"Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz,
pajzs és páncél a hűsége."
(Zsoltárok 91:4)
pajzs és páncél a hűsége."
(Zsoltárok 91:4)
Talán nem túlzás azt mondani, hogy a sas a madarak királya. Fészkét, több száz méter magasra építi a sziklákra, ami nagy biztonságot ad fiókáinak, s valóban a szárnyain hordozza őket, mikor repülni tanulnak. Az anya madár látja, hogy a fiókáinak mikor fejlődnek ki a szárnyai az első önálló szárnycsapásokhoz. Amikor alkalmasnak ítéli a repülésre, akkor kilöki madárkáját a fészekből. A rémült apróság zuhan a szakadék felé csapkodva. Nagy pánik és visítás közepette úgy gondolja, hogy ennyi volt...meghalok. De az anyasas mindvégig ott repül mellette és mielőtt földet érne, alászáll és a szárnyaira veszi őt. Ez addig fog megismétlődni, míg meg nem tanul a kicsi repülni.
A hívő életünk is ilyen. Sokszor úgy gondoljuk, hogy ennyi volt...meghalunk. Isten nem is veszi észre, hogy zuhanok a szakadék felé és szét fogok loccsanni.
De Ő mindvégig ott van mellettünk és "szárnyaira vesz minket". Nála mindig van oltalom!
Tehát:
Az Úr biztos menedék !
Tehát:
Az Úr biztos menedék !
