"Arról majd én is vallást teszek"
(Máté 10: 32)
Nem
egyszerű biccentés lesz ez, hanem néven nevezés, szándékos és
személyes. Amiképpen mi beszélünk Jézusról, mint Megváltónkról és
Urunkról, úgy fog Jézus nyíltan vallást tenni mennyei Atyja előtt arról,
hogy gyermekei vagyunk. Micsoda drága ígéret ez, amit nem szabad
elmulasztani! Amikor nevünket említi, az mindig különleges esemény.
Amikor azonban Jézus szólít minket a nevünkön, az üdvösséget jelent. A
Pásztor ismeri a juhait, és nevükön szólítja őket. Több vagyunk egy
névtelen juhnál a nyájból, egyének vagyunk, és Jézus egyénenként, név
szerint beszél rólunk Atyjának. Ha Jézus megemlíti a nevedet a mennyben,
akkor beszélj te is másoknak arról, hogy Jézus a te Megváltód. Egy
figyelmeztetés is elhangzik, hogy ha megtagadjuk Krisztust, ő sem fog
ismerni minket. Krisztus követése nem passzív, hanem aktív ma abban,
hogy Krisztusról beszélsz!
