" ... Az Úrtól jön a szabadítás ..."

" Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült. Uram, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám! Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.) De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.) Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem. Nem félek a sokezernyi néptől, amely körülvett engem. Állj mellém, Uram, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait! Az Úrtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden! (Szela.)"
 (Zsoltárok 3: 1-9)

Nagyon örülök a Zsoltárok könyvének, mert azt látom, hogy az írók kitárták őszintén szívüket Isten előtt, bármilyen helyzetbe is kerültek. Vitték kérdéseiket, panaszaikat, hálájukat, elmondták átéléseiket. Mennyei Atyánk ma is várja gyermekeit!
Talán úgy látjuk, hogy egyre több "ellenség" vesz körül. Dávid ellen tör saját fia, és vele együtt jó néhányan. Hallja a gúnyos megjegyzéseket az, aki Góliátot is legyőzte. 
De: "Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta." 
(Zsoltárok 121,2)
Ezután megerősödik benne: "pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem." Testvérem, keménynyakúan, dacosan leszeged fejed, vagy hagyod, hogy Isten felemelje? Lehet hozzá kiáltani hangosan, halkan szólni, vagy csak sóhajtani. Végezheted napi teendőidet az Úr támogatásával. Ne félj, még ha egyedül vagy is! Kérd Isten szabadítását, bízd az Úrra a bosszúállást! Inkább légy közbenjáró, imádkozz "ellenségeid" megtéréséért...
El fog jönni a szabadulás. Legyen ma is áldása rajtunk!
"Az Úr őrizőm, pajzsom és szabadítóm! Miért félnék?"

( T. Beke László )