A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hálaadás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hálaadás. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. december 2.

"Hálát adok értetek Istennek mindenkor ..."



1.Kor, 1,4-9
"Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hű az Isten, aki elhívott titeket az Ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre."


"...  Ez az advent, ami most kezdődik, arra kell, hogy figyelmeztessen minket, hogy sokkal nagyobb gondot fordítsunk az Úr Jézus váratlan eljövetelének a reménységére, és arra, hogy csak most készülhetünk fel rá. Ennek az előjelei rohamosan szaporodnak. A gonoszság folyamatosan nő. Mindazok, amiket Jézus az említett fejezetben mond, itt a szemünk előtt zajlanak le. Felelőtlenség, ha valaki nem készül tudatosan az Ő eljövetelére és a vele való találkozásra.
A Biblia tehát azt tanítja az adventről, hogy az első advent beteljesedett. Jézus eljött, hogy közösségünk legyen vele. - Jézus az ajtó előtt áll. Boldog, aki már befogadta Őt és összeköltözött vele, de ez a lehetőség mindig megvan, amikor halljuk az erről szóló örömhírt. Kinyithatjuk előtte az ajtót. - Egészen bizonyos, hogy egyszer a mi halálunk órája is elkövetkezik, hacsak előbb vissza nem jön Jézus, de akkor meg egy pillantás alatt bekövetkezik ez. Kihez megyünk a halálunk óráján? - Elég tudatos-e bennünk ez a várakozás, hogy Ő bármikor megjelenhet, amikor egy pillanat alatt megáll minden óra, amikor véget ér minden hazudozás, lopás, csalás, nyomorúság, szenvedés. De véget ér annak a lehetősége is, hogy valaki vele közösségre jusson. Amilyen állapotban ez a pillanat talál minket, az az állapot lesz véglegessé a számunkra. Örökre Jézussal, boldog közösségben, vagy örökre nélküle, szörnyű szenvedésben.
Szeretném csendesen javasolni, hogy legyen ez az első adventi vasárnap a csend napja a számunkra. Gondoljuk ezt végig. Vegyük elő a Bibliát. Ott vannak benne az utalások, elég ha egy ilyen adventi igét megtalálunk, sok más igére is elvezet az bennünket. Ma ne csak az újság, ne csak az ebéd, ne csak a pihenés legyen fontos (az is, mert csak ilyenkor van lehetőség), legyen fontos az is, hogyan állunk meg a mi Urunk előtt, és ezzel a négy adventtel hányadán állunk...."

Áldott  adventi készülődést Mindenkinek!


2020. február 2.

"Hálaénekre indít éjszaka"



"Hálaénekre indít éjszaka"
(Jób 35: 10 - Károli)

Egyedül Isten, a mi Teremtőnk adhat hálaéneket még az éjszakának az idején is. A felkelő nap ragyogása az egész természetet énekre készteti. A naplemente előfutára a sötétség csendjének. Könnyű énekelni, amikor minden jól megy: ez a természetünkből fakad, de amikor megmagyarázhatatlan sötétség telepszik ránk, szükségünk van Isten ígéretének bizonyosságára, ami éjszaka is hálaénekre indíthat bennünket. Habakuk próféta ennek egy ennek egy mintapéldányát tárja elénk. Azt mondja, hogy akkor is vigadni fog az Úrban, ha a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkén nem lesz gyümölcs, hiányozni fog az olajfák termése, a kertek nem teremnek ennivalót, kivész a juh az akolból és nem lesz marha az istállóban .Pál és Szilász is dicséretet énekeltek az Úrnak, amikor vérző háttal bedobták őket a börtönbe. Milyen csodálatos bizonyságtétel ez! És a tied is lehet ez, amennyiben Jézus mellett haladsz az élet sötét óráiban.

Forrás - Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról - ITM Kiadó

2016. január 14.

"Adjatok hálát neki."



"Adjatok hálát neki."
(Zsoltárok 100: 4) 
 
Abban, amink van, vagy amit teszünk, mindig van valami, amiért hálát adhatunk Istennek.A hála szívből jön, és ha szívünket az Úr megérintette, akkor értékelni fogjuk, amit ad nekünk.
A dicsőítés legfőbb formálja a hálaadás. Ez annyit jelent, hogy visszaadunk valamit Istennek abból, amit ő adott nekünk, vagy tett értünk. Amikor lépten-nyomon felismerjük keze nyomát, amikor bánatunkban és szorongásainkban magához von, minden helyzet az ő szeretetét közvetíti felénk, és ezért hálát adunk.
Mi oka volt Pálnak és Szilásznak a dicsőítésre és az éneklés a filippi börtön belső cellájában? Hogyan tudta István felemelni tekintetét és meglátni Jézust, miközben a keresztények közül elsőként szenvedett mártírhalált?
Bármilyen helyzetben lennénk, ő végtelenül hálássá tehet minket.

Forrás
Igazgyöngyök - AZ ÚR SZOLGÁLATÁBAN
ITM Kiadó
 

2015. szeptember 1.

"Eben-Háézer"



"Eben-Háézer"
(1. Sámuel 7:12)

Ezt írta fel Sámuel arra a kőre, amelyet Micpá és Sén között annak a győzelemnek az emlékeként állított fel, amelyet Isten adott népének. A fordítása: "Az Úr segített el bennünket egészen ideáig", és bárhol lennél életed útján, felállíthatod még ma a saját Eben-Háézeredet. Isten gondoskodik népéről, ő országutat épít ott, ahol úgy tűnik, hogy pusztaság van.
Mondd el másoknak, amit Isten tett érted. Ha szereted és szolgálod az Urat, bizonyságtételednek nagyobb súlyt ad.
Több jeget olvaszt, és mennyire szükséged van ennek a világnak arra a melegre, amely az Istenbe vetett hitből ered, hogy elolvassza a ridegség és közöny jegét, amely befagyasztotta oly sokak szívét.
Emelj emlékkövet, jelöld meg "Eben-Háézer"-rel, és tartsd gondozottan, hogy bárki számára látható legyen.

Forrás
Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban
ITM Kiadó

2015. március 9.

"És (Jézus) rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent."



"És (Jézus) rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent."
 (Lukács 13,13)

Fölfelé élünk

Gyönyörű szavunk az "emberség": azt üzeni, hogy ember és ég összetartoznak - eredendően, valóságosan. Jézus embersége az Atyjától kapott küldetés: azért jött, hogy összekapcsolja az embert az éggel, s hogy földre görnyedő, földközeli életünket fölemelje és kiegyenesítse a Kegyelem. Jézus embersége a mi hivatásunk is. Isten bennünk is emberré akar válni.
A matematika nyelvén a földfelszín egy tetszőleges pontjára állított merőlegest úgy nevezik, hogy normális. Milyen jó, hogy a matematika és a teológia nyelve összecseng! Mert éljek bár a földfelszín bármely "tetszőleges pontján", tudom, hogy az emberségemben megtartó, függőleges kegyelem tehet normálissá.
Az evangéliumok közül Lukács írja le a hajlott hátú asszony gyógyulásának történetét. Tizennyolc év kínlódása után a görnyedt test végre fölegyenesedik. Elképzelem, milyen lehetett az érzés, amikor táguló tüdejével az asszony először vett egy nagy levegőt. Micsoda öröm, hogy rendesen lélegezhet, hogy végre láthatja a fák koronáját, a körülötte nyüzsgő világot, s hogy megint belenézhet a másik ember tekintetébe. Minden megváltozott! Elkezdhet "fölfelé létezni", normális életet élni! Szívét hála tölti el.
Jézus szombaton tette rá kezét a betegre, jelezve, hogy az Emberfia ura a szombatnak is. Amikor a zsinagógai elöljáró látta a fölegyenesedett asszonyt, kioktató hangon fordult Jézushoz, számon kérve rajta gyógyító cselekedetét. Ám ő kiállt az asszony mellett. Mert ő mindig az élet pártján áll: a gyógyulás, a "normalitás" oldalán. A Názáreti számára az igaz istentisztelet nem a szombati törvények aprólékos megtartása, hanem az emberség megélése: ajándékozó szeretet és Istent dicsérő hálás szív.
Az asszony nem csupán egészségét kapta vissza. Jézus teljes rehabilitációban részesítette: egyenes gerincével együtt emberi méltóságát is visszaadta neki, amikor a zsidó vezető előtt Ábrahám leányának nevezte. Ezért emberségében, méltóságában örömmel magasztalta az élet Istenét.
Mert az Emberfia azért jött, hogy fölfelé éljünk mindnyájan.

Szerző:
Varga Gyöngyi

Forrás
 Lelki útravaló mai napra

2015. március 2.

"Semmiért se aggódjatok..."


 

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt."
(Filippi 4: 6)

Köszönöm 

Az aggodalmaskodás a mai ember egyik legáltalánosabb élethelyzete. Állandóan határidők és elvégzendő feladatok szorításában, vagy éppen az egészségünkért, megélhetésünkért, szeretteinkért való izgalmak közepette peregnek le napjaink. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, rájövünk, hogy a mi saját - egyébiránt Istenre tekintő - életünket is át- meg átszövik különféle aggodalmak hálói. Talán túlságosan utópisztikus lenne tehát, amire Jézushoz hasonlóan Pál apostol buzdít bennünket: "semmiért se aggódjatok"?
Az igében azonban konkrét kulcsot is találunk a megoldáshoz. Nem kell aggodalmaink rabságában élnünk, legyünk éppen bármilyen élethelyzetben vagy kihívások kereszttüzében. A lényeg, hogy mindig a hálaadás lelkülete járjon át bennünket. A nagy teológus, Eckhart mester szerint ha az egyetlen imádság, amit életünk során mondanánk, annyi lenne, hogy "köszönöm", az is elég volna. Az Isten iránti hála érzésének felkeltése, fenntartása és állandó "gyakorlása" olyan érzelmi és lelki védettséget adhat a keresztény embernek, amit a világ fiai sokszor bevallottan sóváran irigyelnek. A léleknek ez a nyugalma Jézusnak ama békessége, amelyet a világ nem adhat meg nekünk, csak Ő maga. Az élet viszontagságai persze továbbra is hatnak ránk, ám ahogyan szintén Eckhart mester írja: a külső emberünk olyan, mint a lengőajtó, míg a belső emberünk, mint a mozdulatlan sarokvas.
Istenhez intézett mindennapi fohászaink, kéréseink akkor kerülnek a helyükre, ha azokat szintén a hálaadás lelkületével tárjuk az Úr elé. Persze létezik olyan is, amikor "mélységes mélyből" kiáltunk az irgalom forrásához. A mindennapos, "szürke hétköznapi" imaéletünk azonban csak akkor nem válik kiüresedett rutinná, megszokássá, önös kéréseink lajstromává, ha azt a hála éltető és megelevenítő levegője járja át. Hála legyen Istennek a hála ajándékáért!

Forrás
Lelki útravaló a mai napra

2014. szeptember 1.

"Mindenben hálákat adjatok."



"Mindenben hálákat adjatok."
 (1. Thesszalonikai 5: 18 - Károli)

Ha választani lehetne, talán nem a jelenlegi körülményeidet választanád, mégis, amikor felismered, hogy Isten hozzájárulásával kerültél oda, ahol hálát tudsz adni, rájössz, hogy környezeted a saját és mások javára adatott.
A gyógyszeres kezelésnek lehetnek kellemetlen mellékhatásai, de amikor felismered, hogy használ, akkor hálás vagy érte. Amikor hittel elfogadod Jézust, mennyei látást nyersz, amely felsőbbrendűvé teszi azt, amit amúgy nyomorúságos környezetnek tartasz.
Ragaszkodj az Úrhoz! Ő végeredményben mindent annak a javára tesz, aki bízik benne és követi őt. Adj hálát az Úrnak, ez jó bizonyságtétel a körülötted élők számára, és Jézus nevét emeli magasba.

Forrás
Igazgyöngyök - Örök értékek
ITM Kiadó
 

2013. november 18.

"Azért ímé, megismertetem velök ez úttal, megismertetem velök az én kezemet és hatalmamat ..."



"Azért ímé, megismertetem velök ez úttal, megismertetem velök az én kezemet és hatalmamat, 
és megtudják, hogy az Úr az én nevem."
 (Jeremiás 16,21)

Van úgy, hogy Isten  hagyja, hogy az ember "szerencsét próbáljon". Engedi, hogy döntéseket hozva megtapasztaljuk azoknak következményeit. Nem hagy el, nem mond le rólunk, csak teret enged és időt ad nekünk, hogy szárnypróbálgatásaink közben megtapasztaljuk milyen érzés az egyedül boldogulás. Nem tudom ki hogyan éli át ezeket az alkalmakat, időszakokat. Mindannyiunknak életében voltak ilyenek. Izrael is igen sokszor repült ki a fészekből. 

Milyen jó, hogy van olyan is, amikor Isten elérkezettnek látja annak az idejét, hogy megmutassa kezének hatalmát.  A kéz, ami van, hogy összetör, de be is kötöz. Azt bünteti kit szeret. Szeret. Ne feledjünk hát ezért a szeretetért, óvva nevelő jóságáért ma is hálát adni. 
Ámen.

Forrás

2013. október 30.

"Mindenért hálát adjatok ..."



"Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra." 
(1. Thessz. 5:18)

Neked mennyire van életedben jelen a hálaadás? És kinek adsz hálát? Ez utóbbi kérdés lehet, hogy balgaságnak tűnik, de én hallottam már embert így szólni: Hálát adok a sorsnak… Sajnálni való az, aki így gondolkodik. Segítségre van szüksége…
A hívő ember számára nem kérdéses, hogy van kinek, és van mit megköszönni. Azonban könnyen megfeledkezhetünk az Úrnak való köszönetmondásról. Mint ahogyan a tíz leprás közül, kiket meggyógyított Jézus, csak egy ment vissza hálát adni. Mi a megoldás? Az, ha semmit nem veszel természetesnek életedben, ha mindent és mindenkit Istentől kapott ajándéknak látsz, akkor nemcsak a jó dolgokért, hanem valóban mindenért hálás lehetsz és leszel Istennek!

Forrás
Napi Ige és Gondolat - 2010.

2013. augusztus 6.

"Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra."



"Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra."
1.Thessz.  5: 18 )

Pál apostol életét átjárta a hála. Minden levele – egyet leszámítva – hálaadással kezdődik. Így indít tehát az apostol leveleiben, és az indítás meghatározza a folytatást is. Te hogy indítod Isten előtti imáidat? Rögtön a kérésekkel? Ugye nem? Először adj hálát! Vedd észre, hogy ki mindenkit, hogy mi mindent köszönhetsz meg az Úrnak. Pál nem véletlenül írja egy másik levelében: Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt… (Fil 4.6) Vagyis: kérj az Úrtól nyugodtan, de ezt mindig hálaadással tedd. S ne feledd, ha valamit nem ad meg az Úr számodra, az azt jelenti, hogy valami jobbat készített el neked! Az Úr jobban tudja, hogy mire van szükségünk, ez pedig sokszor nem esik egybe azzal, amit mi annak látunk és kérünk is tőle.

Forrás
Napi Ige és Gondolat

2013. július 27.

"A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon ..."



"A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal,
 dícséretekkel, lelki énekekkel; 
hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek."
 ( Kolossé 3: 16 )

Istenfélelmünk helyességét formálja az apostoli felhívás: "Hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek!" Szükséges és méltó is, hogy folytonos hála legyen bennünk, és a szívünkben levő hála méltó kifejezést találjon az Úr előtt. Hatalmas dolog történt velünk: Isten gyermekeivé lettünk. Kárhozatra, leselejtezésre voltunk méltóak, de Krisztusért üdvösséget kaptunk. Mi erre nem voltunk érdemesek, hanem csak arra, hogy bűneink büntetését kapjuk. Úgy éltünk, jártunk az úton, mint sok ezer és millió Isten nélküli ember, de az Úr kiválasztott, magához vonzott, megváltott, és most népe, eklézsiája vagyunk. Csak az képes igaz hálaadásra, aki felismeri, hogy kegyelem által tartozik Istenhez, történetesen, hogy Isten előtt semmi elismerésre, dicséretre nem számíthatott, mégis a legnagyobb jótéteményben részesült: Isten gyermekévé fogadta, és Krisztusban örökösévé tette. Aki úgy érzi, hogy ő valaki, neki érdemei vannak, ő több, jobb másoknál, ezért neki jár az istenfiúság állapota,
 vele együtt az Isten gyülekezetéhez tartozás és a mennyei örökség, az ilyen nem fog hálát adni, legfeljebb olyan öntelten, mint az a farizeus, akiről Jézus szól a Lk 18,10-14-ben. Aki megértette, hogy egyedül Isten kegyelme adott esélyt az életre minden megtérőnek, így neki is, az kifogyhatatlan hálával éli meg napjait. 

( Lukács Tamás )