Nézzünk fel Jézusra!

 

Nézzünk fel Jézusra!

(Zsid.12:2)

 

Jézus hitünk szerzője és bevégezője, ezért bárhol is tartasz lelki zarándoklásodban, őt éppen ott találhatod meg, ahol vagy. Nincs olyan szükség, amit ő nem tudna betölteni, nézz hát fel rá jelenlegi helyzetedben is! Elől megy az ÚR! A tanítványai követik. Nincs esély az eltévelyedésre, ha Jézus az, akire nézel. Ő feltámadás után tanítványai előtt ment Galileába, és előtted megy ma a munkahelyedre is. Megígérte, hogy visszajön, bár senki nem gondolta, hogy több mint kétezer évet kell majd várni erre. Ezt az ígéretét viszont soha nem vonta vissza. Jézusra függesztett tekintettel élni azt jelenti, hogy érzékeled, amint tekintetével kíséri életed. Megáld jelenlétének tudatával, tökéletes terve szerint vezeti az éltedet, és krisztusi áldássá tesz a szükségben levők számára.

Forrás -  Igazgyöngyök - A hit ösvényén - ITM Kiadó

 

"Félretéve minden akadályt és behálózó bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőpályát, nézvén a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra."

"Félretéve minden akadályt és behálózó bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőpályát, nézvén a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra." 

(Zsid 12,1-2).

"....Jézus mindezt világosan előre megmondta. Állandósul a hazugság, s egyre nagyobb erővel hat a világ csábítása, hogy a gonoszra vigyen minél többeket. Egyre jobban gúnyolják azokat, akik ragaszkodnak Isten igéjéhez és az Úr Jézushoz. De mindez minket ne ingasson meg, hanem az Ő ígéreteire épülő reménységben legyünk bizonyosak. Mert mi tudjuk, hogy Ő egyszer megjelenik, és akkor véget vet minden hazugságnak, aljasságnak, nélkülözésnek, keserűségnek, és kiderül, hogy az igazság, a szép és a jó mégis erősebb, mert Jézus erősebb. Ezért a legsötétebb éjszakában is, a tomboló viharok között is, Őreá nézzünk.

(Cseri Kálmán:  EL NE SODRÓDJUNK!)

"Állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra ..."

"Állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.

 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére."

( Zsid.. 12,1-2 )

Futásunk

Az életben mindannyian tartunk valahová. Sokszor futunk vagy rohanunk, de gondolatainkban talán még akkor is sietünk, ha éppen ücsörgünk vagy fekszünk. S igazából, bármelyik állapotban is vagyunk, terheket cipelünk egyaránt. Legyen hívő vagy hitetlen az ember, egészséges vagy beteg, gazdag vagy szegény. A hívő és a hitetlen ember futása megegyezik abban, hogy mindkettő cipel terheket. Számtalan olyan teher van, amelyet magunknak okozunk, kapkodással, hozzá nem értéssel, felelőtlen gyorshajtással, sok dohányzással és hasonlókkal. Van ugyanakkor olyan teher, amelyet Jézus tesz ránk, hogy hordozzuk a keresztet. A teher hordozásának módja nagyban különbözik. A hitetlen azt gondolja, egyedül van, a hívő tudja, Jézus mellette áll. A hitetlen mihamarább meg akar szabadulni a tehertől, a hívő tudja, hogy a keresztet vállalni kell. "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem." - mondja Jézus. A hitetlen a teher hordozásában összetörik, depressziós lesz, remény vesztett, célt tévesztett. A hívő ember felnéz Jézusra, aki a hit szerzője és beteljesítője. Vele együtt cipeli terhét tudva azt, hogy soha nincs egyedül, mindig van remény, és a végső cél: Jézussal szemtől szemben találkozni majd az Isten trónjának zsámolyánál. Hinni Krisztusban és felnézni rá azt jelenti, hogy megharcolom a hit szép és nemes harcát futásom közepette. 
De jó is lenne, ha minél többen el tudnánk mondani Pál szavaival bizonyságtételünket másoknak:
 "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam,végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr ..."
( 2.Tim 4,7-8)

Szerző: Zsarnainé Urbán Nóra

Forrás
Lelki útravaló a mai napra
 

„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére!”

„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére!”

 (Zsid.12 : 2)

Amikor a tanítványok a megdicsőülés hegyén voltak, csodálatos látomásban volt részük, azután az eltűnt előlük, és nem láttak mást, csak Jézust egyedül... (Máté 17,1-8)

Az Úr „futópályája” az engedelmesség, a szenvedések és a győzelmek útja volt. Elindult a mennyből Betlehemig, onnan a Gecsemáné kertig, onnan a Golgotára, és feltámadása után a dicsőségbe. Most ott van az Atyánál, hogy közbenjárjon értünk, az övéiért, akiknek elkészítette a helyet, és akikért el fog jönni.

Most még itt vagyunk, hogy fussuk a pályánkat, az évet, az éveket… A kérdés az, hogyan futunk ezen a versenypályán.

Látjuk a célt? És a győzelem? Az is lehetséges, de csak egyedül Ővele, Őbenne, Őáltala, mert…: „Meg van írva!”

Forrás

Vetés és Aratás