"Úgy ragyogjon a ti világosságotok ...."

"Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, 
hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, 
dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat!" 

(Máté 5 : 16)

Az önkéntes maga keresi a feladatot. Ami neki tetszik. Maga ajánlja fel az idejét egy szervezetnek vagy magánszemélynek – rendszeresen, vagy ad hoc – annak a feladatnak az elvégzésére, ami neki testhezálló. Lassan megérzi a jócselekedet izét, zamatát, hogy ilyenkor nemcsak ad, de kap is cserébe: köszönő szót, hálás tekintetet, viszont-szeretetet. (S csalódik, megkeseredik, ha még meg sem köszönik, amit tett!) Egyházilag csatlakozunk az önkéntesség évéhez, ezzel azt is szeretnénk kifejezni, hogy sok-sok önkéntes van egyházunkban. Szeretnénk ezt a világnak is megmutatni. Érdemes felkeresni közösségeinket, csatlakozni az akciókhoz: szeretethíd, cipős doboz akció vagy épp más jótékonykodás. De miben más az egyházi önkéntes? Hiszen ő is szabad akaratából cselekszik. Aki keresztyén és szolgálatot teljesít, az nem valaminek, hanem Valakinek az elkötelezettje, s nem a köszönömért, a hálás tekintetért teszi. Nem ráérő idejében, nem csupán akciók alkalmával. Aki keresztyén, az hálából cselekszik. Isten iránti hálából! Tudja, hogy elveszett volt, s Isten megkereste, megtalálta és megváltotta őt. Nem hagyta, hogy bűnös állapotában maradjon, hanem Jézus Krisztus áldozatáért megkönyörült rajta. Kiterjesztette rá a kegyelmét. Még fülünkben cseng, amit karácsonykor hallhattunk: Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek! Egy ilyen óriási áldozathozatal Isten részéről lenyűgöz. Értem, kis porszem emberért ekkora áldozatot hozott a Teremtő? Válaszképpen e kegyelemért, hálából a szabadulásért, igyekszünk Istennek szentelni az életünket.

(P. Tóthné Szakács Zita)

".... Szeretlek, Uram, erősségem! ... "

"A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem!  Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!  Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.  Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott." 

(Zsoltárok 18,1-7)

A szorgalom, a kemény munka, a kitartás legtöbbször meghozza a várt eredményt, és jólesik látni, mire jutott az ember a "saját erejéből". A kevéssé szorgalmas, vagy éppen csak nem kitartó, kevesebb erővel rendelkezők gyakran elcsüggednek, ha nem sikerülnek a dolgaik. Melyik hozzáállás a jellemző rám? Kicsit azért büszke vagyok magamra, amiért ezt-azt elértem, vagy siránkozással telnek a napjaim, amiért valami ismét nem sikerült? Bárhogyan is van, akik így gondolkodnak, mindkét esetben elfeledkeznek a mindenható Istenről. Mid van, amit ne kaptál volna? - kérdezi az Úr a dicsekvőt. Miért nem hívsz segítségül engem? - teszi fel a kérdést a csüggedőnek. Tőlem most mit kérdez a mennyei Atya? Az élet bármelyik szakaszában előfordulhatnak velünk nehéz, emberpróbáló helyzetek. Emlékeztesd magad: "Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!" Kiálts az Úrhoz, és megszabadulsz erőtlenségeidtől, kimenekülsz nyomorúságaidból, mert meghallja hangodat. Amikor meglátjuk a Mindenható kegyelmét az életünkben, akkor mi is így imádkozhatunk. 

"Szeretlek, Uram, én erősségem!"

( Paróczi Zsolt )