A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zsoltárok 91. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zsoltárok 91. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. március 20.

"Vele leszek a nyomorúságban."



"Vele leszek a nyomorúságban." 
(Zsoltárok 91: 15)

Gyakran nem láthatod előre a rád váró nyomorúságot, s nem tudod, milyen formát vesz majd fel. Abban reménykedsz, hogy könnyű lesz, de a haladás az élet ösvényén nehézségekkel való találkozást is jelent. A győzelem a küzdelem jutalma. Hosszú ideig elkerülhet a nyomorúság, amikor viszont utolér, értékessé válik a fenti ígéret. Amikor az élet viharai rád támadnak, az Úr azt ígéri  hogy veled lesz. Ebből következik az, hogy tanácsos az Úr közelében haladni. Tarts vele a csendes vizeken és maradjon ez így a viharok idején is. Az Úrral való megtapasztalásaid valósága a nyomorúságban igazolódik. Bizonyságtételed az élet sötét és viharos napjaiban csillog a legfényesebben. Ha ismered az Urat ma, békességgel nézhetsz szembe a holnappal.

Forrás
Igazgyöngyök - A keskeny úton
ITM Kiadó

2013. november 2.

"Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz ..."



"Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, 
pajzs és páncél a hűsége."
 (Zsoltárok 91:4)

Talán nem túlzás azt mondani, hogy a sas a madarak királya. Fészkét, több száz méter magasra építi a sziklákra, ami nagy biztonságot ad fiókáinak, s valóban a szárnyain hordozza őket, mikor repülni tanulnak. Az anya madár látja, hogy a fiókáinak mikor fejlődnek ki a szárnyai az első önálló szárnycsapásokhoz. Amikor alkalmasnak ítéli a repülésre, akkor kilöki madárkáját a fészekből. A rémült apróság zuhan a szakadék felé csapkodva. Nagy pánik és visítás közepette úgy gondolja, hogy ennyi volt...meghalok. De az anyasas mindvégig ott repül mellette és mielőtt földet érne, alászáll és a szárnyaira veszi őt. Ez addig fog megismétlődni, míg meg nem tanul a kicsi repülni.
A hívő életünk is ilyen. Sokszor úgy gondoljuk, hogy ennyi volt...meghalunk. Isten nem is veszi észre, hogy zuhanok a szakadék felé és szét fogok loccsanni.
De Ő mindvégig ott van mellettünk és "szárnyaira vesz minket". Nála mindig van oltalom!
Tehát:
Az Úr biztos menedék !