyötörnek, nyomorúságok lehúznak, akkor mi is ezt kell, hogy tegyük: keressük a mi Mennyei Atyánkat, hiszen Ő meg tud nyugtatni az Ő szeretete, ki tudja űzni minden félelmünket. Jóval kevesebb félelem lehetne életünkben, ha sikerülne komolyan venni Istenhez való közeledésünk áldásait, és ha bíznánk az Úrban teljes szívvel! Minél több félelemmentes napot, órát kívánok neked!

"Félt apja háza népétől,...ezért éjjel tette meg."

"Félt apja háza népétől,...ezért éjjel tette meg."

 (Bírák 6:27)

Gedeon még nem tudta, hogy miként fogja végrehajtani a feladatot. A félelem sok tervünket meggátol. Ha azonban szétnézünk, felismerjük, hogy minden akadályra van egy megoldás valahol. Az Úr azt parancsolta Gedeonnak, hogy rombolja le apja családi bálványát - az Asera-oszlopot - , majd építsen oltárt, és mutassa be rajta áldozatot az Úrnak. Bár tíz szolgája is volt, akire számíthatott, Gedeon mégis félt a családja haragjától. Ezért úgy döntött, hogy a sötétség leple alatt cselekszik. Igy tettének eredménye várhatott a reggeli fényig, hogy nyilvánvalóvá legyen: Isten képessé tette Gedeont, hogy megtegye, amit kért tőle. A bátorság az, aminek gyakran híján vagyunk, nem a képesség. Isten erőssé tud tenni, hogy legyőzzük a félelmet, és bátorsággal beszéljünk az ő nevében.

Forrás:

Igazgyöngyök - A hit ösvényén

ITM Kiadó.