"Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel,
nagy irgalmaddal fordulj hozzám! "
( Zsolt. 69: 17 )
Két, egymással ellentétes megnyilvánulással találkozunk ebben a zsoltárban. A zsoltár írója először nyomorúságos helyzetéről panaszkodik Istennek. Ellenségei felülkerekednek rajta, elborítja a gyalázat, és nincs számára segítség. Nem tud mást tenni, mint arra kérni Istent, hogy haragjával sújtson le rosszakaróira. De nem egyszerűen bosszúvágyról van itt szó, inkább azt kívánja, hogy Isten, mint Úr és bíró mutassa meg hatalmát. Aztán meglepő fordulat következik, és a 31. verstől dicsőítő énekbe kezd a zsoltáros. Magasztalja Istent segítségéért.
Hogy fér meg egymás mellett az elkeseredett panasz és a dicsőítés? Bármennyire furcsának is tűnik, elválaszthatatlanul összetartoznak, remélhetőleg a mi életünkben is. Ugyanis ha bajban vagyunk, legjobb, ha Istennél keresünk menedéket.
Hova máshova mehetnénk? Ha az ember Istennel találkozik, újra és újra csodálat és hála tölti el. Olyan megnyilvánulások is felbukkannak a zsoltárban, amelyek Jézus halálára emlékeztetnek (21-22.v.). Így ez a zsoltár is azokhoz a titokzatos ószövetségi részekhez tartozik, amelyek segítenek megértenünk Jézus Krisztus szenvedésének és megmentő munkájának titkát, aki magára vett mindent: nyomorúságot, kínt és halált. Ugyanakkor Ő az élet Fejedelme, akinek hatalma van mindezek fölött, ezért méltó, hogy dicsérjük.
Elgondolkodtató:
Te kihez fordulsz életed kilátástalan helyzeteiben?
Ajánlott igeszakasz:
Filippi 2,5-11.
Forrás
Fénysugarak - 2009.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése