"Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat."
(Lukács 22 : 42)
Jézusnak az Atyához intézett kérése az előtte álló szenvedések szörnyűségére utal. A sötétség óráiban elmondott imája és az azt követő események tükrözi azt, hogy az emberiség megváltása és szabadulása nem valósulhatott meg szenvedés és halál nélkül.
Ez nem egy átlagos haláleset volt - a világ bűne került a vállaira. Ő hordozta a mi vétkeinket, ahogy mindazokét is, akik hozzá térnek. Az egész világ vétke volt a vállain, de csak a megtérő bűnösöknek van haszna ebből, azoknak, akik segítségül hívják őt, mint Megváltót, és Úrrá teszik életük felett.
Nem az Atya akarata volt, hogy Krisztus szenvedjen, ám ez volt az egyedüli út az örök életre. Ezért tisztelettel állunk az Atya akarata előtt, aki hagyta, hogy Fia szenvedjen, és Jézus előtt, aki irántunk való szeretetből meghalt a bűneinkért.
Forrás
Igazgyöngyök - A keskeny úton
ITM Kiadó