"Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk ...."

"Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk,

 távol lakunk az Úrtól; mert hitben járunk, nem látásban."

 (2.Kor. 5,6-7)

Böjti biztatás

Szeretjük a jól láthatót s a jól átláthatót. A világos gondolatmenetet s a tiszta helyzeteket. Pedig olykor íze van a ködnek, melege a tűz lángjának, ereje a meghitt beszélgetésnek is. Sőt sajátos üzenete a lucskos cipőnek és a csatakos arcoknak is. Vágyunk a szikrázó napsütésre, a hó fehérjére, de itthon kell érezni magunkat a borús ég alatt a szmogban is, szót kell érteni a problémák közepette, és csendet találni a könnyek fájdalmának is.
Jézus életét végigkísérte a meg nem értés árnya. Sokan hittek benne. De sokan voltak olyanok is, akik nem vették a fáradságot vagy a bátorságot, hogy ne csak a szem előtt lévőkre tekintsenek: gyanakodtak, s a világos, az egyértelmű jegyében elutasították a szem számára láthatatlan titkot, Isten alig felfogható, mindenkit felvállaló bűnbocsátó szeretetét. Böjti énekünk így panaszolja: "Nem látták benned, csak az ács fiát..." "Nem ismerték fel, bűnünk hordozod: / Világ reményét, üdvét Te hozod..." "Nem vették észre átfúrt kezeden: / Teremtő kéz az, gyógyít véresen..." Csak a szem előtt lévőkre tekintettek, s elsiklottak a lényeg felett, sőt hagyták azt elsikkadni.
Nem ismeretlen számunkra sem ez a sok mindent praktikusan leegyszerűsítő, de a lényeget elvétő viselkedés. Talán mi magunk is hajlamosak vagyunk rá... Még akkor is, ha saját életünkben kellene felismernünk a hozzánk érkező Isten látogatását, személyünkre szabott üzenetét. Olykor bánat vagy tragédiák felkiáltójele kell hozzá, hogy újra ne csak a szemünkkel akarjunk látni, de szívünkkel és főleg a hitünkkel.
A böjti ide ajándékaként igék sora nyitogathatja hitünket az érkező Király előtt. Hogy megtanuljuk hinni a most-ban is Isten határtalan, korlátlan és legyőzhetetlen szeretetének perspektíváját. Hogy ajándékként s lehetőségként éljük meg mindazt, ami most adatik: üzenet, kihívás, akadály, testvér, munkatárs. Szeretettel. Ami - vagy inkább aki - megszelídíti és megáldja a most-ot.
Hitben járunk, nem látásban. Higgyük hát és éljük az igét Istenben bízva!
"Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen / Fényedből fénysugár az életem, / Míg a homályon át a lelkem otthonát, / Világosságodat elérhetem!"
 (EÉ 389,4)

Forrás
 Lelki útravaló a mai napra

"Mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte."

"Mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte."

(2. Péter 2:19)

Nem szükséges láncokat hordanod ahhoz, hogy rab legyél. A szomorú az, hogy sokan közülünk rabok, és észre sem veszik. Egyes "urak" könnyebben azonosíthatók mint mások, de bármi, amivel azért küzdünk, hogy meglegyünk nélküle, eséllyel rendelkezik arra nézve, hogy a rabjává tegyen. Miközben fel kell ismernünk, hogy valaminek az élvezése nem ugyanaz annak rabjává válásával, a valóság az, hogy az egyik a másikhoz vezet, hacsak nem vagyunk résen.

Egészséges lehet időnként "böjtölni" bizonyos dolgokról, egyszerűen azért, hogy bizonyosak legyünk afeleől, hogy felettünk gyakorolt hatásuk nem megtörhetetlen. De hála Istennek, ha valami tényleg a rabjává tett, Krisztus megbocsáthat, és szabaddá tehet. Ha engedjük őt Úrrá lenni életünk fölött, és őt szolgáljuk, akkor azt találjuk, hogy egyéb dolgok a helyükre kerülnek.

Forrás

Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban

ITM Kiadó