„…ahogy a szolgák uruk kezére…”
( Zsolt. 123: 2 )
Az imádság várakozás Isten jelenlétében. Feszült figyelemmel nézek az Úr kezére, „…ahogy a szolgák uruk kezére…” (2). Várom, hogy mikor int. Lemondok arról, hogy „okosabb” legyek Istennél és a magam feje után cselekedjek, a magam módján szabadítsam meg magamat. Parancsára várok, akaratát kérdezem. Amit megértettem, abban kész vagyok azonnal, teljesen engedelmeskedni. Ilyen-e az imádságod?
Imádkozzunk azokért, akik még Istennek háttal élnek!
Hálaáldozatunk: Szánjunk időnkből valakire, akinek törődésre van szüksége!
Forrás:
Református Bibliaolvasó Kalauz - 2013.
Zsoltárok 123.
1 Zarándokének. Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyben laksz!
2 Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az ÚRra, míg meg nem könyörül rajtunk.
3 Könyörülj, URam, könyörülj rajtunk, mert torkig vagyunk a gyalázattal!
4 Torkig vagyunk már az elbizakodottak gúnyolódásával, a gőgösök gyalázkodásával.
Forrás:
MAGYAR BIBLIATÁRSULAT ÚJFORDÍTÁSÚ BIBLIÁJA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése