"Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!"

"Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" 

(Máté 14:27)

Néhány pillanattal korábban, az éjszaka sötétjében a vihar közepette a tanítványok megijedtek valamitől, amiről úgy gondolták, hogy egy szellem. Meglepő, hogy a körülmények milyen hatással tudnak lenni a gondolkozásunkra! Amikor a dolgok rosszul mennek, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Isten elfeledkezett rólunk. De figyeljük csak meg, mit kiáltott Jézus a tanítványainak!

Jézus lát bennünket a szükség idején, ahogyan látta a hajóban a tanítványokat is, amint küzdöttek a viharral. Ő nem a parton állva figyeli, hogyan küzdünk. Odajön, ahol mi vagyunk, oda áll mellénk. Tehát bízzál; ne félj; ismerd fel az Ő hangját és hívd be a csónakodba! Ő gondoskodni fog, hogy átjuss a túlsó partra, abban biztos lehetsz!

Forrás:

Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról

ITM Kiadó.

"Elhozták a fejét egy tálon, átadták a leánynak, ő pedig odavitte anyjának."

"Elhozták a fejét egy tálon, átadták a leánynak, ő pedig odavitte anyjának."

(Máté 14: 11)

A jelenetet még gonoszabbá teszi, hogy a lánynak kell Keresztelő János fejét egy tálcán odavigye anyjának. Ez azonban már nem is Keresztelő János volt. Az angyalok már korábban Isten jelenlétében vitték "az embertől született legnagyobbat", ahogyan Jézus jellemezte. Emlékeztet ez minket arra, hogy a világ tele van kibeszélhetetlen nyomorúságokkal és igazságtalanságokkal, nem is említve a betegségeket és az éhínségeket.

Az ehhez hasonló események elszomorítanak minket, nem utolsó sorban azért is, mert sokszor semmit sem tehetünk, hogy megakadályozzuk őket.

De tudhatjuk, hogy a sötétebb éjszakán, a leggonoszabb környezetben is, a legnehezebb próba közben is, az Úr dicsérete felszáll hozzá. Nem szabad engednünk, hogy János fejének ilyen módon történő elvitele elvonja figyelmünket Istennek mondott hálaadásunkról és dicséretünkről, amelyet Istennek ezért a rettenthetetlen hithőséért mondunk.

Forrás
Igazgyöngyök - AZ ÚR SZOLGÁLATÁBAN
ITM Kiadó

" ... feltekintett az égre, megáldotta .... "

"Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, azután vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral." 

(Máté 14,19-20)

Jézus felülmúlja számításainkat

Hajlamosak vagyunk arra, hogy életünkben a hiányokra figyeljünk, arra, ami nincs. Hiszen gyakran szembesülünk hiánnyal, testi-lelki értelemben egyaránt. Amikor kevésnek érezzük erőnket, időnket, tehetségünket, anyagi hátterünket, kevésnek érezzük azt, ami rendelkezésünkre áll feladatunk elvégzéséhez. A tanítványok is így érezhettek, súlyos hiánnyal küzdöttek, hiszen mindössze öt kenyér és két hal volt náluk ötezer ember számára. A helyzet kilátástalannak tűnt, Jézus azonban kezébe vette a rendelkezésre álló keveset, megáldotta, és mindenki jóllakott.
A tanítványokhoz hasonlóan gyakran mi is kétségbeesve állapítjuk meg, hogy alig van valamink. Sokszor kilátástalan a helyzet. Csak a számokra tudunk gondolni, és nem számolunk Jézussal. Pedig minden Jézushoz vitt, kezébe letett csekélység, mint egy vallomás a hiányról, a csodák lehetőségét nyitja meg. Gyakran azt érezzük, hogy kevés, amit tehetünk, kevés, amit adhatunk, kevesek vagyunk. Azonban ha azt a keveset, amit tudunk adni, hajlandók vagyunk az Úr rendelkezésére bocsátani, azt ő bőséggel megáldja. Bár lehetőségeink nem nagyok a szükséghez képest, de ha az Úrnak adjuk, amink van, akkor megáldja, és bőségesen elég lesz. Ő megáldja a keveset, és másoknak is jut belőle. Ez jusson eszünkbe, amikor reménytelen helyzetek, szituációk vannak életünkben, amikor úgy érezzük, hogy kár is gondolkodni a megoldáson. Hiszen nincs semmink, amit ne tőle kaptunk volna. Legyünk hálásak a kevésért, ne feledkezzünk meg Isten jótéteményeiről, becsüljük meg az ő áldását. Ne csak a hiányainkat, nyomorúságainkat lássuk meg, hanem Jézust és az ő hatalmát is!

Forrás
Lelki útravaló a mai napra

"Miért kételkedtél?"

"Miért kételkedtél?" 

( Máté 14 : 31 )

Ez a kérdés nem feltétlenül dorgálásként hangzott, hanem inkább bátorításul szolgált Péternek, hogy tanuljon tapasztalataiból. Egészen jól mentek a dolgok, hisz Péter felfedezte, hogy a Krisztus szavába vetett hit képessé teszi, hogy a viharos tengeren járjon. Aztán hirtelen rosszra fordult minden!

Ami Krisztussal való járásunk is lehet ilyen. Jól kezdődik, aztán idővel inkább a nehézségekre és a kihívásokra összpontosítunk, így benne vetett hitünk meginog. Miközben Péter süllyedni kezdett, volt annyi bölcsessége, hogy segítségért kiáltson, és Jézus válaszolt. Mindannyiunknak bátorítás ez.

Bármilyen nagyok a hullámok, bármilyen régóta süllyedünk, itt az ideje, hogy segítségül hívjuk az Urat, és újra megtaláljuk benne a hitünket!

Forrás

Igazgyöngyök - A keskeny úton

ITM Kiadó