"De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem ..."

"De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem."

(2.Kor. 12,9)

Kegyelem

Mindennapjaink során megannyiszor végzünk kisebb vagy átfogóbb számvetést: mi az, amire szükségünk van, s elég-e? Útközben eszembe jut: be kellene ugrani valamiért a boltba, van-e nálam elég pénz? De komolyabban vetődhet fel az általános kérdés: elég-e a megélhetéshez, ami van? Mit engedhetek meg magamnak az én helyzetemben? Számot kell vetnünk időnként a tudásunkkal: elég-e az iskolában a tovább haladáshoz? Elég-e egy munkakör betöltéséhez? Elég-e az életben való eligazodáshoz? Minduntalan szembesülünk azzal a kérdéssel is: Elég-e az időm, hogy minden téren helyt álljak? Jut-e az időmből figyelemre, türelemre, a szeretet apró megnyilvánulásaira? Vagy még a kötelességekre is nehezen, mert határidők közé ékelődve élem az életemet?
Mi a végeredmény? Elégtelen, vagy elégedetlen mérleget tudunk legtöbbször kiállítani. Mindkettő arról szól: nem elég, ami jut, amit megszerzek, ami én magam vagyok. Ez pedig még nagyobb sietségbe hajszol bennünket.
Isten igéje így bíztat: "Elég neked az én kegyelmem". Talán azért olyan nehéz ezt elfogadni, mert eszünkbe jut róla a kegyelemkenyér létbizonytalansága, a kegyelemből adott osztályzat szégyene, vagy a módosított határidő komolytalansága.
Isten kegyelme azonban nem a nyomorult voltunkra akar emlékeztetni, hanem a megajándékozottság örömével eltölteni. Megdolgozott javainkat - ha sok, ha kevés - Istenre mutató jellé teszi, mint az öt kenyeret és a két halat, hogy szabadok legyünk a keserû irigységtõl. Ugyanez a kegyelem tudásunkat bölcsességgé érleli, hogy a nagyravágyás és az önzés állandó zajában is fel tudjuk ismerni Isten dicsőségének szelíd harmóniáját. Az időt pedig Isten kegyelme nem elodázza vagy halogatja, nem is veszi lazábbra könyörtelen szorítását, hanem megtanít értékelni és kihasználni a kegyelmi időt.

Szerző: Lacknerné Puskás Sára

Forrás
  Lelki útravaló a mai napra

"A maga idejében megteszem ezt."

 

"A maga idejében megteszem ezt."

(Ézsaiás 60: 12) 

Azt szeretnénk, ha most jönne el a megfelelő idő. Pedig legtöbbször nem irányíthatjuk a körülményeket. Várunk a felszabadulásra vagy arra, hogy a helyzet kedvezőre forduljon, de a várakozással maradunk. Az, hogy még nem rendelkezel valamivel, nem kell megakadályozzon abban, hogy várd azokat a jó dolgokat, amelyeket az Úr tartogat neked. Ézsaiás próféta előre mutat arra az időre, amikor vége lesz  a gyásznak és amikor az Úr lesz az emberek örök világossága. A bronz helyett arany, a fa helyett ezüst, és akő helyett vas, ez lesz majd a napirendben. Hittel ragadd meg azokat az igazságokat, amelyeket az Úr ad neked, és várj türelemmel azok beteljesedéséig. Amikor eljön a megadott idő, Isten megteszi, amit ígért.

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó

"Abigail sietve vett...."

"Abigail sietve vett...." 

(1. Sámuel 25:18)

Elcsodálkoztam azon, hogy egy ilyen nemes lelkű nő hogyan mehetett férjhez egy olyan faragatlan emberhez, mint Nábál volt! Nábál megsértette Dávid embereit, aki haragjában meg akarta bosszulni. Ekkor lépett közbe Abigail, aki felmérte, hogy az idő rövidsége miatt sietve kell cselekednie. Még éppen volt alkalma előkészíteni egy mentési akciót, és csodálatra méltó, hogy milyen sebességgel tette.

Béketeremtő készsége és sok élelem, amit magával vitt, lecsillapította Dávid haragját és azt is eredményezte, hogy Nábál halála után Dávid feleségül vette. Így Abigail bekerült a királyi családba, amelyikből a mi megváltónk született. Mindez azért történhetett meg, mert "sietett" .

Az idő még mindig értékes árucikk: Ma talán még inkább mint valaha. Segítsen bennünket Isten, hogy ne vesztegessük el az időt!

Forrás:

Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról

ITM Kiadó.

"Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt."

"Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt."

 (Préd. 3,1) 

Így az év vége felé óhatatlanul gondolkozunk az időről. Mi az, mennyi van belőle, mire kapjuk, kapunk-e még és mennyit? Az a határ, amelyet az évek közt vonunk, mesterséges, de ha kiértékelünk egy ilyen szakaszt, segíthet abban, hogy a következőt - ha még kapunk - helyesebben töltsük el.

A Biblia azt tanítja, hogy az idő Istené. Ő ajándékoz nekünk mindennap újabb 24 órát. Kérdés, hogy arra használjuk-e, amire adta! Mulasztás akkor történik, ha nem arra használjuk. Időzavarba az kerül, aki tanulás helyett cseverészik, alvás helyett szórakozik stb.

Az idő helytelen felhasználása vagy eltékozlása vezet a sietéshez és a siettetéshez - amikor nincs türelmünk kivárni a dolgok természetes menetét. A kapkodás pedig felszínessé tesz, az ilyen ember több hibát vét, selejtet termel, balesetet okozhat. Feleslegesen kimeríti magát, és veszélyeztet másokat is. Aztán néha az igazán fontos dolgokat hagyjuk el, hogy elintézzük azt, ami sürget. Így károsodik az Istennel és az egymással való közösségünk.

A hívő ember hálásan látja, hogy Isten milyen bölcsen időzíti életünkben az eseményeket. Aki figyelmesen ügyel őrá, nem hamarkodik el semmit, és nem késik le semmiről. Jézus földi élete gyönyörű példa erre.

Mivel valóban ő szabja meg mindennek az idejét, ezért Isten nélkül rohanás, kapkodás, mulasztások vádja és folyamatos elégedetlenség kísér, Istenre figyelve pedig ugyanannyi idő alatt sokkal többet el lehet végezni, így is kell dolgozni keményen, de marad ereje az embernek, öröme lesz közben, a végén pedig hála és békesség van a szívében.

(Cseri Kálmán)

 

"Semmit sem ér vele."

"Semmit sem ér vele." 

( Ézsaiás 16: 12 ) 

Bizonyos tevékenységeink hasonlóak a vadlibák üldözéséhez - szaladunk utánuk, de esélyünk sincs megragadni őket. Az a gond, hogy az idő nem nekünk dolgozik. Értelmetlen tervekkel foglalkozni veszélyes, mert elrabolja időnket a sokkal hasznosabb törekvésektől.

A próféta itt valójában azokról szól, akik a magaslatokra mennek imádkozni, olyan emberekről, akik mindent és mindenkit keresnek, kivéve az igaz Istent.

Fel kell ismerjük, hogy az életben nem minden tesz jót nekünk. Talán túl ritkán tesszük fel a kérdést, mielőtt bevállalnánk egy újabb feladatot, vagy tovább folytatnánk egy korábbi szokásunkat: "Egyáltalán jót tesz ez nekem?" Használd Isten Igéjét, mint zsinórmértéket és útmutatót!

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó

"Én, az Úr a maga idejében megteszem ezt."

 

"Én, az Úr a maga idejében megteszem ezt."

(Ézsaiás 60: 22) 

A legkisebb és a legszerényebb család is erős és nagy nemzetté válhat.

A bezárt ajtók megnyílnak: Isten láthatóvá tesz erejét, jelét adja irántad való érdeklődésének és gondoskodásának. Meg kell értenünk, hogy az Isten által, és nem az általunk meghatározott időben teljesednek be az ígéretek.

A mi időzítésünk összefügg érzéseinkkel, megfigyeléseinkkel és vágyainkkal. Isten időzítése pedig az ő dicsőségére van. Ö felemeli az övéit és kialakítja útjait az emberek dolgaiban. 

Legtöbb esetben nem ismerjük az ő általa meghatározott időt. Az ő ideje, amiről a próféta itt ír, gyakran nagyon hirtelen jön el. Mint egy hirtelen kanyar az úton, egyszerre csak ott van előttünk. Az áldás megérkezett, a válasz megjött, s az erő is megadatott. Biztos lehetsz benne: a megfelelő idő elérkezik.

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó