Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csillag! … Mert ő parancsolt, és azok létrejöttek… (Zsolt 148,3.5) Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett. (Jel 4,11) A mennybe ragadtatott János szeme elé csodálatos kép tárul: üvegtenger partján, Isten szivárvánnyal övezett trónusánál négy szeráf és huszonnégy fehér ruhás vén imádja és magasztalja azt, aki volt, és aki van, és aki eljövendő. A mai nap zsoltárverse szerint a természet is, a nap, a hold, a csillagok, minden, mi van, minden, mi él, már a puszta létével is Teremtőjét dicséri. Az élő és az élettelen természetet figyelve én is ezt teszem. De ez nem megy csönd és nyugalom nélkül, nem megy munka közben. Pihenésre, szünetre, szabadságra, le- és megállásra van szükségem ahhoz, hogy lelkemet magával ragadhassa a dicséret és a magasztalás Isten nagysága és gyönyörű világa láttán; hogy tétlen szemlélődésem és elmélkedésem a munkámat és a cselekvéseimet is gazdagítsa. Kell a hetedik nap. Áldott a semmittevés. „Oly szomorú, hogy nem fektethetem Gyászos fejem egy csöndes ölbe tétlen Hosszú napok során, e gyönge télben, tűnődni a halálon, s életen. … Lelkem körül a munka mocska van: Nemes tétlenség, nemesíts meg engem!” (Babits Mihály: Oly szomorú, hogy oly nehéz megélni) * Nagy Istenem, ha nézem a világot, Melyet teremtett szent „legyen” szavad, Ha itt e földön millió lényt látok, Kiket igazgatsz, táplálsz egymagad. Szívem feléd ujjong örömtele: Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te! Szívem feléd ujjong örömtele: Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te! (Stuart K. Hine, 1953) (Magyarkuti Gyuláné Tóth Katalin) | |||||