"Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják,
hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek,
hanem azt, hogy mindenki megtérjen."
(2.Péter 3,9)
Türelem
A kis-ázsiai gyülekezetek tagjai olyan tévtanítással találták szembe
magukat, amelynek lényege az volt, hogy a tévtanítók a keresztyén
szabadság hangoztatásával szabados életet éltek, és a Krisztus második
eljöveteléről szóló apostoli tanítást semmibe vették. Szerintük ha
Krisztus eddig nem jött vissza, akkor az ítélet is elmarad. Ne feledjük,
az első keresztyének közül sokan még az elsõ generáció idejére várták
Krisztus második eljövetelét. Azokat, akik józanságra próbálták inteni a
tévtanítókat, csúfolódva igyekeztek elhallgattatni azzal, hogy a világ
kezdete óta semmi sem változott, és semmi jele annak, hogy valaha is
változni fog.
Péter először is a buzgó, hithű életre hívja követőit,
majd a tévtanítókkal szemben a Szentírásra alapozva állítja: a világ
már elpusztult korábban, de a jelen világ Isten szavára megmaradt, és
áll hűségesen, hogy megvédje az oly méltatlan emberiséget a második, tűz
általi pusztulásig.
Az apostol állítja továbbá, hogy Isten türelme
sokkal tovább tart, mint amit elménk fel képes fogni: "Türelme hosszú,
szeretete nagy." (Zsolt 145,8) Különösen azért, mert drága árat fizetett
értünk. Éppen ezért türelmes az Úr, mert minél többeket szeretne
megnyerni magának.
A világ stabilnak tűnik, de egyre gyakrabban
vagyunk kénytelenek szembenézni törékenységével. Vajon a globális
felmelegedés, a légkör és az ivóvízkészletek szennyeződése nem
figyelmeztetés-e arra, hogy előbb-utóbb el kell számolnunk a ránk bízott
földdel?
Összeszorul a szívünk, ha erre gondolunk. Pedig a
keresztyén ember számára az ítélet napja nem a teljes pusztulás ideje,
hanem valami újnak a kezdete, az üdvösségé, az örök életé. Isten ugyanis
elpusztítja a jelenlegi világot, de csak azért, hogy valami jobbat,
tartósabbat, neki tetszőbbet hozzon létre, és abban nekünk is helyet
készített.
Forrás
Lelki útravaló a mai napra