" ... tegyünk le minden ránk nehezedő terhet ..."

„…mi is, akiket a bizonyságtevőknek 

 akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező  bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk pályát” 

(Zsid. 12,1)

A versenypályán vannak akadályok, amelyek megterhelnek bennünket. Valójában ártatlannak látszanak, mégis gátolnak az előrejutásban.

Ilyenek lehetnek:

– az anyagi javak hajszolása egy sokkal jobb életmód megteremtéséért;

– a rendezetlen családi kötelékek, amelyek akadályozhatnak az Úrért végzett munkában;

– a kényelemszeretet, amely megakadályoz abban, hogy nehéz feladatokat vállaljunk;

– a készség hiánya, amit azzal akarunk megmagyarázni, hogy a kapott feladathoz nincs elég tehetségünk, elhivatásunk;

– a nagyravágyás, a siker túlzó értékelése,

– vagy jöhet az akadály éppen „jó barát”-ként, aki csupán segítő szándékból eltereli a lényegről a figyelmet.

Jó példa erre az az eset, amikor az Úr Jézus arról beszélt, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat szenvednie, és meg fogják ölni, de harmadnap fel fog támadni. Ekkor Péter magához vonta Őt, és feddeni kezdte: 

„Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” 

(Máté 16,22)

Forrás

Vetés és Aratás

„Tegyük le a bennünket megkörnyékező bűnt!”

„…mi is, akiket a bizonyságtevőknek 

 akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező  bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk pályát” 

(Zsid. 12,1)

Az ellenség jól tudja, hol van a mi gyenge pontunk, vagy éppen hol érezzük magunkat nagyon erősnek, és ott akar elejteni.

Amikor Jézus a pusztában negyven napig böjtölt, végül megéhezett. „Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: »Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré. « Ő így válaszolt: »Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.«” (Máté 4,3-4). Még kétszer próbálkozott az ördög, de sikertelenül, mert Jézus mindig így válaszolt: „Meg van írva…!”

 Ez volt a győzelem kulcsa. És nekünk mit kell tennünk?

Forrás

Vetés és Aratás

"...állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát !"

"...állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát!"

(Zsid.12,1)

Mi kell ahhoz, hogy egy versenyző győztesként fusson be a célba? Mi szükséges ahhoz, hogy egy hívő ember ezt hallja majd Jézustól: aki győz, velem együtt ül az én trónomon?

1.

Nem szabad semmi felesleges holmit magunkkal vinni. "...tegyünk le minden ránk nehezedő terhet... és bűnt..." aki Jézussal jár, annak le kell számolnia mindennel, ami ebben akadályozná. Teli hátizsákkal nem lehet futni. Önmagukban jó dolgokat is el kell vetni, ha nehezítik az előrehaladást. Futás közben például nem célszerű virágot szedegetni.

2.

A nehézségek miatt fel ne adjuk a versenyt! Minden pályán vannak nehézségek, de mi kitartással fussuk mg az előttünk levő pályát ! Az állóképesség, állhatatosság, kitartás, a győzelem elengedhetetlen feltétele. " ...aki mindvégig kitart az üdvözül" - mondta Jézus (Mát. 24,13). Vannak akik egyszer elindultak, de azután abbahagyták a versenyt - sose fognak célba érni.

3.

Az eredményes versenyhez szükség van jó edzőre is, aki maga is futott, ismeri a buktatókat, és győzelemre segít. Ez nekünk Jézus Krisztus. Ezért írja alapigénk: "Nézzünk fel Jézusra", aki mindvégig kitartott, engedelmes volt a kereszthalálig, ismeri gyengeségeinket, velünk együtt "fut" ezen a pályán, átsegít a holtpontokon, és célhoz fog segíteni. Csak le ne maradjunk tőle!

Ezért mondta a követinek: "Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya." (Ján. 12,26) Ő a biztosíték arra, hogy célba érünk. S lehet-e nagyobb jutalma annak, aki ragaszkodott őhozzá, vállalt vele jót és rosszat, és kitartással futott mindvégig?

( Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja )

ÁLDOTT ÚJÉVET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓIMNAK!

"Félretéve minden akadályt és behálózó bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőpályát, nézvén a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra."

"Félretéve minden akadályt és behálózó bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőpályát, nézvén a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra." 

(Zsid 12,1-2).

"....Jézus mindezt világosan előre megmondta. Állandósul a hazugság, s egyre nagyobb erővel hat a világ csábítása, hogy a gonoszra vigyen minél többeket. Egyre jobban gúnyolják azokat, akik ragaszkodnak Isten igéjéhez és az Úr Jézushoz. De mindez minket ne ingasson meg, hanem az Ő ígéreteire épülő reménységben legyünk bizonyosak. Mert mi tudjuk, hogy Ő egyszer megjelenik, és akkor véget vet minden hazugságnak, aljasságnak, nélkülözésnek, keserűségnek, és kiderül, hogy az igazság, a szép és a jó mégis erősebb, mert Jézus erősebb. Ezért a legsötétebb éjszakában is, a tomboló viharok között is, Őreá nézzünk.

(Cseri Kálmán:  EL NE SODRÓDJUNK!)

"Állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra ..."

"Állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.

 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére."

( Zsid.. 12,1-2 )

Futásunk

Az életben mindannyian tartunk valahová. Sokszor futunk vagy rohanunk, de gondolatainkban talán még akkor is sietünk, ha éppen ücsörgünk vagy fekszünk. S igazából, bármelyik állapotban is vagyunk, terheket cipelünk egyaránt. Legyen hívő vagy hitetlen az ember, egészséges vagy beteg, gazdag vagy szegény. A hívő és a hitetlen ember futása megegyezik abban, hogy mindkettő cipel terheket. Számtalan olyan teher van, amelyet magunknak okozunk, kapkodással, hozzá nem értéssel, felelőtlen gyorshajtással, sok dohányzással és hasonlókkal. Van ugyanakkor olyan teher, amelyet Jézus tesz ránk, hogy hordozzuk a keresztet. A teher hordozásának módja nagyban különbözik. A hitetlen azt gondolja, egyedül van, a hívő tudja, Jézus mellette áll. A hitetlen mihamarább meg akar szabadulni a tehertől, a hívő tudja, hogy a keresztet vállalni kell. "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem." - mondja Jézus. A hitetlen a teher hordozásában összetörik, depressziós lesz, remény vesztett, célt tévesztett. A hívő ember felnéz Jézusra, aki a hit szerzője és beteljesítője. Vele együtt cipeli terhét tudva azt, hogy soha nincs egyedül, mindig van remény, és a végső cél: Jézussal szemtől szemben találkozni majd az Isten trónjának zsámolyánál. Hinni Krisztusban és felnézni rá azt jelenti, hogy megharcolom a hit szép és nemes harcát futásom közepette. 
De jó is lenne, ha minél többen el tudnánk mondani Pál szavaival bizonyságtételünket másoknak:
 "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam,végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr ..."
( 2.Tim 4,7-8)

Szerző: Zsarnainé Urbán Nóra

Forrás
Lelki útravaló a mai napra
 

"... állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát."

"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát..."

(Zsid.12 : 1)

"Mi a cél?

A Biblia arra tanít minket, hogy ez a bizonyos cél egy élő személy, maga Jézus Krisztus. A keresztyén ember Krisztust akarja egyre jobban megismerni, mert tudja, hogy a vele való közösségben kapja vissza mindazt, amit elveszítettünk, amikor Isten ellen fellázadtunk. A Krisztussal való közösség adja vissza azt, amit Baranyi Ferenc így fogalmazott: "Mi életté tenné a létet."

Mert Jézus nélkül maradt nekünk a puszta lét. Sokszor mi magunk is keserű legyintés kíséretében azt mondjuk: nem élet ez. Nem vesszük komolyan, hogy milyen igazat mondunk. Ugyan így nem veszik komolyan sokan azt, hogy amit Jézus mond, az is igaz: "Én vagyok az élet..." Aki vele kapcsolatba kerül, az kap vissza mindent, ami nélkül szűkölködünk. Azt a biztonságot, azt a bőséget, azt a békességet, azt a boldogságot, amire Isten az embert teremtette. Értelmes élete annak lesz, aki Jézussal közösségre jut. Az értelmes ember pedig értelmes életet szeretne élni."

(Cseri Kálmán:  KITARTÁSSAL FUSSUK MEG... )