2013. január 30.

"Téged hívlak, Uram…"



"Téged hívlak, Uram…"
 (Zsoltárok 28:1/a)

Isten meghallgat. E zsoltárnak ez a felirata. Mi azonban egymást sokszor nem érünk rá meghallgatni. A múltkorában elmentem meglátogatni egy idős, beteg asszonyt, akinél éppen ott volt a szomszédja. Megkérdeztem tőlük: hogy vannak? Erre mindketten egymással mit sem törődve mondták a magukét. Érdekes volt látni, hogy mindkettőnek tele van a szíve és csak mondták és mondták. Felgyorsult világban élünk, melyben alig jut időnk egymásra, egy-egy jó beszélgetésre. Se meg nem osztjuk egymással dolgainkat, se meg nem hallgatjuk a másikat, hogy mit szeretne mondani. Isten azonban mindig meghallgat. Persze az imának ettől mélyebb értelme van, de efelől soha ne legyen kétségünk, hogy az Úr meghallgat bennünket és válaszol is imáinkra.
(Katona Béla)

2013. január 27.

"Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe ..."



"Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt." 
(Filippi 4:12) 

Pál apostol végig gondolja élete maga mögött hagyott szakaszát és megállapítja, hogy sok mindenben volt része. Bővölködés éppen úgy volt az életében, mint szűkölködés, jóllakás éppen úgy, mint a nélkülözés. Biztos vagyok benne, hogy legtöbben magunk is megjártuk e magasságokat és mélységeket. Ami igazán lényeges az az, hogy melyiket milyen lélekkel fogadtuk? Ha ránk lenne bízva - természetesen - a bővölködést választanánk életünk minden idejében. Mert ugyan ki szeret szűkölködni abban, ami jó? De el tudjuk-e fogadni, ha életünkben a bő esztendőket szűk esztendők váltják? Ilyenkor is kitartunk-e Gondviselő Urunk mellett, vagy háborgásba csap át a korábbi hálaadásunk? 

Személyes válaszainkat igénylik az előbbi kérdések. Ami megfontolásra érdemes az a következő: ha bővölködsz, akkor ne felejts el hálát adni! Ha szűkölködsz, akkor se felejtsd el, hogy Istenünk veled van, és ebből is tud jót kihozni! Akik Őt szeretik, minden javukra van! (Rm 8:28) 

(Katona Béla)

2013. január 23.

"Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek."



"Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek."
 (Filippi 4:11)

Elégedettség. A te életérzésed? Akkor boldog vagy! Általánosan megfogalmazható, hogy elégedetlenek vagyunk az életünkkel. Magasabb jövedelemre, életszínvonalra vágyunk! Több pihenés, lelki béke, jobb egészségi állapot, meghittebb kapcsolatok - hogy csak néhányat soroljunk az óhajainkból. 

Pál apostol tud valamit. Börtönben ül, mégis elégedett. Ritka állapot. A titok nyitja nem a körülményekben rejlik, hanem belül, a lelkünkben. Az apostol az Úrban tudott örülni és megelégedett lenni. Rossz helyen keressük, ha nem itt próbálkozunk vele. Ugyanis elég csak körülnéznünk: látsz egészséges, de mégis elégedetlen embert? Ismersz olyat, akinek sok pénze van, mégsem elégedett? Én ismerek ilyeneket! Mert az elégedettség belülről fakad! 

Ezt azonban tanulni kell! Pál azt írja magáról, hogy ő megtanulta. És Te? Megtanultad vagy még tanulgatod? Hitben megélt, elégedett életet kívánok neked! 


(Katona Béla)

2013. január 20.

"Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó ..."



"Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!" 
(Filippi 4:8) 

Ez egy csodálatos ige! Ugyanis roppant finoman mutat rá durva bűneinkre. Mire gondolok? Például arra, hogy szálljunk magunkba: mi mit szoktunk figyelembe venni? Az azt hallottam kezdetű pletykákat általában szívesen és örömmel figyelembe vesszük! Arra természetesen nincs időnk, hogy utánajárjunk az elhangzottak valóságtartalmának, de miért is tennénk, mikor oly' jól "elcsámcsogunk" bizonyos témákon. 

Tisztesség, igazságosság, tisztaság Ady Endre gondolataival élve lekacagott szavak. Nekünk, hívő embereknek mégis csak ezeket ajánlja az ige. 

Szeretetreméltó, jóhírű, nemes és dicséretes dolgok: mit szólunk mi ehhez? A televízió, az újságok többnyire nem erről harsognak, mert ez nem eladható. Mindig a zaftos témák és események kellenek, mert azt sokan nézik és olvassák! Az ige azonban azt mondja, hogy Isten más mércével mér, így nekünk is változtatni kell! Bár tudnánk eleget tenni mai igénk kérésének és a felsorolt dolgokat vennénk figyelembe! A lelkünk ápolása miatt is, és az egymással való kapcsolataink miatt is jobb lenne! Próbáld ki: nem fogsz csalódni!

(Katona Béla)

2013. január 19.

"Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra."



"Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra."
 (Filippi 4:17) 

Hogy tud egy ajándék kamatozni annak javára, aki az ajándékot adta? Nos, nem úgy, hogy ezzel a megajándékozott elkötelezettje lett annak, akitől kapta az ajándékot - bár ez is egyfajta kamatozás. Az ilyet azonban Isten gyermekei nem ismerik. Az ajándékozásnak ezt a fajtáját egyszerűen ki kell zárni életünkből. 

Az ajándék úgy tud kamatozni az ajándékozó életében, ha az adakozás szívből és önzetlenül történik. Erre mondja az ige: Aki mást felüdít, maga is felüdül. (Péld. 11:25) Tehát, aki nem azért ad, hogy azt számon tartsa, vagy ha esetleg úgy jön ki a helyzet, akkor a másik orra alá dörgölje, felhánytorgassa, hogy mikor és mit adott, akkor tud kamatozni jótéteménye. Valaki azt mondta egyszer, hogy ha úgy adsz, hogy azt számon tartod, az Istennél nem lesz számon tartva, de ha úgy adsz, hogy nem kerül a személyes listádra, akkor Isten felírja azt neked! 

Isten segítsen bennünket őszintén és önzetlenül adni mások megsegítésére! 

(Katona Béla)

2013. január 17.

"Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige." 1.



"Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige." 
(Példabeszédek 25:11)

Munkahelyünkön, barátaink vagy családtagjaink között szoktuk-e idézni a Biblia egyik-másik mondatát? Azért kérdezem ezt, mert a helyén mondott igéről olvastunk. Nem kell úton-útfélen a Szentírásból idézgetni, de vannak esetek, amikor pontosan odaillik egy-egy beszélgetésbe Isten írott üzenete. Ha pedig ezt nem mondjuk egy adott helyzetben, akkor az felér egy tagadással. Igen ám, de ahhoz, hogy a maga helyén és idején idézni tudjuk a Bibliát, ahhoz ismernünk is kell. Te mennyire ismered a Bibliát? Hány mondatot tudnál idézni belőle? Te tudod, hogy mekkora hiányosságod van ezen a téren. Szerintem mindnyájunknak van mit pótolnia ezen a téren ahhoz, hogy az élet bizonyos pillanataiban a maga helyén egy-egy igével tudjunk előhozakodni.

(Katona Béla)

2013. január 15.

"Mint hideg víz a tikkadt embernek, olyan a messze földről kapott jó hír."



"Mint hideg víz a tikkadt embernek, olyan a messze földről kapott jó hír."
  (Példabeszédek 25:25)

Jó hírt kapni mindig felüdítő élmény. Messze földről különösképpen. Olyan ez, mint a hőségben kitikkadt ember számára a hűsítő, hideg víz. Persze 3000 év alatt sokat változott a jó hír eljutásának gyorsasága és mikéntje két személy között. Salamon király idejében gyalog, lóháton, hajóval, napokig, hetekig érkezett meg egy-egy hír a feladótól a címzetthez. Ma pedig már országhatárok, sőt földrészek, több ezer kilométeres távolságok sem lehetnek akadályai annak, hogy telefonhívás, sms, email, msn, webkamera vagy más modern formában hírt adjunk és kapjunk magunkról, vagy másokról. Többeket ismerek, kik külföldön tartózkodnak több-kevesebb ideje, de rendszeresen hírt adnak magukról. Lehet, hogy valaki a híreket várja tőled. Ha tudsz valami jót bárkiről vagy bármiről, ne légy rest átadni annak, akit illet, ugyanis felüdíthetsz ezzel másokat.

(Katona Béla)