"A test lelke a vérben van."

"A test lelke a vérben van."

(3. Mózes 17:11)

És a vér az, amely engesztelést szerez a lélekért. Nem lehet eléggé hangsúlyozni Mózes törvényének ezt a tételét, és a vér fontosságát. Ugyanez megtalálható az Újszövetségben is, ahol nem csupán Krisztus halálát szemlélhetjük, hanem bűneinkért engesztelést szerző vérét is. Ez a forrás, amely a Golgotán a fakadt a bűn és a szenny miatt, soha nem apadt el. Jézus azért él, hogy közbenjárjon a megtérő bűnösért, és ezt saját vére érdemének felmutatása által teszi. A bűn engesztelése nem került kevesebbre, mint Jézus vére. Az élet a vérben van, és az ő életét adta értünk. A vér ereje megtisztít a bűn szennyétől, és megváltja a lelket a pusztulástól.

Forrás

Igazgyöngyök - A megújuló kegyelemből - A menny gazdagságából

ITM Kiadó

 

"A sokaságból egy asszony hangosan így szólt hozzá."

"A sokaságból egy asszony hangosan így szólt hozzá."

(Lukács 11: 27)

Ez a Tanító annyira magával ragadó volt, hogy ez az asszony felkiáltott: "Boldog az anyaméh, amely téged hordozott , és boldog az emlő, amely téged táplált!" Minden bizonnyal sokan áment mondtak rá.

Sokan tanultak ennek az asszonynak a közbeszólásából. Keveset tudunk azokról az évekről, amelyekben Mária Jézust nevelte, de tudjuk, hogy áldozatokat kellett hoznia, ahogyan minden szerető édesanya teszi.

Jézus megragadta az alkalmat, hogy elmondja, kik azok, akik még boldogabbak - akik hallják Isten igéjét, és engedelmeskednek annak. Mi haszna lett volna annak, ha Mária felneveli Fiát, de senki sem hisz az ő igehirdetésnek?

Figyeld meg, milyen nagyszerű munkát végzett Mária, Jézus anyja, és az Úr számos másik szolgálja, de ügyelj arra, hogy meghalld Jézust, amint hozzád beszél, és engedelmeskedj Neki!

Forrás

Igazgyöngyök - A megújuló kegyelemből - A menny gazdagságából

ITM Kiadó

"Ne félj tőlük!"

"Ne félj tőlük!"

(Jeremiás 1: 8)

Az Úr elismételte ezeket a szavakat Jeremiásnak szolgálata kezdetén, és azóta újból elmondja minden tanítványnak, aki elindul az Úr szolgálatában. A legékesebb szóló igehirdetőt is megijesztheti hallgatóságának arckifejezése. Szolgáinak az Úrtól kell vennie az inspirációt: az Ő arcát kell tekinteniük.

A hideg, dermedt hitetlenség sokak arcáról leolvasható. Mások arcán megvetés és gúny jelenik meg, s amikor rájuk nézel, megijedhetsz.

Egyesek az evangélium ellen fordítják arcukat - ellene állnak mindannak, amit az jelent.

Ne félj egyiküktől sem: fenyegetnek, de Isten egyetlen gyermekét sem érinthetik az ő akaratán kívül.

Forrás

Igazgyöngyök - A megújuló kegyelemből - A menny gazdagságából

ITM Kiadó

 

"Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok"

"Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok"

(Lukács 8:18)

Ha nem vagy figyelmes, meg sem hallod megfelelően. S akik nem hallják jól, félreérhetik, amit Isten mond: ez azt jelenti, hogy rossz következtetésekre jutnak, rossz döntéseket hoznak, és rossz úton indulnak el. Isten útjai nem a mi útjaink: a természet szerinti ember nem érti a lelki dolgokat. Szükségünk van az Úr Lelkére, hogy megmagyarázza nekünk az Igét.

Ehhez elengedhetetlen, hogy figyelmesek legyünk. Szükséges, hogy időt szakítsunk arra, hogy meghalljuk, amikor Isten hozzánk beszél. Ezt nem lehet úgy tenni, hogy egyik szemünkkel a tévét, vagy az újságot nézzük, esetleg egyik fülünkkel a pletykára figyelünk. Megéri feltenni a kérdést: "Hogyan fogok ma az Úrra hallgatni?" Az ő hangja megnyugtatja és felemeli a lelket, de erőfeszítést és figyelmet igényel meghallani azt.

Forrás

Igazgyöngyök - A megújuló kegyelemből - A menny gazdagságából

ITM Kiadó

"Ítéleteid, mint nagy mélység."

"Ítéleteid, mint nagy mélység."

(Zsoltárok 36:7)

A zsoltáros itt Isten minden útjára és döntésére gondol, ahogyan azok hatással vannak ránk. Az, hogy tudjuk, hogy ezek az ítéletek egy szerető, gyermekeivel törődő mennyei Atyától származnak, nem könnyíti meg ezek megértését vagy értelmezését.

Amikor nem tudjuk, miért bánik velünk Isten így vagy úgy, de tudjuk, hogy mégis tőle van, akkor gyakorolnunk kell a hit ajándékát, amelyet ő ad nekünk, és bíznunk kell benne. Ítéletei túl mélyek az emberi megértésnek, de végül egy olyan dicsőséget láttatnak meg, amelyet haladtunk. Nem számít, mekkora a mélység, szeretete megtart minket: nem süllyedünk el, hanem meglátjuk azt a teljes szabadulást, amelyet most csupán részlegesen érzékelünk.

Forrás

Igazgyöngyök - A megújuló kegyelemből - A menny gazdagságából

ITM Kiadó

 

A kép forrása

Meska

"Ha Isten Fia vagy."

"Ha Isten Fia vagy." 

(Máté 4:3)

Az emberek manapság is ugyanazt mondják, amit a Sátán régen. Kételkedő szavakkal dobálóznak: "Ha Jézus valóban létezik, akkor miért....?" De Jézus senki sem vonhatja felelősségre! Ha megtehetné, akkor nem lehetne mindeneknek az Ura. Sátán gőgje ebben a csatában rövid életű volt, mert Krisztus a kereszten örökre legyőzte. Jézusról nem lehet úgy beszélni, hogy "ha". Péter kijelentése is így szól: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia", akinek a győzelme a Sátán, bűn és a halál felett végérvényes.

Feltámadáskor minden "ha" és "de" megszűnt. Mindazok, akik most készek Krisztus előtt térdet hajtani, mert Úr előtt, azok majd ott lesznek vele, amikor visszajön, és az egész teremtett világ elismeri Úrként. Ezért hát éljünk életünket a mai napon a neki való szolgálatban!

Forrás:

Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról

ITM Kiadó

"A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által."

"A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által."

(Róm. 5:5) 

Az éltető szeretet 

Jézus feltámadása után negyven napon át bátorította a csüggedő tanítványi közösséget. Beszélt Isten országának valóságáról, az Atya gondoskodó szeretetéről, és szívükre helyezte küldetésük célját. Mennybemenetele előtt a következő szavakkal biztatta őket: "...ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek..." (Ap.Csel. 1,8) Nem maradtak egyedül, mert Jézus gondoskodott róluk. Ami emberi ésszel korábban elképzelhetetlennek tűnt, az pünkösd ünnepén megtörténhetett. A zárt ajtók mögül kilépve a tanítványok eszközei lettek Isten újjáteremtő munkájának, és adták mindazt, amit maguk is ajándékba kaptak. Hirdették a bűnbocsánat evangéliumát, gyógyították a betegeket, a gyülekezet közössége pedig napról napra erősödött hitben és lélekszámban egyaránt.
Egyesek a szűkös időbeosztásra hivatkozva, mások csalódások vagy fájdalmas veszteségek miatt kerülik a személyes találkozást Istennel. Pedig éppen ezek a mély párbeszédek, csendes imádságok, kétségbeesett kérdések óvnak meg bennünket attól, hogy a keserűség meggyökerezzen az életünkben. A vigasztaló Szentlélek munkája nyomán ma is élet fakad. Pál apostol nem csalfa reménységről beszél, hanem arról az Istenről, aki a reménység egyetlen forrása. Ezért lehetséges, hogy szorult helyzetünkben is észrevegyük azt az ösvényt, amelyet a mi Urunk készített a számunkra. Nem a menekülés lehetőségét, hanem a szabadulást, mert Krisztus az életünkért az életével fizetett. Amikor a Lélek megvilágosítja a szívünket, szembesülünk a saját mulasztásainkkal, be nem teljesített ígéreteinkkel. Azt is felfedi előttünk, hogy az ő erejével lehetséges változni és változtatni az adott helyzeten. Isten Lelke gyámolítja és bátorítja mindazokat, akik hiszik, hogy Isten nem személyválogató. A gazdagon áradó isteni szeretet kimossa a szívünkből mindazt, ami hamis, ami csalárd, amiből élet nem fakadhat, a reménység pedig az emberi világ szűkös látóterét az örök élet valósága felé irányítja. Ezért nem mindegy, hogy kiben hiszek és miben reménykedem. Álljanak példaként előttünk történelmünk viharainak keresztyén mártírjai, akik nem tagadták meg a hitüket, mert tudták, hogy az örök élet reménységétől senki nem foszthatja meg őket. Erre a tiszta látásra saját erőnkből nem juthatunk el. Az Atya és a Fiú Lelke azonban "úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja" (1Kor 12,11).
Isten szövetséget kötött ezzel a világgal, ezért a Krisztus keresztje előtt leboruló ember nem távozik onnan üres kézzel. Ott találunk választ vívódásunkra, megválaszolatlan kérdéseinkre. Ne késlekedjünk kitárni az életünket a szívek vizsgálója előtt, engedjük, hogy ő töltse meg tiszta látással és megbocsátó szeretettel! Emlékezzünk a zsoltáríró vallomására: "Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet." (Zsolt 62,6) A megtapasztalt bizonyosság azonban nem maradhat magánügy, ezért továbbadja és hirdeti: "Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!" (Zsolt 63,9)

Forrás

Lelki útravaló a mai napra