"Még ha megszomorít is, irgalmaz."
(Jeremiás Siralmai 3:32)
Gyakran épp a szomorú idõk visznek közelebb bennünket az Úrhoz. Bukott világunk szerves része az ilyen idõszak, néha pedig épp saját tetteink következménye.
Júda népe szenvedésének az oka Isten! elleni lázadásuk volt. Jeremiás nem kezeli könnyedén ezt, de elismeri az Úr "kifogyhatatlan szeretetét" és az õ "nagy irgalmát". Noha a szomorúság nagyon is világos, bizonyos a reménység is a szabadulásra. "Még ha megszomorít is, irgalmaz...."
A mi küzdelmeink és nehézségeink valóságosak, de az Úr szeretetének és irgalmának a megtapasztalása még inkább realitás. Bármilyen hosszan is tartson a szomorúság, ígéretünk van arra nézve, hogy egyszer véget és és mi meglátjuk az ÚR szabadítását.
Ha igaz volt ez Júdára, igaz a mi számunkra is.
Forrás:
Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról
ITM Kiadó.