"Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd."
(Példabeszédek 24:10)
Ismerek valakit, akinek néhány éve egy autóbaleset következtében amputálni kellett a jobb karját. Röviddel – kb. egy órával – az életmentő műtét után bementem hozzá. Nem volt még ilyen nehéz látogatásom lelkileg. Mit mondhatnék, ami vigasztaló, erősítő, bátorító lehet? S amikor beléptem a kórterembe, nem karjának hiánya döbbentett meg, hanem a mosoly, mely szélesen ült ki ajkára. Itt vagyok, élek és ezért is hála Istennek! – mondta ő. Vigasztalni mentem és én erősödtem. Nekem volt kevés az erőm az ő nyomorúságában. Ráadásul a történet szenvedő szereplője az egyik nővérem volt. Sok tanulságos dolgon mentünk át családilag mindnyájan akkortájt és azóta is…
(Katona Béla)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése