"De van Isten a mennyben."

"De van Isten a mennyben." 

(Dániel 2: 28)

Dániel könnyen kihagyhatta volna ezt a részt a beszédéből. Megadhatta volna a kért magyarázatot, és betudhatta volna magának az érdemet és a dicsőséget. Mégsem ezt tette. A halálos ítéletet kimondták, de Dániel és három barátja nem a királyhoz fordul, hanem Istennel jár közben segítségért.  

Hála, hogy az "Isten a mennyben" jól tudja, "hogy mennek a dolgok" itt a földön. Dániel, miközben a király előtt állt, igyekezett a dicsőséget és az érdemet az Úrnak tulajdonítani. Amikor Isten különös módon felhasznál bennünket, vagy megajándékoz, hogy egy szükséget betöltsünk, könnyűvé válik elfogadni mások elismerését, és engedni, hogy kiemeljenek. Legyünk elővigyázatosak, és siessünk követni Dániel példáját.

Minden dicsőséget adjunk Jézusnak !

Forrás

Igazgyöngyök - A keskeny úton

ITM Kiadó

"Kegyelmet és dicsőséget ad az Isten."

"Kegyelmet és dicsőséget ad az Isten."

 ( Zsoltárok 84 : 12 )

A kegyelem és a dicsőséges a mennyei Atya két felbecsülhetetlen ajándéka gyermekei számára. A kegyelem a felénk áradó, meg nem érdemelt jóindulat, amely megmentett minket. A kegyelem az Isten szeretetének ajándéka, amely képessé tesz bennünket arra, hogy szembenézzünk ellenségünk, az ördög támadásaival és ellenálljunk ezeknek. A dicsőség pedig az az áldás, amelyben hamarosan részesülni fogunk. Olyan biztos ez, mint a felkelő nap, és oly reménység, amely soha nem szégyenít meg.

A kegyelem a Jézusban bízó lélek dicsősége. A menny a kegyelem dicsősége: a kiteljesedő kegyelemé.

A jelenre és a jövőre vonatkozó ígéret ez. Isten ma kegyelmet és dicsőséget ad, és a holnapra is ezt ígéri. A hitben járás nem más, mint Isten ígéretében való bizalom.

Forrás

Igazgyöngyök - A keskeny úton

ITM Kiadó

"Bármit mond nektek, tegyétek meg!"

"Bármit mond nektek, tegyétek meg!"

(János 2:5)

A bor elfogyott, a házigazdára megszégyenülés várt, és Mária megkérte Jézust, hogy segítsen. Hogy volt-e valamilyen ötlete arra nézve, amit Jézus tehetne - nem tudjuk. Amit viszont tudunk, hogy elhitte, hogy Jézus tehet valamit. Vizet hozni bor helyet egy dolog volt. Megtölteni a rituális tisztálkodáskor használt hatalmas kővedreket egy egészen más dolog volt. De a szolgák azt tették, amit mondtak nekik, és a többi, ahogy mondani szokás, történelem. Megtanulni hallgatni az Úrra önmagában egy kihívás, különösen egy olyan világban, amelyben logika és észérvek uralkodnak. De olyan kihívás, aminek érdemes eleget tenni, ha azt szeretnénk, hogy Krisztus dicsősége kifejezésre jusson életünkben. Engedelmeskedni a Szentléleknek fontosabb a hírnevünknél, ugyanakkor amit teszünk, Istennek kell tiszteletet tegyen, és dicsőséget kell hozzon az ő nevére.

Forrás

Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban

ITM Kiadó

"És (Jézus) rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent."

"És (Jézus) rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent."

 (Lukács 13,13)

Fölfelé élünk

Gyönyörű szavunk az "emberség": azt üzeni, hogy ember és ég összetartoznak - eredendően, valóságosan. Jézus embersége az Atyjától kapott küldetés: azért jött, hogy összekapcsolja az embert az éggel, s hogy földre görnyedő, földközeli életünket fölemelje és kiegyenesítse a Kegyelem. Jézus embersége a mi hivatásunk is. Isten bennünk is emberré akar válni.
A matematika nyelvén a földfelszín egy tetszőleges pontjára állított merőlegest úgy nevezik, hogy normális. Milyen jó, hogy a matematika és a teológia nyelve összecseng! Mert éljek bár a földfelszín bármely "tetszőleges pontján", tudom, hogy az emberségemben megtartó, függőleges kegyelem tehet normálissá.
Az evangéliumok közül Lukács írja le a hajlott hátú asszony gyógyulásának történetét. Tizennyolc év kínlódása után a görnyedt test végre fölegyenesedik. Elképzelem, milyen lehetett az érzés, amikor táguló tüdejével az asszony először vett egy nagy levegőt. Micsoda öröm, hogy rendesen lélegezhet, hogy végre láthatja a fák koronáját, a körülötte nyüzsgő világot, s hogy megint belenézhet a másik ember tekintetébe. Minden megváltozott! Elkezdhet "fölfelé létezni", normális életet élni! Szívét hála tölti el.
Jézus szombaton tette rá kezét a betegre, jelezve, hogy az Emberfia ura a szombatnak is. Amikor a zsinagógai elöljáró látta a fölegyenesedett asszonyt, kioktató hangon fordult Jézushoz, számon kérve rajta gyógyító cselekedetét. Ám ő kiállt az asszony mellett. Mert ő mindig az élet pártján áll: a gyógyulás, a "normalitás" oldalán. A Názáreti számára az igaz istentisztelet nem a szombati törvények aprólékos megtartása, hanem az emberség megélése: ajándékozó szeretet és Istent dicsérő hálás szív.
Az asszony nem csupán egészségét kapta vissza. Jézus teljes rehabilitációban részesítette: egyenes gerincével együtt emberi méltóságát is visszaadta neki, amikor a zsidó vezető előtt Ábrahám leányának nevezte. Ezért emberségében, méltóságában örömmel magasztalta az élet Istenét.
Mert az Emberfia azért jött, hogy fölfelé éljünk mindnyájan.

Szerző:
Varga Gyöngyi

Forrás
 Lelki útravaló mai napra

"Hogy megismerjétek."

"Hogy megismerjétek."

( Efézus 1: 17 )

Jézus tanítványa számíthat rendkívüli növekedésre a tanulás folyamatában. Figyeld meg, mit kínál Isten azoknak, akik tanulnak ( eljutnak a megismerésre ):

"Az ő felhívásának reménységét."

Krisztusban nagyszerű kilátásaid vannak. Aki elhívott téged, képes meg is tartani, s majd hibátlanul és tökéletesen az Atya elé állítani életutad végén.

"Az ő dicsőségének gazdagságát."

Ha az Úrban vetetted a bizodalmadat az üdvösségedet illetően, örökséged van a mennyben. Ne a jelenlegi ingóságokra nézz, hanem keresd az odafelvalókat! Isten dicsőségének gazdagsága, amely a szentek rendelkezésére áll, szavakkal nem kifejezhető.

"Az ő mérhetetlenül hatalmát rajtunk, hívőkön."

Isten képes téged kivezetni jelenlegi nehézségeinkből, és eloszlatni a szívedből a holnap miatti félelmet. Ha erre van szükség, az egész menny segítségedre siet.

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó

“Dicsérjétek az Urat! …"

“Dicsérjétek az Urat! … 

Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!” 

( Zsolt. 150: 1 és 6 )

A Zsoltárok könyvének utolsó darabja a 150. zsoltár. Lehetne tovább húzni, halasztani, énekelni még, s kell is, de nem ott akkor, mert egyszer minden véget ér… egy jó könyv, egy szép történet, még a földi élet is, telik minden, közelít a VÉG felé, mint a 2013-as év, csak napok, órák vannak, percek vannak hátra.

A zsoltárírók befejezik a munkát tehát, de ránk hagyják, hogy énekeljük, imádkozzuk a leírt soraikat, s az utolsó zsoltárban elmondják azt, amit tudni kell neked is: MINDEN LÉLEK DICSÉRJE AZ URAT! Dicsérje, Dicsőítse, Áldja, Magasztalja, Imádja a Teremtő Istent, a Mindenható Urat, az Örökkévalót. Te és én Mindenki…

Sajna az ember, a lélek gyakorta mást tesz: dicséri a másik borát, lovát, dicsőíti saját magát, áldja a szerencséjét, magasztalja a királyt, imádja a gyermekét, unokáját, más feleségét s még sorolhatnám.

Kívánom, veletek ez ne így legyen, hisz karácsony közelít… Ti Isten gyermekeiként dicsérjétek az Atyát, aki Fiában emberré lett értetek, halljátok meg s énekeljétek az angyalok dalát: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek,” (Luk. 2,14) hogy lehessen e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! Ámen!

( Jobb Domokos - Ombod )

Forrás

refszatmar.eu