"Minden útját helyesnek tartja az ember, de az ÚR vizsgálja meg a szíveket."

"Minden útját helyesnek tartja az ember, 
de az ÚR vizsgálja meg a szíveket."  

(Példabeszédek 21:2)

Bármily furcsának tűnik is ez az Ige számunkra, mégis azt mondhatjuk, hogy amelyik utat nem tartjuk helyesnek, azon nem indulunk el. Bár időnként előfordul, hogy azt érezzük, rossz úton járunk, nem kellett volna ebbe az irányba jönni, de csak megyünk tovább. Ha most egyéni, családi, munkahelyi útjainkra gondolunk, kérdezzük meg magunktól: miért is arra megyünk, amerre? Szerintem azért, mert úgy gondoljuk: az a jó irány! Mi, hívő emberek, azonban tudjuk, hogy nem a magunk eszére kell támaszkodjunk, hanem Istenünk vezetésére. Két református ének jut eszembe: „Csak vezess Uram végig és fogd kezem…” „Magad légy az út, melyen lelkem a halálból, életre jut…” Ez utóbbit Jézusról énekeljük. Gyakorlati feladatunk: azt az utat helyesnek tartani, melyen Jézussal járhatunk, melyen Ő vezet. A többi – még ha jónak látszik, akkor is – tévút.

"Olyan a közösségben a csak magára gondoló ember, mint az emberi testben a rákdaganat: ahelyett hogy az egész test életét munkálná, elkezd önálló életet élni."
(Sarkadi Nagy Pál)