"Aki hiszi, hogy Jézus Krisztus, Istentől született…
legyőzi a világot, és az a győzelem,
ami legyőzte a világot, az a mi hitünk! "
(1. János 5.1.4)
A hit szerteágazó fogalommá lett. Használja az egyház, de ugyanúgy használják sportolók, akik a győzelembe vetett hittel küzdenek, spirituális gondolkodók, akiknek könyveivel telve vannak az könyvesboltok ezoterikus irodalmának polcai. Beszélnek a hitről gyógyíthatatlan betegek, akik gyógyulásukat attól remélik, hogy még erősebben hisznek, hátha jobbra fordul sorsuk.
A hit mindenkiben munkál. Miért? Mert a hit az embernek Istentől kapott képessége. A hit, mint eszköz arra szolgál, hogy meg tudjunk ragadni olyan dolgokat, akik még nincsenek jelen. A kezünk még nem foghatja meg, de a hitünk már megragadhatja és magához ölelheti az eljövendő valóságot. Ha mondjak erre egy példát: Egy tanár a tanítványainak akarta megtanítani, mi igazából a hit. A tanári asztalnál ülve elővette sokak által csodált, régi, értékes zsebóráját és azt mondta: „Aki idejön és elveszi a kezemből ezt az órát, annak neki ajándékozom.” A társaság nevetgélni kezdett, s ilyeneket mondogattak: „Ó, csak viccelődik a tanár úr, próbára akar minket tenni, mennyire vagyunk nagyravágyóak”. Miközben ilyenek hangzottak el, a hátsó padoktól lassan, de csendes magabiztossággal egy diák sétált előre, a katedrához. Kinyújtotta a kezét és elvette az órát. A tanár mosolygott és azt mondta: „Jól van, fiam, mától a tied.” Döbbent csend lett a teremben. A tanárember aztán ezzel mutatott rá arra, hogy a legtöbben nem hitték el, amit mond, ezért kinevették, legyintettek. De az a fiú már akkor elvette az órát, amikor elhitte beszédemet. A Te hited erős hit?
(Berencsi Balázs)
2011.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése