"Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják ..."

"Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. "

 (Lukács 12,36)

Várni egy életen át

Életünk során sokszor kényszerülünk várakozásra, akár hosszabb, akár rövidebb időre. Általában nem szeretünk várni, sok esetben nehezünkre esik. Már egy rövid ideig tartó várakozás is próbára teheti türelmünket. Pl. nagyon idegőrlő tud lenni az orvosi rendelőben való várakozás, a sorban állás, elég pár percig hidegben, esőben a buszra várni, hogy mérgelődjünk. Ha már egy pár perces várakozás is bosszantó, akkor gondolhatjuk, hogy mennyire nehéz és fárasztó hosszan várni. Pedig Jézus várása is ilyen, egész életünkön át tart. Mivel visszajövetele nem számítható ki, ennek a bizonytalanságnak a következménye, hogy állandóan készen kell lenni jövetelére. Jézus várása erőfeszítést igényel. Az ige ezt az állapotot, ezt az állandó készenlétet a virrasztáshoz, éberséghez hasonlítja. Valóban fárasztó a feszült várakozás, vigyázás, az ugrásra kész állapot. Bele lehet fáradni az állandó készenlétbe. Az evangélium írásának idején a kezdeti lelkesedés, éberség már megfogyatkozott az egyházban. Úgy gondolták, hogy az Úr késlekedik. Ezért háttérbe szorult Jézus visszajövetelének várása, és az evilági életre rendezkedtek be. A megfáradás, hitben való meglankadás ma is fenyegető veszély. Ma is kísértés, hogy kicsit lazítsunk, éljünk a mának. Ma is kísértés, hogy magunknak éljünk, ne másoknak. Ma is kísértés, hogy inkább elaludjunk, ahelyett hogy éberen lámpásként világítanánk. Ezért akarja Jézus felszítani bennünk a kezdeti lelkesedést, hogy örömmel készüljünk visszajövetelére, ennek fényében éljünk már most. Ő az erőforrásunk, amikor elfáradunk, elfogy az erőnk, türelmünk, hitünk. Ő segít minket abban, hogy kitartóak és állhatatosak legyünk, hogy ne ragadjunk bele a napi gondjainkba, hanem előre tekintsünk, ne feledkezzünk meg reménységünkről, ne veszítsük el a figyelmünket Isten országáról. 

Szerző: Gazsóné Verasztó Teodóra

Forrás
 Lelki útravaló a mai napra

"Legyetek tehát türelemmel testvéreim az Úr eljöveteléig."

"Legyetek tehát türelemmel testvéreim az Úr eljöveteléig." 

(Jakab 5 : 7)

A türelem hiánycikk egy olyan világban, ahol elvárják, hogy azonnal történjen meg minden. Gyorsétkezőktől, mikrohullámú sütőktől és internetes vásárlásoktól várjuk az azonnali eredményeket. Miközben azonban visszajövetelére várnak, Jézus követőit türelem kell jellemezze. Pál versenyfutáshoz hasonlítja a keresztény életet, de nem a sprintfutáshoz, hanem sokkal inkább maratoni távhoz, ennek teljesítéséhez pedig kitartás kell.

A várakozáshoz nagy segítség  ha tudod, mire  vársz és hogy az megéri a várakozást. Nos, mi Jézusra várunk és ő biztosan visszajön. Szabadulást hoz azoknak, akik őt várják, és megjutalmazza azokat, akik őt türelmesen várják. Nekik egy minden szempontból tökéletes helyük lesz az új földön és a mennyben.

Forrás

Igazgyöngyök - A keskeny úton

ITM Kiadó

„…miután türelemmel várt, beteljesült az ígéret”

„…miután türelemmel várt, beteljesült az ígéret”

( Zsid. 6, 15 )

Isten ígéretei változhatatlanok, mert ő sohasem bánja meg ígéreteit. Boldog megtapasztalása lehet ez mindazoknak, akik tudnak türelemmel várni. Korunk embere elfelejtett várni, életét az „add meg, Uram, de most mindjárt” gondolata szövi át. Mindent azonnal akarunk, az érzéseket is, mint amilyen a bizalom és a szeretet. Óriási dolog, ha valaki ebben a rohanó, felpörgetett ritmusú világban tud türelemmel várni, Istenre, az ő ígéreteire.

Zsid. 6,13–20

"Mindennnap várlak téged."

"Mindennap várlak téged."
( Zsoltárok 25: 5 - Károli ) 

Az eredeti szöveg összekötésről, egybefonódásról beszél. A zsoltáríró éppen arra kérte az Urat, hogy mutassa neki az utat, vezesse és tanítsa őt. Dávid egy Istent tisztelő életet akart élni. Lehet, hogy több irányból bátorítást kapunk az önálló, önfenntartó, önmotiváló és másoktól független életre. De a Krisztust követő emberre igenis jellemző az, hogy szüksége van az Úrra. Életünk "Krisztussal együtt el van rejtve az Istenben". Teljes mértékben tőle függünk.

A "csendes percekre" szükségünk van, de csak akkor, ha ezek nem akadályoznak meg bennünket abban, hogy a nap további részében is az Úrra várjunk. Nem vall gyengeségre, ha elismerjük, hogy szükségünk van a menny és a föld Urának segítségére ahhoz, hogy mindennap a legjobbat tudjunk nyújtani. Önámítás lenne azonban azt gondolni, hogy mindenre megvan a válaszunk, és saját magunk is jól elboldogulunk.

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó

"Jó csendben várni az ÚR szabadítására."

"Jó csendben várni az ÚR szabadítására."

( Jeremiás siralmai 3: 26 )

Bizonyára jó, hasznos az ÚRra várni, hiszen már annyiszor megtapasztaltuk, hogy amit az ige mond, az mind igaz. De… nehéz is. Rohanó világunkban kevés a türelmünk. A mindennapi életben már rég elfelejtettük azokat az időket, amikor egy kérést levélben küldtünk el, majd két-három hét után kezdtük várni a levélben érkező választ. Ma a versenyben levő cégek igyekeznek legfeljebb egy-két nap alatt nem csak a választ megadni, hanem a problémát is megoldani. Kinek van ma türelme Istenre várni? Kitartóan kicsoda imádkozik ma? Elhisszük-e, hogy Isten a javunkat munkálja mindennel, azzal is, hogy nem válaszol rögtön kérdéseinkre, problémáinkra? Arra emlékezünk-e, amikor valahogy sikerült türelmesnek lenni, elhinni, hogy egy nehézségből az ÚR megfelelő időben kiemel, és utána nagyon hálásak voltunk, hogy a Lélek segítségével tudtunk várakozni, s nem hamarkodtuk el a tennivalókat, mert így származott áldás ránk? Nem, nem könnyű, de nagyon érdemes Isten minden szavát komolyan venni, az Ő igéjét életünkben alkalmazni. Még akkor is, ha tíz évet kellene várni valamire, ha az Isten akarata szerint való, akkor abból nagy áldás jön. Adjon az ÚR igazi szabadítást.

Forrás

Parókia Portál

2012.