Mindenre van erőm a Krisztusban...

 

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem."  (Filippi 4:13) 

Amikor életünk terveinknek megfelelően, sőt olykor még attól is jobban alakul, akkor könnyű azt mondani, hogy mindenre van erőm! Aztán előbb-utóbb úgy is rájövünk, hogy azért ez nem egészen így van. Az a nagy tanulsága többek között igénknek, hogy Pál apostol nem az élet napos oldaláról fogalmazta meg. Éppen az árnyékos, hűvös börtöncellában fogan meg benne a megállapítás. Nem tagadja, hogy ereje - mind a szűkölködés, mind a bővölködés idején - nem önmagától, hanem Krisztustól van.
Lényeges gondolat, hogy mindenre lehet erőnk Krisztusban. Erőt kaphatsz a zsörtölődő főnök, a munkát szabotáló munkatárs, az állandóan panaszkodó ismerős, a dirigáló házastárs, a feleselő gyermeked elviselésére is! Ha mégsem sikerül az előbb felsoroltakat, vagy a fel sem soroltakat elviselned, akkor talán az a baj, hogy egyedül küszködsz, és nem kéred Jézus segítségét! Ő ugyanis csak olyan embereket és élethelyzeteket rendel mellénk, melyekhez elég erőt is kapunk Tőle! 

Csak csendesen teszem a gondolataink tárgyává, hogy vajon bennünket elviselni másoknak (házastársnak, testvérnek, szülőnek, gyermeknek, főnöknek, munkatársnak, szomszédnak, gyülekezeti tagnak...) mekkora erőkifejtést jelent?
Kívánom, hogy legyen sok erőd ma is mások szeretetben való elhordozására és ügyelj arra, hogy Te ne sok erőt vegyél el mások lelki energiáiból!

(Katona Béla)

 

"Örömmel, teljes szívemből és teljes lelkemből teszek jót velük..."

 

"Örömmel, teljes szívemből és teljes lelkemből teszek jót velük..." 

    (Jer. 32: 41)

Elképzelni sem tudom, hogy amit szívvel-lélekkel teszünk, az ne volna örömteli. Az elmúlt napokban többször is szóba került beszélgetések alkalmával, hogy a gyermeki odaadást, belefeledkezést hogyan lehetne megőrizni felnőtt korra. Hiszen ez volna a célja, értelme életünknek: Isten nyomán teljes szívből, teljes lélekből, örömmel jót tenni felebarátainkkal. Akár önmagunkat, akár közösségünket tesszük nagyító alá, aligha azt találjuk, hogy a keresztyénség buzgón, célratörőn teljesíti hivatását. Márpedig sem a megszokásnak, sem az elvárásoknak, sem pedig a kényszerűségnek alávetett akarat nem termi meg az öröm gyümölcsét. Gondoljuk csak végig: életünk egyetlen valódi hatalma, Mennyei Atyánk önmaga példájával mutatja meg boldog életünk lehetőségét. 

Ne adjuk fel a reményt, hogy követni tudjuk őt. Ámen.

Forrás - Isten szava Hozzánk!

 http://reggeliige.blogspot.com/

 

 

"Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok ..."

"Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. 

Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik." 

(Máté 7,7-8)

Isten országának alapigazságai között található a kérés, keresés és a zörgetés lehetősége. Maga Jézus Krisztus biztatja tanítványait, hogy érdemes a mennyei Atyához járulni, hiszen jókat remélhetünk tőle. Ez az esély tehát mindegyikünk számára adott, csak élni kell vele minél többször.

Amikor az Úrtól kérünk, akkor nem a szavaink és nem is a többször ismételt kifejezéseink hoznak gyümölcsöt, hanem az a bizalom, hogy szerető Atyánk van (Máté 6,7-8). Talán szüleinket néha zavarta, hogy már megint kérünk valamit tőlük, már megint nyaggatjuk őket vágyainkkal. Az viszont biztos, hogy sohasem akartak nekünk rosszat, és a legjobb tudásuk szerint adták azt számunkra, amit jónak tartottak. Szüleink tévedhettek, dönthettek akár rosszul is a legjobb szándékuk ellenére, de jóakaratuk megkérdőjelezhetetlen. Jézus Krisztusban megtaláltuk a mennyei családunkat. Atyánk a tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent (Róm 8,32)? Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk (Zsid 4,16)! Kérjünk, és kapni fogunk, keressünk, és találni fogunk, zörgessünk, és Istenünk megnyitja az ajtókat!

 ( Paróczi Zsolt )