"Hálaénekre indít éjszaka"

"Hálaénekre indít éjszaka"

(Jób 35: 10 - Károli)

Egyedül Isten, a mi Teremtőnk adhat hálaéneket még az éjszakának az idején is. A felkelő nap ragyogása az egész természetet énekre készteti. A naplemente előfutára a sötétség csendjének. Könnyű énekelni, amikor minden jól megy: ez a természetünkből fakad, de amikor megmagyarázhatatlan sötétség telepszik ránk, szükségünk van Isten ígéretének bizonyosságára, ami éjszaka is hálaénekre indíthat bennünket. Habakuk próféta ennek egy ennek egy mintapéldányát tárja elénk. Azt mondja, hogy akkor is vigadni fog az Úrban, ha a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkén nem lesz gyümölcs, hiányozni fog az olajfák termése, a kertek nem teremnek ennivalót, kivész a juh az akolból és nem lesz marha az istállóban .Pál és Szilász is dicséretet énekeltek az Úrnak, amikor vérző háttal bedobták őket a börtönbe. Milyen csodálatos bizonyságtétel ez! És a tied is lehet ez, amennyiben Jézus mellett haladsz az élet sötét óráiban.

Forrás - Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról - ITM Kiadó

"Új éneket énekelnek."

"Új éneket énekelnek." 

(Jelenések könyve 14:3)

Mielőtt Jézus és a tanítványai az Olajfák hegyére mentek, énekeltek. Pál és Szilász a filippi börtönben éjfélkor énekelt. Azóta Jézus tanítványainak minden nemzedéke ugyanezt teszi.

S mindez az éneklés suttogássá fog halkulni a mindenkori megváltottak jelenlétében, akik a mennyi kórusban magasztalják és dicsőítik majd a Bárányt.

Azok, akikről ez a fejezet szól, követik a Bárányt (Krisztust) , bárhová megy. Véren váltattak meg, elhívva, hogy szentek legyenek.Különleges kórust alkotnak, és a homlokukra fel van írva az Atya neve. És mindegyikük énekel. nincs szótlan tagja a mennyei kórusnak! Jól tesszük, ha már most elkezdünk gyakorolni.

Forrás
Igazgyöngyök - AZ ÚR SZOLGÁLATÁBAN
ITM Kiadó

"Adjatok hálát neki."

"Adjatok hálát neki."

(Zsoltárok 100: 4) 

 

Abban, amink van, vagy amit teszünk, mindig van valami, amiért hálát adhatunk Istennek.A hála szívből jön, és ha szívünket az Úr megérintette, akkor értékelni fogjuk, amit ad nekünk.

A dicsőítés legfőbb formálja a hálaadás. Ez annyit jelent, hogy visszaadunk valamit Istennek abból, amit ő adott nekünk, vagy tett értünk. Amikor lépten-nyomon felismerjük keze nyomát, amikor bánatunkban és szorongásainkban magához von, minden helyzet az ő szeretetét közvetíti felénk, és ezért hálát adunk.

Mi oka volt Pálnak és Szilásznak a dicsőítésre és az éneklés a filippi börtön belső cellájában? Hogyan tudta István felemelni tekintetét és meglátni Jézust, miközben a keresztények közül elsőként szenvedett mártírhalált?

Bármilyen helyzetben lennénk, ő végtelenül hálássá tehet minket.

Forrás
Igazgyöngyök - AZ ÚR SZOLGÁLATÁBAN
ITM Kiadó

 

"A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon ..."

"A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal,

 dícséretekkel, lelki énekekkel; 

hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek."

 ( Kolossé 3: 16 )

Istenfélelmünk helyességét formálja az apostoli felhívás: "Hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek!" Szükséges és méltó is, hogy folytonos hála legyen bennünk, és a szívünkben levő hála méltó kifejezést találjon az Úr előtt. Hatalmas dolog történt velünk: Isten gyermekeivé lettünk. Kárhozatra, leselejtezésre voltunk méltóak, de Krisztusért üdvösséget kaptunk. Mi erre nem voltunk érdemesek, hanem csak arra, hogy bűneink büntetését kapjuk. Úgy éltünk, jártunk az úton, mint sok ezer és millió Isten nélküli ember, de az Úr kiválasztott, magához vonzott, megváltott, és most népe, eklézsiája vagyunk. Csak az képes igaz hálaadásra, aki felismeri, hogy kegyelem által tartozik Istenhez, történetesen, hogy Isten előtt semmi elismerésre, dicséretre nem számíthatott, mégis a legnagyobb jótéteményben részesült: Isten gyermekévé fogadta, és Krisztusban örökösévé tette. Aki úgy érzi, hogy ő valaki, neki érdemei vannak, ő több, jobb másoknál, ezért neki jár az istenfiúság állapota,
 vele együtt az Isten gyülekezetéhez tartozás és a mennyei örökség, az ilyen nem fog hálát adni, legfeljebb olyan öntelten, mint az a farizeus, akiről Jézus szól a Lk 18,10-14-ben. Aki megértette, hogy egyedül Isten kegyelme adott esélyt az életre minden megtérőnek, így neki is, az kifogyhatatlan hálával éli meg napjait. 

( Lukács Tamás )