"A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem! Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott."
(Zsoltárok 18,1-7)
A szorgalom, a kemény munka, a kitartás legtöbbször meghozza a várt eredményt, és jólesik látni, mire jutott az ember a "saját erejéből". A kevéssé szorgalmas, vagy éppen csak nem kitartó, kevesebb erővel rendelkezők gyakran elcsüggednek, ha nem sikerülnek a dolgaik. Melyik hozzáállás a jellemző rám? Kicsit azért büszke vagyok magamra, amiért ezt-azt elértem, vagy siránkozással telnek a napjaim, amiért valami ismét nem sikerült? Bárhogyan is van, akik így gondolkodnak, mindkét esetben elfeledkeznek a mindenható Istenről. Mid van, amit ne kaptál volna? - kérdezi az Úr a dicsekvőt. Miért nem hívsz segítségül engem? - teszi fel a kérdést a csüggedőnek. Tőlem most mit kérdez a mennyei Atya? Az élet bármelyik szakaszában előfordulhatnak velünk nehéz, emberpróbáló helyzetek. Emlékeztesd magad: "Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!" Kiálts az Úrhoz, és megszabadulsz erőtlenségeidtől, kimenekülsz nyomorúságaidból, mert meghallja hangodat. Amikor meglátjuk a Mindenható kegyelmét az életünkben, akkor mi is így imádkozhatunk.
"Szeretlek, Uram, én erősségem!"
( Paróczi Zsolt )
