" Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért ..."

" Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének."

 (Jakab 5 :16)

Jézusról úgy tesznek bizonyságot az evangélisták, hogy sokat imádkozott. Minden munkáját megelőzte az Atyával való kapcsolat. Ha neki szüksége volt erre, mennyivel inkább nekünk. Saulról (Pálról) azt olvassuk: "mert íme, imádkozik" (Ap. Csel 9,11). Vajon addig soha nem tette? Lehet úgy is imádkozni, hogy azt ne hallják a mennyben? Bizonyára úgy van, hogy a damaszkuszi úton történt találkozás után Saul már másképp könyörgött! Emlékszem életem első ilyen imájára, amelynek következtében változás történt bennem. Szeretnék ma is hittel és meggyőződéssel imádkozni testvéreimért, a megfáradtakért, a betegekért, az elveszettekért. Az imádság létszükséglete hívő életünknek: segít a győzelmes életért vívott harcban.
Milyen jó, hogy Isten nekünk adta az imádság erejét, hogy általa megváltoztassuk a világot. Az első gyülekezet imádkozó gyülekezet volt. Szaporodtak is, Isten ereje munkálkodott közöttük.

 Valaki azt mondta: "a mai gyülekezetek elszáradnak lábaikon, mert nem élnek a térdeiken".

 Testvéreim, a Szentlélek az, aki segít abban, hogy éljünk az imádság nagy erejével az Isten dicsőségére. Legyünk imádkozó emberek! 

Forrás: 

Napi áhítatból - 2011.