"Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.
Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.
Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés!
Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.)
Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.
Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.)
Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.
Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el! Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; nálad van, URam, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint. "
( 62. Zsoltár)
Bizonyára találkoztunk már ezzel a mondattal: „Csak itt, csak most, csak neked és ez vissza nem térő alkalom.” Ha belementünk már egy ilyen akciós hirdetésbe; tudjuk, az vagy öröm volt számunkra vagy üröm. „Ma van az üdvösség napja” (2. Kor 6:2) és „Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket” (Zsolt. 95:7-8) Ezek az igeversek mindig készenlétre irányítják a figyelmünket, hogy öntsük ki szívünket az Úr előtt! Legyen tisztességes és őszinte minden tevékenységünk! Ha kísértés érne, mondjuk: most az egyszer ebből nem engedünk, de máskor sem. Nem engedünk hitünkből és nem megyünk bele fondorlatos cselekedetbe. Akkor sem, ha a körülmények „lovat adnak alánk”, azaz lehetőséget adnak azok elkövetésére.
Adjuk át Istennek életünket és minden dolgunkat reménységgel, így lesz az életünk a „nyugalom szigete”, azaz az Úrral való kapcsolatunkon áldás. Megnyugszik a lelkünk és megerősödünk a benne való bizalom által. „Jézus, tiszta lényed nézve Lelkünk vágyik az égi fényre Jöjj, a szívünket átadjuk, néked Töltsön el öröm, mennyei béke Világíts, világíts !”
(Erőm és énekem az Úr. Budapest: Harmat, 2001. 78. ének)


