"Az utolsó harsonaszóra"

"Az utolsó harsonaszóra"

 (1.Korinthusiakhoz írt levél 15: 52) 

A történelem során sokszor hangzott el harsonaszó: felébresztette az embereket a fásultságból és az álomból; hívta őket a besorolásra hazájuk szolgálatára, de ezek mégsem hasonlíthatók az utolsó harsonaszóhoz.

Senki sem kap felmentést ez alól, és senki sem fogja átaludni. Senki sem dönthet úgy, hogy rá ez nem érvényes. Az idézés végérvényes, és nem marad idő majd arra, hogy megváltoztassuk a dolgokat, vagy jóvá tegyük a rosszat.

Ez a harsonaszó jelezni fogja az igazaknak az örökké tartó öröm és békesség kezdetét, az istenteleneknek pedig az örökké tartó büntetést.

Azok számára, akik szeretik Jézust, a harsonaszó dicsőségről dicsőségre változik át, meglátják a megváltót szemtől szembe.

Forrás
Igazgyöngyök - AZ ÚR SZOLGÁLATÁBAN
ITM Kiadó