"Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor
tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal
ajtót nyithassanak neki. "
(Lukács 12,36)
Várni egy életen át
Életünk során sokszor kényszerülünk várakozásra, akár hosszabb, akár rövidebb időre. Általában nem szeretünk várni, sok esetben nehezünkre esik. Már egy rövid ideig tartó várakozás is próbára teheti türelmünket. Pl. nagyon idegőrlő tud lenni az orvosi rendelőben való várakozás, a sorban állás, elég pár percig hidegben, esőben a buszra várni, hogy mérgelődjünk. Ha már egy pár perces várakozás is bosszantó, akkor gondolhatjuk, hogy mennyire nehéz és fárasztó hosszan várni. Pedig Jézus várása is ilyen, egész életünkön át tart. Mivel visszajövetele nem számítható ki, ennek a bizonytalanságnak a következménye, hogy állandóan készen kell lenni jövetelére. Jézus várása erőfeszítést igényel. Az ige ezt az állapotot, ezt az állandó készenlétet a virrasztáshoz, éberséghez hasonlítja. Valóban fárasztó a feszült várakozás, vigyázás, az ugrásra kész állapot. Bele lehet fáradni az állandó készenlétbe. Az evangélium írásának idején a kezdeti lelkesedés, éberség már megfogyatkozott az egyházban. Úgy gondolták, hogy az Úr késlekedik. Ezért háttérbe szorult Jézus visszajövetelének várása, és az evilági életre rendezkedtek be. A megfáradás, hitben való meglankadás ma is fenyegető veszély. Ma is kísértés, hogy kicsit lazítsunk, éljünk a mának. Ma is kísértés, hogy magunknak éljünk, ne másoknak. Ma is kísértés, hogy inkább elaludjunk, ahelyett hogy éberen lámpásként világítanánk. Ezért akarja Jézus felszítani bennünk a kezdeti lelkesedést, hogy örömmel készüljünk visszajövetelére, ennek fényében éljünk már most. Ő az erőforrásunk, amikor elfáradunk, elfogy az erőnk, türelmünk, hitünk. Ő segít minket abban, hogy kitartóak és állhatatosak legyünk, hogy ne ragadjunk bele a napi gondjainkba, hanem előre tekintsünk, ne feledkezzünk meg reménységünkről, ne veszítsük el a figyelmünket Isten országáról.
Szerző: Gazsóné Verasztó Teodóra
Forrás
Lelki útravaló a mai napra
Életünk során sokszor kényszerülünk várakozásra, akár hosszabb, akár rövidebb időre. Általában nem szeretünk várni, sok esetben nehezünkre esik. Már egy rövid ideig tartó várakozás is próbára teheti türelmünket. Pl. nagyon idegőrlő tud lenni az orvosi rendelőben való várakozás, a sorban állás, elég pár percig hidegben, esőben a buszra várni, hogy mérgelődjünk. Ha már egy pár perces várakozás is bosszantó, akkor gondolhatjuk, hogy mennyire nehéz és fárasztó hosszan várni. Pedig Jézus várása is ilyen, egész életünkön át tart. Mivel visszajövetele nem számítható ki, ennek a bizonytalanságnak a következménye, hogy állandóan készen kell lenni jövetelére. Jézus várása erőfeszítést igényel. Az ige ezt az állapotot, ezt az állandó készenlétet a virrasztáshoz, éberséghez hasonlítja. Valóban fárasztó a feszült várakozás, vigyázás, az ugrásra kész állapot. Bele lehet fáradni az állandó készenlétbe. Az evangélium írásának idején a kezdeti lelkesedés, éberség már megfogyatkozott az egyházban. Úgy gondolták, hogy az Úr késlekedik. Ezért háttérbe szorult Jézus visszajövetelének várása, és az evilági életre rendezkedtek be. A megfáradás, hitben való meglankadás ma is fenyegető veszély. Ma is kísértés, hogy kicsit lazítsunk, éljünk a mának. Ma is kísértés, hogy magunknak éljünk, ne másoknak. Ma is kísértés, hogy inkább elaludjunk, ahelyett hogy éberen lámpásként világítanánk. Ezért akarja Jézus felszítani bennünk a kezdeti lelkesedést, hogy örömmel készüljünk visszajövetelére, ennek fényében éljünk már most. Ő az erőforrásunk, amikor elfáradunk, elfogy az erőnk, türelmünk, hitünk. Ő segít minket abban, hogy kitartóak és állhatatosak legyünk, hogy ne ragadjunk bele a napi gondjainkba, hanem előre tekintsünk, ne feledkezzünk meg reménységünkről, ne veszítsük el a figyelmünket Isten országáról.
Szerző: Gazsóné Verasztó Teodóra
Forrás
Lelki útravaló a mai napra
