"Ilyen nagy hitet."

"Ilyen nagy hitet."

 (Máté 8:10) 

A százados kérése természetes volt, de a Krisztus ajánlatára adott válasza minden volt, csak nem az. Ámulatba ejtette Jézust. Sokaknak közülünk Jézus fizikai jelenléte megnyugtató lenne, ennek a pogány embernek azonban nem volt erre szüksége. "Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám." Ebből nyilvánvaló, miről is szól a hit valójában.

Jézus nem érintette meg és nem is látta a beteget, ez azonban nem akadályozta a századost abban, hogy higgyen a gyógyulásban. A hit jutalma pedig nem maradt el. Könnyű érzékeinkre támaszkodni, arra, amit megérintünk és látunk, aztán kételkedni abban, hogy képes-e Isten gondoskodni mindennapi szükségünkről. Nos, ennek az embernek a példája bátorításképen áll mindannyiunk előtt, hogy a hit fölötte áll minden érzékszervünknek. 

Egyedül a Krisztusban való hit képes létrehozni változást.

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó

"Mit féltek, ó kicsinyhitűek?"

 "Mit féltek, ó kicsinyhitűek?" 

(Máté 8: 26)

Amikor elfog a félelem, nem tehetünk mást, minthogy imádkozunk Istenhez; de Urunknak joga van elvárni, hogy akik az Ő nevét segítségül hívják, bizakodva higgyenek benne. Isten elvárja gyermekeitől, hogy úgy bízzanak benne, hogy minden nehézség közepette egyedül őreá hagyatkoznak. Mi csak bizonyos határig bízunk Istenben, aztán visszatérünk azoknak az embereknek a kezdetleges, ijedtségimádságaihoz, akik nem ismerik Őt. Most már nem látunk kiutat és ezzel azt mutatjuk, hogy a legcsekélyebb bizalmunk sincs benne és az Ő világkormányzásában. Úgy látszik, hogy Ő alszik, mi pedig nem látunk mást, mint hatalmas hullámokat.

"Ó, ti kicsinyhitűek!" Micsoda fájdalom járhatta át a tanítványokat! "Már megint elbuktunk!" És mennyire fog fájni a mi szívünknek is, amikor hirtelen ráébredünk, hogy micsoda örömet okozhattunk volna Jézusnak, ha megmaradtunk volna az iránta való bizalomban- nem nézve arra, mi lesz azután.

Vannak olyan időszakok is az életünkben, amikor nincs vihar, sem válság, amikor emberileg megtesszük, ami tőlünk telik. De csak a nehézségek idején derül ki, hogy kiben bízunk. Ha megtanultuk volna imádni Istent és bízni benne, a nehézségek azt tették volna nyilvánvalóvá, hogy elmehetünk a legvégsőkig is anélkül, hogy bizalmunk meginogna benne. Eddig itt sokat beszéltünk a megszentelődésről. Hová vezet hát mindez? Az Istenben való megpihenésre, ami azt jelenti: egyek leszünk Istennel annyira, hogy nemcsak feddhetetlenné leszünk a szemében, hanem mély örömet is jelentünk neki.

( Oswald Chambers )

"Ha akarod, megtisztíthatsz."

"Ha akarod, megtisztíthatsz."

(Máté 8:2)

 

 A hit és tisztelet nagyszerű keveréke található abban, amit ez a leprás mond Jézusnak. Miután Jézus elé térdel, egyértelműen kifejezi, hogy megtisztulása teljesen Krisztus irgalmán és kegyelmén múlik. Ugyanakkor nem engedi, hogy ez csökkentse a hitét. Van úgy, hogy képtelenek vagyunk urai lenni egy-egy helyzetnek, amikor benne vagyunk, és ez oda vezet, hogy kételkedünk abban, hogy Krisztus úr a helyzet fölött. Bármi is lenne a gond vagy nehézség, Krisztus mindig fölötte van és kézben tartja azt. De segítségének irgalma és kegyelme nem úgy a miénk, hogy követeljük; a miénk, hogy kérjünk. Ez az ember, mind a testtartásában, mind a kérésében, megalázta magát az Úr előtt, és az Úr felemeli őt. Krisztus hajlandósága, hogy megtisztítson, nyilvánvaló a kereszthalálában, és amint eléje térdelünk, ott találjuk meg a bűneinkből való megtisztulást, és a nehézségeinkre a segítséget.

Forrás
Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban
ITM Kiadó